87973. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék olajok lepárlására

— 6 -mazását feltételezi. A lepárlókészüléket ezután fűtőolajjal, vagy más megfelelő fűtőanyaggal felmelegítjük, hogy a hőmérsékletet fokozatosan a közbenső lepár-5 lási hőmérsékletre hozzuk, mely félig finomított nyersolaj esetén 150—175° C körül van. Gondoskodni kell. arról, hogy a lepárlókészülék fenekét láng ne érje, hogy elkerüljünk helyi tálmelegítést és 10 ennek következtében olajfelbomlást. Ezért a lepárlókészülék iélmelegítősót sugárzással eszközöljük, mimellett főkép arra ügyelünk, hogy a lángnak a lepárlókészülékkel való tényleges érintkezését meg-15 akadályozzuk, midőn a szükséges hőegységeket hozzávezetjük. Sok ilyfajta elrendezés ismeretes, ezért ezek leírásától itt eltekintünk. Ha a kezelendő olaj vizet tartalmaz, a lepárlókészüléket a magas 20 vákuum létesítése előtt fokozatosan fel kell melegíteni. Hacsak nem óhajtunk különösen szép színű és finom illatú termékeket nyerni, mint pl. a fehér gyógyolajok előállításá-25 nál, nem szükséges gőzt bevezetni a lepárlókészülékbo és ezért jelen példánál feltételezzük, hogy gőzt nem alkalmazunk. A lepárlókészülékben lévő olaj hőmérsékletét egy pyrométer segélyével 30 folytonosan figyelemmel kísérjük, mely úgy lehet elrendezve, hogy a termoelektromoselem a lepárlókésziilék fenekén bellii, kb. 15 milliméternyi re ijgyen annak egy középső pontján. A lepárlókészülék-35 ben lévő olaj hőmérséklete a melegítőláng szabályozásával szabályozható. Mihelyt egy párlat feljönni kezd, mintát veszünk és viszkozitását, esetleg gyulladási pontját és tűzpróbáját is pontosan meghatá-40 rozzuk. A lepárlást folytatjuk, megfelelő időközökben mintákat véve, míg a viszkozitás annak szükségességét, vagy kívánatosságát nem jelzi, hogy a párlatot egy másik tartányba vezessük. Például, ha 46 orsóolajat óhajtunk előállítani, az első szakaszt befejezhetjük, ha a párlat a Saybolt-féle Viszkoziméteren 100 másodperces viszkozitást mutat 37'8° C-nál. Ekkor az első tartányba légkör nyomást engedünk 50 és az első szakasz, orsóolaj, tárolható. Az eljárás lényegében ugyanazt, mint amit leírtunk a lepárlás további folyamán is, a nyomást 1—1'5 mm körül tartjuk és a párlatot a kívánt frakció számára visz-55 kozítás növekedésével összhangban választjuk le, amint azt a sűrű időközökben vett minták kipróbálása útján megállapítjuk. Így folytatva a dolgot, a lepárlókészülékbe eredetileg beadagolt félig finomított nyersolajnak mintegy 80—95 száza- 60 léka gyűlik össze közvetlenül átdesztillált termékek alakjában. A lepárlókészülékben lévő maradék a kereskedelemben mint folyékony olaj ismeretes, sűrűsége rendesen 12—14° Baumé. A végső lepárlási hő- 65 mérséklet általában ne lépje túl a 325— 335° C-t, mint maximumot. Ily körülmények között bomlás, vagy szétesés és kokszos termékek képződése nem lép fel. A jelen találmány szerinti eljárás, valamint 70 az iparban eddig szokásos eljárások közti alapvető különbségek különösen kitűnnek, ha szem előtt tartjuk, hogy kenőolajok előállítására egészen 750 másodperc viszkozitásig (37'8° C) alkalmazott szokásos 75 módszereknél 400—425° C és még magasabb hőmérsékleteket használtak, melyek természetesen nagymérvű bomlást okoztak és sötétszínű olajat adtak, melyeket savval kellett kezelni, hogy használatra 80 alkalmasakká váljanak. A jelen találmány szerinti eljárás segélyével másfelől 150 másodpercnyi viszkozitású kenőolajak (100° C-nál) átdesztillálhatok körülbelül 300—320° C-nál és 170 másodpercnyiek 85 (100° C-nál) mintegy 320—330° C-nál mimellett ez utóbbi közelítőleg a világító petróluem szakasz végpontja, rendes lepárlásnál, légköri nyomás mellett. A különböző lepárolt termékek általá- 90 ban megfelelnek azon termékeknek, melyek a kereskedelemben a szokásos fokjelzés szerint ismeretesek, mint könnyű, közép, nehéz stb., de igen fontos tekintetekben határozottan különböznek azon termé- 95 kéktől, melyeket eddig ezen fokok alatt értettek. Ha a jelen találmány szerint előállított termékeket ligy vesszük, amint ezen eljárás szerint átdesztilláltattak, savas kezelés és szűrés nélkül, mind fölötte 10 állnak azon megfelelő fokú olajnak szín tekintetében, mely eddig kereskedelmi úton beszerezhető volt. Továbbá, mint már említettük, sokkal szűkebb határok között mozog a viszkozitásuk és láng- és tűzpró- 10 bájuk is jobb. Különösen azt hangsúlyozzuk újból, hogy ezen termékeket sem savakkal nem kezeltük, sem nem szűrtük, ennek dacára megvannak azon fentebb említett tulajdonságaik, melyek a kereske- ti delemben ma általánosan ismert megfelelő fokú olaj fölé helyezik őket, mely utóbbiakat mindig savval kezeltek és szűrtek. Ha a jelen találmány szerinti eljárással előállított olajat savval való ke- 11 zelésnek és szűrésnek vetjük alá, még szebb színt érhetünk el. Természetes, hogy a savas kezelés, ha alkalmazzuk, csak köny-