88137. lajstromszámú szabadalom • Elektron kisülési készülék
Megjelent 1930. évi november hó 3-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 88137. SZÁM. — Vll/j. OSZTÁLY. Elektron kisülési készülék. International General Electric Co. Inc. Schenectady. A bejelentés napja 1923. évi novem'ber hó 7-ike. É. A. E. A.-beli elsőbbsége 1922. évi december hó 21-ike. A találmány tárgya olyan típusú elektronkisülési készülék, melyben a kívánt működő hőmérsékre hevíthető kathodát alkalmazunk elektronforrás gyanánt, 5 A találmány célja az ilyen készülékek működési hatásfokának növelése. A találmány értelmében a kathoda körüli térbe alacsony nyomás mellett gőzalakban olyan alkali fémeket, mint cae-0 siumot vagy rubidiumot juttatunk, melyekről kiderítettük, hogy bizonyos körülmények között nagy mérvben képesek fokozni egy hevített kathodának elektronemissióját. Ezen hatás különösen észre-5 vehető olyan alacsony kathodhőmérsókeken, amelyeken az ilyen gőz távolléte esetén számottevő elektronemissió még nem is lépne fel. Ezen felismerés lehetővé teszi tehát az elektronkisülési készülék-0 nek olyan alacsony kathodhőmérsékkel való működtetését, hogy ezáltal a készülék élettartama lényegesen megnyujttatik, de lehetővé teszi továbbá a készüléknek jóval nagyobb elektronemissióva] 5 való működtetését, mintha a kathodát lényegesen magasabb hőfokon, de a gőz távollétében működtetnők. Ezen tökéletesebb eredmények valószínűleg annak tulajdoníthatók, hogy a kathodán folyto-0 nosan képződik egy absorbeált hártya, mely az alkali fém elpárolgási fokát messze meghaladó hőmérsékeken is ellentáll az elpárolgásnak. Ezen adsorbeált hártya képződését való-5 színűleg nagymérvben megkönnyíti alkalmas sajátságú bizonyos gázoknak jelenléte az elektródák közötti térben. Az ezen hatás elértekor végbemenő folyamat kissé homályos ugyan, de ezen hatás bizonyos módszerek segélyével biztosít- <0 ható. Ügy látszik, hogy ha némely gáz a forró elektródára ütközik, azon lényegileg atomikus vastagságú absorbeált hártyát képez, mely sokkal erősebben képes az alkalifém atomjaihoz kapaszkodni, ^ mint a meleg elektródának a felülete, úgy hogy ezáltal az alkalifém-atomokból álló és elektronkibocsátó hártya képződését megkönnyítjük.Ügy találtuk, hogy kedvező eredménye- 50 ket érünk el, ha az elektródák közötti térbe kis mennyiségben olyan elektronegatív gázok, mint pl. nitrogén jelenlétéről gondoskodunk, melyek a caesiuminal vagy más alkalmazandó alkalifém- 55 mel nem képesek reagálni, ellenben a kathoda anyagával reagálni képesek. Köztudomású, hogy az elektronegatív gázok egymagukban alkalmazva tetemesen csökkentik egy wolframfelület emissióját. 60 Alkalmas alkalifém jelenlétében azonban az ilyen gázoknak nyilván ellenkező hatásuk van. Tekintet nélkül a működés fent kifejtett elméletére, a tényleges gyakorlatban 65 úgy találtuk, hogy ha a kathodát bizonyos gázok hatásának tesszük ki, caesium jelenlétében kb. 800° abs., kathodhőmérséken cm2 -,ként 0.2 ampére elektronemissiót érhetünk el, ami kb. egyenlő az- 70 zal, amit tisztán wolframszálazattal 2500° abs.-on érhetnénk el. A caesium segélyével előidézett emissió 800° abs. közelében éri el maximumát s ha a hőmérséklet a maximális emissió hőmérséke fölé fokoz- 75 zuk, az emissió rohamosan csökken s 1100—1200° abs. fölött gyakorlatilag elhanyagolható mérvre csökken.
