88044. lajstromszámú szabadalom • Berendezés a spácium mintalemeznek betüöntő- és szedőgépekhe való beállítására

medések és a hőmérséklet változásai következtében beállható szabálytalan munka csaknem teljesen kiküszöböltetik, amennyiben az oldaltuskók ama részei-5 ben, melyek a hőszigetelő hasítékok és az öntőminta ürege között fekszenek, a hőmérsékletet szabályozó közeget áramoltatunk körfolyamban keresztül. A csatornáknak ezen közeg pl. hűtővíz számára 10 való szerkesztésénél előnyös azokat függélyesen vagy az öntőminta üregével közelítőleg párhuzamosan elrendezni. Hogy ezt legelőnyösebb módon elérjük és az oldaltuskók ezen részeit rögzítsük, a fent 15 említett (5) fenékcsavarok a fenéken áthaladnak és az oldaltuskók ezen részeibe hatolnak és a hűtővízcsatornákat a csavarlyukak közbenső részeinek kibővítései képezik, mint azt a 3. és 5. ábra (31)-nél 20 pontozott vonalakkal mutatja, mimellett a (31) csatornák felső és alsó részeiből (32) összekötőcsatornák indulnak ki, melyek vizet vagy egyéb hűtőszert be- és kivezetnek és alul kitorkolnak, mint ez ily 25 rendszerű gépeknél szokásos. A folyadék egymásután a csavarok körül vagy az oldaltuskó mindkét részében levő csatornákon keresztül a hőszigetelő hasítékok és az öntőminta között folyhatik, miáltal S0 ezen részek egyenletes hőmérsékleten tartanak vagy az innen a gép más részeire átvitt meleg túlerős ingadozásai elkerültetnek. Az öntőminták üzemében a fém meg-35 merevedése és annak az öntőminta üregéből, valamint a befecskendező csatornából való kilökése a kenésnél sehézségeket okoz, mivel a fém a kenőcsatornákba juthat, ami különösen az efajta minták-40 nál kellemetlen, mivel az öntött betűkből még meg nem merevedett fém kiszivároghat. Hogy ezt a nehézséget a jelen esetben kiküszöböljük, a kenőkamrák azon fém részei által hidaltatnak át, 45 mely fém a haránttuskókat és oldaltuskókat képezi és pedig mindazon helyeken, melyeken a betűfém azzal érintkezésbe jut. A legcélszerűbb szerkezet a 3. és 10. ábrákon van feltüntetve. A (4) ol-50 daltuskóban levő (39) kenőkamra alsó végén (40)-nél magának a betűtuskónak fémével van áthidalva, úgy hogy a tuskó a toldaléköntvénynek vagy a fúvókanyílásnak egy megszakítás nélküli fém-55 felületet nyújt és így fölösleges betűfém nem juthat a kenőkamrába vagy a toldaléköntvénytuskókra. A (8) haránttuskóban a kenőkamra annak ú. n. (7) toldaléköntvénytuskóiban van elrendezve és a 10. ábrán (41)-nél van feltüntetve. A raj- 60 zon látható, hogy ez a kamra fölül a haránttuskó fémének egy része által van áthidalva, mint az (42)-nél fel van tüntetve; ez a híd megszakítás nélküli fémfelületet képez, hogy a betűfémnek az ön- öö' j tőminta üregéből való behatolását meggátoljuk, amikor a kenőkamra a haránt- ' tuskó mozgásnál az öntőminta ürege elhalad. A (39, 41) kenőkamrák szokásos módon felszívó anyaggal vannak meg- 70 töltve, mely a kenőanyagot fölveszi és azt a csúszófelületen elosztja. A (4) tuskóban alkalmazott kenőkamra a kenőanyagot a haránttuskón osztja szét és a haránttuskó jobb vége közelében levő (41) 75. ' kamra (3. ábra) a kenőanyagot a haránt- < tuskó és a betűtuskók alámetszett részei között osztja szét. Ezen berendezésnél a kenőanyag mindazon helyeken osztatik szét, ahol a legha- 80-tásosabb és egyidejűleg az eddigi nehézségek és azon kopás elkerültetik, mely a betűfémnek a kenőkamrákban és csatornákban való összegyűléséből ered. Az öntőminta, mint egész, a gép állvá- 35. nyában mereven erősítendő meg. Eddigelé ez megfelelő vezetőfelületek segélyélyével történt, melyek az öntőminta fenekével összeműködnek és az öntőminta fenekére merőlegesen behelyezett csavarok 90 segélyével rögzíttetett; ezáltal azonban az öntőminta fölhelyezése és leszerelése nagyon megnehezíttetik, mivel a meg- j erősítőcsavarok nem elégségesek és az öntőminta fölszerelése pontatlanná vál- 95. hátik. A jelen találmány értelmében a fenék alsó felülete sík és két szélfelület alkalmaztatott, melyek egymásra és a fenékfelületre merőlegesen álló síkokat képeznek. A két egymásra merőlegesen álló 100 (la, lb) szélfelület (1. és 3. ábra) az öntőgép állványának megfelelő ütközőfelületeihez fekzik és hogy a minta ezen helyzetben egyszerű és könnyen hozzáférhető eszközök segélyével szilárdan tartassék, 105. csavarlyukak vannak alkalmazva, melyek az (la, lb) szélfelületekkel szemben fekvő felületektől ferdén lefelé nyúlnak. Ezen ferde (44, 45) csavarlyukak (3. és 4. ábra) a,z öntőmintafenék szélfelületeitől, melyek no az (la) és (lb) felületekkel szemben fekszenek az öntőmintafenék (lc) fenékfelületén keresztül nyúlnak, mint azt a 4. ábra mutatja, úgy hogy az ezen lyukakba dugott csavarok a mintát erősen előre és 115. lefelé a gépállvány fölfekvő felületei felé