88140. lajstromszámú szabadalom • Elektronokat kisugárzó kathoda és eljárás annak előállítására

Megjelent 1930. évi november hó 3-án. • MAGYAR KIRÁLYI jSffiffiL SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 88140. SZÁM. — Yll/d. OSZTÁLY. Elektronokat kisugárzó kathoda és eljárás annak előállítására. Western Electric Company Limited London. A bejelentés napja 1915. évi december hó 14-ike. É.A. E. Á.-beli elsőbbsége 1914. évi december hó26-ika. A találmány tárgya elektronokat kisugárzó katódák, mint aminők audionokban vagy más hőionos készülékekben alkalmaztatnak, valamint eljárás azok elő-5 állítására. A találmány célja az ilyen elektronokat kisugárzó katódák tartósságának növelésében és állandó hatóképesség elérésében áll. A találmány egyik jellemző sajátsága 0 az, hogy platinát vagy más alkalmas villamosvezetőt, amelyből a katóda hevítő eleme készül, a földalkali fémek csoportjába tartozó fém szerves vegyületéből álló bevonattal látjuk el és ezután ezt a 5 bevonatot izzási hőfokig hevítjük. A találmány tárgyát tevő eljárásnál a villamosvezető burkolatát több, egymásután következő olyan rétegből állítjuk elő, amelyek az alkáli földfémek csoportjába 0 tartozó fémet tartalmaznak; előnyösen strontium hidroxid és gyantasavas bárium váltakozó rétegét vagy rétegeit alkalmazzuk. Ez utóbbi az alkáli földfémek csoportjába tartozó fém azon vegyülete, 5 melyet fentebb, mint előnyös szerves vegyületet említettük. Az eljárás gyakorlati foganatosításánál végtermék gyanánt olyan elektródát kapunk, amelynek burkolata tömör és szorosan tapad, elektro-0 nokat kisugárzó katóda gyanánt alkalmazva pedig tartóssága nagy és hatóképessége állandó. Előnyösen sodrott platinaszalagot vagy szálat, amelynek szélessége körülbelül 5 0.3 mm és vastagsága körülbelül 0.05 mm, szoktak hevítő elem gyanánt alkalmazni. A szálat alkalmas módon alaposan megtisztítjuk és pedig például aképpen, hogy aít néhány percig króm- vagy salétromsavba mártjuk és azután először vízzel, 40 ezt követőleg pedig erős ammoniákoldattal mossuk. A szálat ezután villamos áramforrás két er

.enkező sarka közé kapcsoljuk. Ennek célja abban áll, hogy meggyőződjünk arról, vájjon a szál teljesen 45 sértetlen. A szálon ugyanis villamosáramot bocsátunk keresztül, amely azt izzásba hozza. Ha a szálat kifogástalannak találjuk, ami annak egyenletes izzásából tűnik ki, azt strontiumhidroxid és 50 gyantasavas bárium váltakozó rétegeivel burkoljuk. A strontiumhidroxid merev pászta alakjában készíthető el és ez esetben a szálra való felvitele előtt vízzel higít- 55 ható. A higított strontiumhidroxidot alkalmas módon visszük fel a szálra, például aképpen, hogy a folyadékot tartalmazó teknőt a szál hosszában mozgatjuk, miközben a szál a teknőben levő folya- 60 dékba merül. Az eljárás ezen szakasza alatt a szálat kissé felhevítjük, például azáltal, hogy azon 1.4 ampére erősségű áramot bocsátunk keresztül, úgy hogy a szál hőmérséklete kb. 100° C. lesz. A szál- 65 n ak ezen felhevítése a bevonási folyamatot megkönnyíti és azt eredményezi, ho^y a szálon egyenletes burkolat képződik. Előnyösen több egymást követő bevonatot készítünk. Gyakorlatban kitűnt, hogy a 7Q követelményeknek legjobban megfelel, ha egymásután 4 réteget vagy bevonatot állítunk elő. Mindenik bevonat után vagy ha előnyösnek mutatkozik, kevesebbszer, a szálat néhány másodpercig izzási hő- 75 mérsékletig hevítjük, miáltal a burkolat a szálon keményebb lesz. A szálat ezután gyantasavas báriummal