87872. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés nyersvasnak és acélnak nagyolvasztóban való termelésére
Megjelent 1931. évi január Ho 2-án. "MAt ;ar királyi SZABADALMI BÍRÓSÁG S Z A B ADALMLLEI RAS 87872. szám. — Xll/d. osztály. Eljárás és berendezés nyersvasnak és acélnak nagyolvasztóban való termelésére. A árts Jaeobus Gerardus Donsen. A bejelentés napja 1924 évi március hó 12-ike. Németországi elsőbbsége 1923. évi május hó 8-ika. A jelen találmány tárgya eljárás érceknek és vastartalmú hulladékoknak magaskemencében nyersvassá váló feldolgozására. Az ezidőszerint gyakorolt 5 nagyolvasztó eljárás különböző hátrányokkal bír. Minthogy ugyanis a kokszot és ércet adagonként rétegesen táplálják a nagyolvasztóba, keveredésük, különösen a kemence alsó részében (a láng- 10 medencében) csak igen tökéletlen. Emellett a darabos érc általában csak felületesen, vagyis külsején van a szénoxyd hatásának alávetve, ami különösen az olyan izzón agglomerált és zsugorított 15 érceknél hátrányos, amilyenek a nagyolvasztóban magában is rendszerint keletkeznek az 1200- -1300°-os hőmérsékövezetben. Ennek folytán az érc r edukál atlan oxydjai és oxyduljai a forró nyu- 20 ga szí óövezet ben a medd ővel és az adalékokkal salakozódnak vagy zsugorodnak össze. Ennek az összezsugorított vagy els alak oz ott ércnek redukciója nehezen megy végbe, úgy, hogy a redukció főleg 25 már a salakfürdőben történik. A nem kívánatos fertőzmények, mint réz, arzén, stb. eközben az érccel együtt maradnak. A vasat (túlnyomó) részben az oldott szén segélyével kell tehát többé-kevésbé 30 nehezen redukálható vegyü-leteitől viszszanyerni. A jelenlegi nagyolvasztó eljárásnál tehát a redukció túlnyomó része aránylag igen kis terjedelmű térben és kedvezőt- 35 len feltételek mellett, t. i. az olvadékban megy végbe, amelyben a reakciók egy olyan sorozata folyik le, melyek folyóshalmazállapotú anyagban nem fémes vasból, hanem a vas egy oxydjából indulnak ki. Ezen kedvezőtlen körűimé- 40 nyék folytán nemcsak a termelt nyers-45 50 55 vas minősége tökéletlen, hanem a kokszfogyasztás is rendkívül nagy, mert a redukciónál főleg szilárd szén hat s e közben szénoxyd, ill. szénkarbid keletkezik. Egy további hátrány abban áll, hogy a szokásos nagyolvasztóban az összes redukciófolyamatok fölösleges mennyiségű szén jelenlétében mennek végbe, mely a keletkező szénsavat újból közvetlenül redukálja, annál inkább, mert a nagyolvasztó átlaghőmérséke 1000° fölött van, amely hőfokon a szénsav már nem állandó. Ezen hátrányokat küszöböli ki a találmány tárgyát képező eljárás. Már ajánlották ugyan elektromos nagyolvasztók adagoló szerkezetét egy az akna torkába lógó, aránylag rövid csonkkal Jelképezni, úgy, hogy a tüzelőt a csonkon belül, az ércet pedig a tüzelőtől elkülönítve, a csonk körüli gyűrűs övezetbe lehessen adagolni, úgy, hogy e két anyag a rövid csonk mentén egymástól elkülönítve sülyedjen lefelé oly célból, hogy a kemence felső részében u. n. hidegkokszolás menjen végbe. Ezzel ellentétben a jelen eljárás lényege a következőkben áll: Az érc az esetleges adalékokkal a tüze- 70 lőtől elkülönítve vezettetik lefelé a nagyolvasztóban egész a nyugasztóig. A nyugasztóból felemelkedő gázok eközben az érceket túlnyoimóréiszt primär szén jelenléte nélkül szárazon redukálják, míg a 75 tüzelő elkülönítve frakcionált destilláción és kokszoláson megy át. Ezen állapotban jutnak már most az érc és a tüzelő 60 65
