88118. lajstromszámú szabadalom • Nyomólégfék gépi járművek számára

— 8 -berendezéshez vezető (109) vonókötél kapcsolódik. A (108) kar mozgását (110) ütköző határolja. A (103) és (105) hüvelyeknek egymás felé fordított felületei egy-5 egy fogazással vannak ellátva (31. és 32. ábra), melyeknek segélyével a két hüvely között kapcsolást hozunk létre és ilymódon a (104) tengely és a (12b) emelő közötti kapcsolás is lehetséges. A (105) hü-10 vely kerületébe horony van bevágva, melybe két átlósan szembenfekvő, a (105) hüvelyt körülfogó (111) emelőkarban forgathatóan elhelyezett (110a) pecek kapcsolódik. A (111) emelőkar a helytálló 15 (112) csap körül leng és szabad végén a kis átmérőjű (114) nyomóléghengernek (113) dugattyúrúdjához van kapcsolva, mely henger a háromfuratú (115) csap révén, az állandóan nyomólevegővel telt 20 (116) vezetékek egyikéhez csatlakozik. A (115) csapnak a 31. ábra szerinti helyzetében, nyomóléghiány fellépésénél, a (117) rúgó a (105) hüvelyt a (103) hüvellyel fogja kapcsolni, úgy hogy a (12b) lábítós 25 emelő mozgása, fékezés céljából, a (104) tengelyre és ennek révén a (108) karra és a (109) kötélre vitetik át, amikor is a mechanikai fékberendezés működésnek indul. A háromfuratú (115) csap tehát lehe-30 tővé teszi, hogy a mechanikai berendezést bármikor a lábítós emelőrendszerrel kapcsoljuk. A mechanikai fékberendezés működtetésének másik módját a 33. ábra szemlél-35 téti. A (12c) lábítós fékemelő és a (13c) emelő közös tengelyen foglalnak helyet. A (13c) emelő felső vége hurokká van kiképezve, melyen belül a (12c) emelő akként mozoghat, hogy a nyomólégfék-40 berendezésnek fékezéséhez és lazításához szükséges összes helyzeteket felveheti, anélkül, hogy a (13c) emelővel érintkezésbe jutna. Csak amikor a (12c) emelőt, léghiány fellépésénél, a vészfékhelyzeten 45 túl mozgatjuk, akkor ráfekszik a (13c) emelő végén kiképezett hurok belső oldalára és ezt az emelőt magával viszi, úgy hogy a (109a) kötélre oly húzás fejtetik ki, mely a mechanikai fékezőberendezést 50 működésbe hozza. Ha a (12c) emelő viszszatér a lazítási helyzetbe, akkor a (117a) rúgó a (13c) emelőt visszahúzza, míg a (118) ütközőt nem éri. Hogy az utasok a vezető által egyálta-55 Iában nem, vagy nem jókor észrevett veszély esetén, a járművet a vezetőtől függetlenül is megállíthassák, vészfékberendezésről gondoskodunk, mely a 34. ábrában vázlatosan van szemléltetve. Ez a berendezés a (119) nyomóléghengerből áll, 60 melynek dugattyúrúdja a dugattyútesttel nem mereven van összekötve, úgy hogy a dugattyútól függetlenül is mozoghat a (12) emelővel, mellyel csuklósan össze van kötve. A (119) nyomóléghenger 65 a (120) cső útján a nyomóközegforrással közlekedik, melybe a háromfuratú (121) csap van beépítve. Ezt a csapot a gépi jármű belsejében úgy helyezzük el, hogy az utasok kényelmesen elérhetik. A (121) 70 csapnak a 34. ábrában szemléltetett helyzeténél a (119) henger légtelenítve van. Ha már most oly helyzetbe hozzuk, melyben a henger a nyomólégforrásra van kapcsolva, akkor a (12) emelő, a kocsi- 75 vezető közreműködése nélkül lesz átfektetve a fékező helyzetbe. A vészfékberendezés működtetésénél a tengelykapcsolót nyomólevegő segélyével, azonos módon kiiktathatjuk, mely tengelykapcsoló a mó- 80 tor forgató nyomatékát a hátsó kerekek hajtótengelyére viszi át. A féknek a mellső kerekeken való elrendezési módját a 35—39. és 40—42. ábrák szemléltetik. 85 A mellső kerékfék első foganatosítási alakjánál a két mellső kerék mindegyike számára két (122) fékhenger van elrendezve; ezek a hengerek a tengely csaptól kétoldalt, hasábalakú (123) nyúlványok- 90 kai a (124) tengelycsap megfelelő mélyedéseibe vannak beeresztve és ékek segélyével rögzíttetnek helyzetükben. Ezen elrendezés folytán a fékhengerek a kerekek fordulásánál végbemenő minden moz- 95 gását követhetik. Az egész fékberendezés a kereken elrendezett (125) tokban van elhelyezve. A (126) fékdugattyúk (127) lazító rúgók hatása alatt állnak; dugatytyúrúdjaikkal egy-egy egykarú (128) 100 emelő szabad végére hatnak. A (128) emelő forgáspontjától csekély távolságban (129) vonórúd van elrendezve, mely a kétkarú (130) emelő hosszabb végén támad, melynek rövidebb karján egy-egy (131) 105 fékpofa van elrendezve. A (126) fékdugattyúk fék erői tehát kettős fékáttétellel vitetnek clt £L (132) fékkorongra. A mellső kerékféknek a 40—42. ábrák szerinti foganatosítási alakjánál a fék- 110 henger közvetlenül a féktokon van rögzítve. A (133) tengelycsap rákovácsolt (134) karmantyúval van ellátva, melyre a célszerűen acélöntvényből készült, a féktokot elzáró (135) korong van rászege- 115 cselve. Ez utóbbinak a (136) bütykös tengely számára való furat van kiképezve, mely tengely arra szolgál, hogy