88195. lajstromszámú szabadalom • Tolófogattyús hajtómű mótoros kocsik részére

Megjelent 193Q. évi november hó 3-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 88195. SZÁM. — V/g. OSZTÁLY. Tolóforgattyús hajtómű mótoros kocsik részére. A. E. G. Union Elektrizitats Gesellschaft Wien. A bejelentés napja 1923. évi junius hó 20-ika. Ausztriai elsőbbsége 1922. évi junius hó 21-ike. Elektromos járműveknél a teljesítménynek az alvázban megerősített, forgó hajtógépről egy vagy több hajtótengelyre való átvitelére eddig csaknem kizárólag a forgó 6 mozgást létesítő párhuzamos forgattyúhajtásnak valamely alakját használták, ha csak nem részesítették előnyben a fogaskerékáttétel segélyével való közvetlen meghajtást. Az elsőként említett elrendezés, 0 melyet rendszerint kettős párhuzamos forgatíyúhajtás alakjában szerkesztettek, azzal a hátránnyal jár, hogy zárt kinematikai láncot képez, melyben a rendszer statikai határozatlansága folytán a hajtómű-5 részek igénybevétele nagy mértékben függ az alakváltozástól. Ennek következtében lúl igénybevételek léphetnek fel, melyek a hajóműnek elkerülhetetlen hibái által még í'okoztatnak is. A közvetlen fogaskerék-0 hajtásnak viszont az a hátránya, hogy a fogaskerék áttét el geometriája folytán az elektromos hajtógépek kívánatos szabad méretezésében korlátozva vagyunk. A találmány célja a jármű alvázában 5 megerősített hajtógéptől a hajtótengelyhez menő erőátvitelnek oly elrendezése, melynél gyakorlati szempontból pontos kiviteli feltételezve, ékelődések kiküszöböltetnek, illetve az ezekkel kapcsolatban fellépő 3 igénybevételek meghatározott mértékre szoríttatnak. Ezenkívül kiküszöböljük azokat a kedvezőtlen igénybevételeket is, melyek párhuzamos forgattyúhajtásoknál vak tengely alkalmazása következtében fellép-5 nek, amennyiben a találmányt képező elrendezés vak tengely alkalmazását feleslegessé teszi. Míg eddig a keréktávot többtengelyig elektromos motorkocsiknál nagyobbra kellett választani, mint gőzmoz) donyoknál, addig a találmány értelmében ez is elkerülhetővé válik. A találmány lényege abban áll, hogy az erők átvitelére két egymással kapcsolt, de egymáshoz képest lineárisan vagy egy bizonyos szöggel eltolt kongruens vagy mértanilag hasonló 45 csukló- vagy forgattyúnégyszöget (melyek ívmozgást, illetve egyenes mozgást létesítő tolóforgattyú elnevezés alatt ismeretesek) alkalmazunk, ahol is a két forgattyúnégyszög szögeltolása aránylag csekély. Külö- 50 nősen, ha a mindkét értelemben való eltolást egyidejűleg alkalmazzuk, a két himbának a járműalváz megfelelő helyén való ágyazását úgy választhatjuk meg, hogy a tengelyek rugalmas kihajlásának iránya a 55 két forgattyúnégyszög úgynevezett hídjára körülbelül merőleges legyen. Ezáltal a tengelyek rugalmas kihajlásánál a hajtóműben nem lépnek fel jelentékeny feszültségek és meg nem állapítható igénybevéte- 60 lek. A találmányt képező hajtóműnek még az a tulajdonsága is van, hogy a hajtó és a hajtott tengely szögsebességének, illetve szögelfordulásának teljes azonosságát biztosítja. A két tengelyt tehát két ilyen, a 65 jármű két oldalán elrendezett hajtómű segélyével kapcsolhatjuk egymással, ahol is mindegyik tengelynek forgattyúi egymáshoz képest úgy, mint a közönséges párhuzamos forgattyúhajtásnál, tetszőleges szög- 70 gel, pl. 90°-kal el lehetnek tolva. Ismeretesek már két egymással kapcsolt tolóforgattyúval felszerelt hajtóművek, ezeknél azonban a két forgattyúnégyszög átlóirányban volt elrendezve úgy, hogy a közös 75 himba ágyazásának megválasztása teljesen korlátozott volt és a hajtómű geométriai elrendezése tekintetében adódó mindenkori kívánalmakat nem lehetett figyelembe venni. 80