88219. lajstromszámú szabadalom • Billantyűs hangszer

sorból a (g) és (g') sípok egyidejűleg szólalnak meg. Ezen két síp egyidejű megszólaltatása azonban csakis oktáverősítést hoz létre, 5 de nem hoz létre új hangszínt vagy új hangerősséget is. A jelenlegi orgonáknál a hangokat akárhogy választjuk széjjel vagy kopulázzuk ősszé, mindig csak egyazon színíi 10 hangok oktáverősítéseit tudjujc előteremteni, de nem új hangkeverékeket. Ez az eddigi hangszerépítésnél mutatkozó látszólagos kivételekkel szemben is érvényes megállapítás. Ilyen kivételek á 15 következők: 1. Bizonyos orgonanyelvjátékok felső hangjait ajaksípokkal szokták előállítani. Ez azonban csak abból a törekvésből történik, hogy ugyanazt a nyelves színha-20 íást bizonyos hangmagasságig is létre tudjuk hozni, ahol a nyelvsípokat műszaki okokból már ajaksípokkal kell pó tolni. 2. A voix celeste alsó fekvéseiben el-25 hagyjuk a második sípsort, mely a lebegő hangolást hozná létre. Az alsó fekvésekben ugyanis a lebegések igen kellemetlenül hatnának. 3. A mixtúrákat az alsó, közép és felső 30 fekvésekben néha különböző sípsorúra is szerkesztjük, hogy minden fekvésben bizonyos kiegyenlítődést érjünk el. 4. A mixtúrák hangját a felső fekvésekben fokozatosan lágyabbra vesszük; 35 ugyanis a sípok felfelé kisebbednek és e réndszabály nélkül végül is már csak visítást hallanánk, melyből hangszínvagy hangerősségkülönbségeket kiérezni már ném is lehetne. Ezen hátrányokon 40 eddig még az úgynevezett „ismétlés" atyai is igyekeztek segíteni. Lényegileg tehát mindezideig csak oly sípsorok és nyelvsorok voltak ismeretesek, melyeknél ugyanazon hangszín és hangerősség mel: 45 lett a hangmagasság egyenes vonalúan " emelkedik, ha pedig egy bizonyos hangmagasságtól kezdve további emelkedés már nem lehetséges, úgy azon hangmagasságnál a sípsor vagy nyelvsor befeje-50 zést nyer. A találmány tárgyának alapgondolata az,' hogy a hangsorban az egymásra következő egyes sípok vagy nyelvek hangszínét;, hangerősségét, sőt bizonyos tekintő |éiben hangmagasságát is egymáshoz viszonyított kiegyenlítés helyett a hatásukban alig észrevehető kis változtatásokkal fokozatosan módosítjuk. A sípsornak ilyen kiképzése igen változatos egyetemes hangsort eredményez. 60 Éppenúgy, mint a hogyan a klarinétnak és a kürtnek megvannak a maga tompán és fényesen hangzó fekvései, éppenúgy, mint ahogy a hegedűn üres húron, különböző fekvésekben és flageo- 65 letben játszva a hangok különbözően hangzanak, de azért az így előhívott hangokat különbözőségük mellett összesítve mégis hégedűhangnak nevezzük, ugyanúgy a találmányi gondolat felh asználá- 70 sával oly hangjellegváltoztató sípsort vágy nyelvsort is szerkeszthetünk, melynél a hangszínek úgy változnak és úgy folynak egymásba, mint a szivárvány színei, a színátmenetek hangról hangra 75 csigavonalban fokozódnak, a hang majd világosabb, majd sötétebb színűvé, vagy majd erősebbé, vagy gyengébbé, vagy pedig az alaphangúságtól a felhangúságba változik el, mimellett még a billentyű 80 neve és a hangmagasság közötti azonosság is megszűnhetik, mivel pl. a cis 3 billentyű lenyomásánál ugyan még cis 3 hang hallatszik, azonban a cis 4 billentyű lenyomásánál már nem feltétlenül az en- 85 nek megfelelő cis 4-t halljuk, hanem esetleg a g3, vagy az e4 hangmagasságát vagy mindkettőt egyidejűleg. Hogy már most sípokkal vagy nyelvekkel ilyen természetű hangátmeneteket 90 legyünk képesek létrehozni, szükséges, hogy a bevezetésben 1—5. alatt felsorolt tényezőket, (ajak- vagy nyelvsípok, menzura, intonáció, sípsorok száma, hangolás), szabadon cserélhessük. Ennek meg- 95 felelően a szélládát az eddigiektől eltérően kell szerkeszteni. Ezért tekintetre is az ilyen hangváltoztató sípsor vagy nyelvsor egészen más, mint az eddigi sípsorok vagy nyelvsorok, mégis ugyanabba 100 a hangszerbe úgy a régi, mint a jelen ta: lálmány szerinti szerkezet egymás mellé beépíthető. A 2. ábrán egy ily hangváltoztató sípsor egyik szakaszát látjuk példaképpen 105 bemutatva (G)-től (g')-ig. Az ábráról látjuk, hogy a (G, H) hangok nyelvsípokkal vannak képviselve, mely sípok az orgona Fagótjára emlékeztető hangtölcsérekkel vannak ellátva; a folytatásban c-gis kö- 110 zött vox humana tölcséreket látunk. A c-gis hangok, bár hasonlóan hangzanak, mint a megelőzők, mégsem teljesen azonos hangszínűek és hangerősségük gyengébb is. Az (a, d') köz ajaksípokból áll, 115 melyek pl. úgy lehetnek intonálva, mint a hegedűprincipál, ez egy a vox humáná-