88385. lajstromszámú szabadalom • Futó- vagy hajtókerék mótoros ekék számára

Megjelent 1930. évi október hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYT SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 88385. SZÁM. — X/a. OSZTÁLY. Futó- vagy hajtókerék mótoros ekék számára. Stieber Adolf mérnök Budapest. A bejelentés napja 1922. évi szeptember hó 28-ika. A mótoros ekékre kivétel nélkül jelentékenyen erősebb motorok vannak felszerelve, mint amilyen erősségű motort a szántás munkája igényel; ezen jelenség oka abban keresendő, hogy a talaj és a futó-, illetve hajtókerekek között nagy munkaveszteség lép fel, amiből adódik azután az elméletileg szükségelt és a tényleges felhasznált erő közötti különbség. A mótoros ekék ismert futó-, illetve hajtókerekei olykép vannak kiképezve, hogy a széles futófelületre élre állított kapaszkodók vannak ráerősítve, melyek az eke saját súlyának terhe alatt a talajba kapaszkodnak és ezáltal a kerekek csúszó súrlódását megnövelik. Miután a kerék kerülete a kapaszkodó külső széle által leírt körtől eltér és miután a kerék kerületének a talajon való legördülése a kapaszkodó külső élének útjával nem egyezik, miután végül a kapaszkodók a talajban fix alapra találnak, a kerék kerületének a talajon való elcsúszásának kell bekövetkeznie. A vasnak lágy talajon való súrlódási együtthatóján igen jelentékeny és miután a mótoros eke súlya a gép erejéhez viszonyítva szintén jelentékeny, az elcsúszás nagy erőveszteséget idéz elő. További és talán még számottevőbb erő-i veszteség adódik abból a körülményből, hogy a kerekek kapaszkodói a talajba ferde szögben kapaszkodnak (1. ábra), azután fokozatosan a függőleges helyzetbe állanak be és végül az ellentétes irányban i époly ferde szög alatt a talajt elhagyják. A kapaszkodók által a talajban létesített bevágások alakja nem felel meg a kapaszkodók keresztmetszetének, hanem ékkeresztmetszetet szolgáltat. A talaj tehát a ( keresztmetszet megnövelése mértékében komprimálandó, ami szintén erőfogyasztással jár. Erőveszteséget előidéző harmadik okot képez azon tény, hogy a kapaszkodók a talajból való kiemelkedésük alkalmával föld- 45 darabokat szakítanak ki, ami szintén el nem hanyagolható nagyságú munkát igényel. Jelen találmány célja a jelzett hátrányok kiküszöbölése és annak lehetővé- 50 tétele, hogy a kapaszkodó kerületének lefejtési sebessége a talajba való kapaszkodás pillanatától a talajból való kiemelkedésig mindig azonos nagyságú a kerék kerületi sebességével. A találmány tárgyánál 55 továbbá a kis mértékben kúposán kiképezett kapaszkodók csak oly mélyedéseket létesítenek, melyek keresztmetszete a kapaszkodók keresztmetszetével azonos, a kapaszkodók továbbá a talajt ugyanazon szög 60 alatt hagyják el, mint amilyen szögben a talajba kapaszkodtak, úgy hogy a kapaszkodók a talaj elhagyásánál földet nem ragadnak magukkal. A csatolt rajz 65 1. ábrája az ismert kerékszerkezetek vázlatát tünteti fel, míg a 2—4. ábrák a találmány tárgyának foganatosítási példáját vázlatosan tüntetik fel. A 2. ábra a kerék oldalnézete, a 3. ábra an- 70 nak keresztmetszete, a 4. ábra pedig a 2. ábrához hasonló oldalnézet. A kerék két (1) lemezből áll, melyek a (2) kerékabronccsal vannak összekötve. Az (1) lemezekre a (4) csapok körül elforgat- 75 hatóan a (3) kapaszkodók vannak szerelve; mindegyik (3) kapaszkodó egyik (4) csapját kifelé meghosszabbítjuk, a meghosszabbításra pedig egy-egy (5) emeltyűt ékelünk; mindegyik (5) emeltyű végéhez 80