88193. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vékony falemezek szárítására
Megjelent 193Q. évi november hó 3-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 88193. SZÁM. — VIII/c. OSZTÁLY. Eljárás vékony falemezek szárítására. Tudor4 4 Accumulátorg-yár li.-T. Budapest. A bejelentés napja 1923. évi február hó lO-ise. A villamos áramgyűjtőkben i(accumulátorokban) lemezválasztók gyanánt alkalmazott vékony falapokat, tudvalevőleg, gőzölés által megpuhított rönkök há-5 mozása révén állítják elő s rendszerint, utólag, vizes oldatokkal való lugozás révén szabadítják meg a gyantáktól és a gyűjtőre káros anyagoktól. Az ilyen falapokat eddig, rendszerint, nedves álla-10 pótban kellett felhasználásukig raktározni, mert szárításuk nehézségekbe ütközött. Ha ugyanis a szárítást hideg vagy meleg levegő révén végezzük, a lapok a rost irányára merőleges irányban összelő zsugorodnak, hullámosakká válnak és meghasadoznak. Ajánlották már a meleg, sima acélhengerek között való szárítást is, mely célból a lapokat fűtött, sima acélhengerpárok között újból és újból át-20 bocsátották a teljes száradásig. Az ilyen szárítás alkalmával is fellép azonban a lemezeknek a rostirányra merőleges öszszehúzódása úgy, hogy az így szárított választók, az accumulátorba való beépí-25 tésiik iés savval való átázásuk után, a rostokra merőleges irányban újból, erősen kitágulnak s minthogy ekkor már egyes pontokon rögzítve vannak, a pontok között hullámosokká válnak. Ugyané 30 hátrány lép fel alkkor is, ha a szárítást úgy végezzük, hogy két sima fűtőlemez közé helyezzük a falapot s az egyik fűtőlemezt időszakosan leemeljük, hogy a fából a gőz eltávozhassák. 35 A találmány értelmében a nevezett hátrányokat azáltal kerüljük el, hogy a fűtött felületek révén való szárítás alkalmával a lemezeket, a szárítás egész tartama alatt, egész felületükön, két oly rögzítőfelület között tartjuk befogva, 40 melyeknek legalább egyike gőzátibocsátó. E szárítást például oly módon foganatosíthatjuk, hogy a falemezt egy fűtöttsima acéllap és egy likacsos anyagú vagy likacsos anyagréteggel bevont lap közé 45 fogjuk ibe s e befogást csak a lemez teljes megszáradása után szüntetjük meg. A szárítás ilyen módon való foganatosításakor a vízgőz csak a likacsos anyagrétegbe vagy azon keresztül távozihat a 50 fából, amely a száradás egész tartama alatt egész felületén rögzítve van úgy, hogy rostnyalábjai, a száradás közben, csak mintegy egyenként zsugorodhatnak össze, viszonyos helyzetüket azonban nem 55 változtathatják meg; ennek folytán feltehető, hogy mindegyik szárított rostnyaláb körül a zsugorodás mérvének megfelelő üres tér keletkezik úgy, hogy a fa újabb megnedvesedésekor ez üres 60 térbe terjeszkedhetnek a duzzadó rostnyalábok anélkül, hogy viszonyos helyzetük e közben megváltozna. Ezáltal a vetődésre és hasadozásra vezető rostmozgások eikerültetvén, a fa a megnedvesí- 65 téskor is sík marad. Egy lemez helyett ilyen módon természetesen több egymásra helyezett lemezt is száríthatunk egyidejűleg. Ha vastagabb lemezek létesítése céljá- 70 ból több lemezt akarunk párhuzamos vagy egymást keresztező rostiránnyal egymáshoz ragasztani, úgy ez egyesítést célszerűen a szárítással egyidejűleg végezzük. Ha a falemezek szárazon való 75 használatra vannak szánva, akkor az egymásra helyezett lemezeknek a szárítófelületek között való befogása és egyidejű
