88073. lajstromszámú szabadalom • Eljárás egy kristályból álló fémdrótok, fémszálak és fémszalagok előállítására

Megjelent 193Q. évi november hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 88073. SZÁM. — Vll/h. OSZTÁLY. Eljárás egy kristályból álló fémdrótok, fémszálak és fémszalagok előállítására. Patent-Treuliand Gesellschaft für elektrisclie Glülilampen m. b. H. Berlin. A bejelentés napja 1923. évi junius hó 27-ike. Németországi elsőbbsége 1922. évi augusztus hó 7-ike. Oly fémdrótok, fémszálak és fémszalagok, melyek egyetlen, egész hosszukra ós keresztmetszetükre kiterjedő kristályból állnak és melyeket az alábbiakban egy-5 kristálydrótoknak fogunk nevezni, újabb időben nagy jelentőségre tettek szert. Az ilyen wolframból álló egykristálydrótokat számos előnyük folytán különösen elektromos izzólámpák számára való világítótes-10 tekként alkalmazzák. A találmány tárgya oly eljárás, melynek segélyével az egykristálydrótok keres/.' -metszetét növelhetjük és a drótokat esetleg meg is hosszabbíthatjuk. Megállapítot-15 tuk, hogy ha egy ilyen egykristálydrótra gáza-tmosziférából ugyanoly fajtájú fémet csapunk le, mint amilyenből maga a drót áll, akkor a keletkezett fémcsapadék a kiindulási test kristálystrukturáját veszi 20 fel úgy, hogy a végtermékként kapott test, melynek átmérője a kiindulási testének többszöröse lehet, szintén egyetlen kristályból áll. Emellett arra kell ügyelni, hogy a felületegységre az időegységben 25 lecsapott fémmennyiség ne legyen túlságos nagy, minthogy különben zavarok mutatkoznak. Az „ugyanolyan fajtájú fém" kifejezéssel nem csak kémiailag azonos fémet értünk, hanem egész általánosságban 80 oly fémet, melynek kristályalakja ugyanaz, mint az alapfémé. Ha pl. a találmány értelmében wolframból álló egykristálytestet akarunk növeszteni, akkor a wolframcsapadék előállítá-85 «ára valamely ismert eljárást alkalmazhatunk, amilyent eddig wolframszálaknak (vagy szénszálaknak) wolframmal való bevonására használtak. A wolframból álló 40 45 egykristálydrótnak tetszőleges hoszúságú darabját, melynek átmérője pl. 0.05 mm. lehet, egy tartályban kifeszítjük, a tartályt evakuáljuk és állandóan alacsony, pl. körülbelől 10 mm. Hg.-nyi gáznyomást betartva, a tartályon hidrogén és wolframhexaklorid keverékét vezetjük át. Megfelelő keveréket kapunk, ha pl. a hidrogént 180° C. hőmérsékleten wolframhexakloriddal telítjük. A wolframhexaklorid kiválásának elkerülésére a tartályt legalább ugyanezen hőmérsékleten kell tartani. 50 Most az egykristálydróton elektromos áramot vezetünk át és azt (körülbelül 1000° C. hőmérsékleten) izzásba hozzuk. Emellett a wolframhexaklorid az izzó drót közelében bomlást szenved és a képződő 55 wolfram a drótra lecsapódik. A leírt elrendezésnél a drót átmérője 5—10 perc alatt az eredetinek három-négyszeresére, a keresztmetszet tehát a kezdetinek kilenc-tizenhatszorosára növekszik. A kapott test b0 szintén egyetlen kristályból áll, amit többek között azon lehet felismerni, hogy az eredetileg hengeres drót hasábalakúvá vált; a drót egész hossza mentén éles sarkok és ezek között sík felületek képződnek. 65 Aszerint, hogy a kiindulási testben a kristálytengely véletlenül milyen helyzetei foglalt el, a végső test négysarkú, hatsarkú vagy nyolcsarkú lesz. Ha a növesztett testből harántesiszolatot készítünk és 70 ezt a szokásos metallográfiai módszerekkel megvizsgáljuk, akkor a ránőtt fémréteg az egykristálystruktura ismert képéi mutatja; a kiindulási test határvonala többé-kevésbé elmosódott és gyakran alig ismerhető fel. 75