88397. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nehezen olvasztható fémekből készült egy vagy több kristályból álló drótok, szalagok stb. mechanikai megmunkálására
kítási szilárdság, mely pl. 140 vagy 150 kg. mm2 -ig fokozódhatott, ismét eredeti értékére tér vissza és a hevítés hőmérsékletének és tartamának megválasztása 5 által a hajlékonyság stb. bekövetkezett csökkenését ismét megszüntethetjük. Ha a kristálydrót eredeti szakítási szilárdságát visszanyerte, akkor eredeti lágysága és hajlékonysága is visszatért. Rákövet-10 kező hevítésnél a rekristallizáció csak akkor következik be, ha a vékonyítással egy bizonyos minimális értékig vagy azon túl mentünk. Ez a határ és ennek folytán a rekristallizáció bekövetkeztének 15 határa különböző drótvastagságoknál más és más. Igen vastag, pl. több milliméter vastagságú drótoknál a határ már igen csekély mértékű vékonyítással túlléphető, míg vékony drótoknál a vékonyítás az 20 átmérő 50%-ánál nagyobb is lehet anélkül, hogy ez a határ eléretnék. A deformáció és a rekristallizáció határa továbbá a fém tisztaságától is függ. Így pl. olyan egykristálydrótok, melyek 25 ismert módon thoriumoxidot tartalmaznak, rákövetkező rekristallizáció nélkül tovább vékonyíthatok, mint tiszta wolframdrótok. A rekristallizáció határának elérése függ továbbá a deformálás mód-30 játéi is, mert igen sok függ attól, hogy a húzást nagy vagy kis fokozatokban, gyorsan vagy lassan végezzük-e. Ezen új, a drótalakú kristályok megmunkálására nézve alapvető ós semmi-35 képpen előre nem várható megfigyelések alapján sikerül oly drótok, szalagok stb. előállítása, melyek az ismert egykristályvagy rafcáskristálydrótokat minőségben jelentékenyen felülmúlják. Az egymáshoz 40 ütköző kristályok lehiorgonyzását ugyanis tetszés szerint itökéletesbíthetjük anélkül, hogy a drót egyéb tulajdonságai károsan befolyásoltatnának. Az előállításnál következőképp járunk 45 el: A drótot, 'melyet ismert módon az úgynevezett egykristályállapotba hoz -tunfc, vagy egymást kölcsönösen átlapoló kristályokká (alakítottunk át, úgy, amint ezt magában véve már régebben ajánlot-50 táik, mechanikai megmunkálás, pl. húzás, hengerlés, kalapálás, sajtolás, nyújtás útján vékonyítjuk, de ezt a mechanikai megmunlákást csakis bizonyos vékonyítási fokig visszük keresztül, így pl. a 55 drótot csak egy fokozatban, vagy kevés fokozatban húzzuk ki. Most a találmány értelmében meggyőződünk arról, hogy a rekristallizáció küszöbét ezen mechanikai megmunkálásnál nem léptük-e át. Ezt az ellenőrzést azáltal végezzük, hogy egy kis próbadambot rövid időn át legélénkebb fehérizzásra hevítünk és megállapítjuk, hogy nem ridegült-e ki. Ezt követőleg a vékonyított kristálydrótot igen magas hőfokra, esetleg olvadáspontjának közeléig felhevítjük. Ajánlották ugyan már azt az eljárást, mely szerint oly wolframpálcákat, melyeket vörösizzáson mechanikai megmunkálásnak kell kitenni, egészen 1300 vagy 1600°-ig fokozható közbenső izzásoknak tesznek ki. Ezen esetben azonban csak arról volt szó, hogy az esetleg már kifejlődött rostos struktura fentartása mellett a pálcát vagy drótot rövidebbre szabott megmunkálási idő alatt tegyék képlékenyebbé. A jelen esetben a sokkal nagyohbmértékü, esetleg az olvadáspont közeléig menő hevítés arra szolgál, hogy az egészen más strukturájú, t. i. egy vagy több nagyobb kristállyal kitöltött drótnak a mechanikai úton történő vékonyítás által károsan befolyásolt lágyságát ós hajlékonyságát visszaadjuk. Emellett a hevítést vagy nyugvó állapotban, vagy folytonos menetben oly módon végezhetjük, hogy a kristálydrótot pl. higanykontaktusok között vezetjük keresztül. A vékonyítás a rákövetkező hevítéssel tetszőlegesen gyakran megismételhető. Emellett a drót. szalag stb. egymást kölcsönösen átlapoló kristályainak érintkezési felületei szintén hosszirányban kihúzatnak, ami által a kristályok lehorgonyzása jelentékenyen megjavíttatik. A leírt módon oly rakáskristályokhoz jutunk, melyeknek szakítási szilárdsága egész hosszúkon egyenlő vagy csaknem egyenlő az egyes kristályéval. Egykristálydrótoknál a drót irányához képest keresztben terjedő ütközési helyek, melyek eddig elkerülhetők nem voltak és a használatnál igen nagy károkat okoztak, a keresztmetszethez viszonyítva jelentékenyen megnöveltetnek és a kristályok lehorgonyzása ezeken a helyeken is tökéletesbíttetik, úgy hogy a törés veszélye igen lényegesen csökken. A találmány értelmében készült drótok alkalmazása tehát pl. az izzólámpaiparban nagy haladást jelent. Adott esetben a drót utolsó felhevítését csavarvonalakba való feltekercseléssel köthetjük egybe. Az eljárás magyarázatául szolgáljon a következő kiviteli példa: Wolframból, mely 0.75% thoriumoxidot tartalmaz, készült és 0.07 mm átmérőjű
