87866. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aluminium elektrolitikus finomítására

alakú alsó (10) edényrész lényegileg na­gyobb átmérőjű, mint amilyen magas és felső szélén vagy ennek közelében (11) víz­köpennyel van ellátva, melyet legcélsze-5 rűbb azáltal létesíteni, hogy a (10) edény­rész felső szélét kifelé nyúló, kellő széles­ségű (12) karmantyúval képezzük ki, s en­nek külső pereméhez, valamint az alsó edényrészhez egy lefelé bővülő, kúpos 10 (12a) lemezgyűrűt hegesztünk vagy tömí­tően kapcsolunk. Az alsó (10) edényrész fölötti (13) felső edényrész ugyancsak acélból készülhet s üreges falakkal bírhat, melyek egy felső 15 (14) vízköpenyt határolnak. A felső edény­rész belső felülete célszerűen a feltüntetett módon tölcsérszerűen van kiképezve. Az alsó és felső résznek egymástól való elek­tromos elszigetelése vagy elválasztása cél-20 jából kettőjük közé asbestből vagy egyéb alkalmas anyagból készült (15) lapos gyű­rűt iktathatjuk. Az edénynek kellő szerkezeti szilárd­sággal való felruházása céljából a két 25 edényrészt (16) csavarorsók révén kap­csolhatjuk egymáshoz, melyek a (12) kar­mantyún át nyúlnak felfelé és a felső edényrésznek a vízköpenyt határoló fene­kére hegesztett (17) tömbökbe vannak csa-30 varva. A (16) csavarorsóknak a (12) kar­mantyútól való elektromos szigetelése cél­jából a (18) szigetelő gyűrűket és a (19) szigetelő alátétlemezeket használhatjuk. Ha •— ami a leggyakoribb — a vízköpe-35 nyeltet üzemben tartjuk, a szigetelőgyű­rűk és alátétlemezek nem hevülnek fel túlságosan, úgy hogy gyakorlatilag bár­mely olyan szigetelőanyagból készülhet­nek, mely 100° alatti hőmérséknél nem lá-40 gyul meg s amellett a csavarorsók által kifejtett nyomásnak ellenállni képes. A vízköpenyeket alkalmas vízkapcsola­tokkal szereljük fel, melyek egyszerűség es kényelmes kezelés céljából úgy szer-45 keszthetők és rendezhetők el, hogy a víz egymás után áramoljon a két köpenyen keresztül, még pedig célszerűen előbb az alsón. E célból a (11) alsó vízköpeny fene­kén a (21) cső révén egy tetszés szerinti 50 vízforrással kapcsolt (20) táplálócsonkkal, legmagasabb pontján pedig (légzsákok ki­küszöbölése céljából) a (22) kivezető csonk­kal van felszerelve, mely utóbbi a (23) cső révén a felső köpeny aljába nyíló (24) be-55 bocsátó csÖKonkhoz van úgy hogy a víz az alsó köpenyből a felső kö­peny aljába tápláltatik. A felső köpeny (25) kivezető csonkja (légzsákok elkerü­lése céljából) a köpeny felső részén van elrendezve s a (27) cső révén a (26) elve- 60 zetőcsővel kapcsolható. Elektromos földe­lés elkerülése céljából a (21) és (27) csövek kaucsuktömlőkből állhatnak; a két edény­rész elektromos elkülönítésének fenntar­tása céljából a (23) cső is kaucsuktömlő 65 lehet. Ha a két köpeny vizárama sorba van kapcsolva, a víznek annyira tisztának kell lennie, hogy az üzemben használt fe­szültség mellett ne léphessen fel számot­tevő elektromos áramlás a vizén keresztül 70 a két köpeny között. Az alsó (10) edényrész alján az edény fenekén áthaladó hőveszteségek csökken­tésére egy (28) réteg hőszigetelő anyagot, pl. porított bauxitot, timföldet, magnésiát, 75 vagy tűzálló téglákat, ezen réteg fölött pedig az elektromosan vezető és tűzálló anyagból, célszerűen szénből való (29) fe­nékbélést rendezzük el, melynek felső ré­sze csészealakúan van kiképezve, hogy a 80 finomítandó ötvözet vagy anyag számára tartályt képezzen. A fenékbélést legcélsze­rűbben úgy készítjük, hogy a plasztikus­ságig felhevített, kátrányból, szurokból és szemcsés vagy poralakú kokszból képezett 85 béléskeveréket az edényrészbe csömöszöl­jük s azután az edényt tartalmával együtt kemencében fokozatosan 600° körüli ho­ni érsékre hevítjük, hogy a széntartalmú fenékbélés összesüljön és megkeményed- 90 jék. Az alsó edényrész ós fenékbélése közti jó elektromos kapcsolat létesítésére az edényrész belső felületére hegesztett s vele ilyen módon elektromosan ós mecha- 95 nikusan egyesített fémes (31) kollektorle­mezek szolgálnak, melyek befelé benyúl­nak a köréjük csömöszölt fenékbélésbe. A (31) lemezek szintjében a (10) edényrészt kívül reáhegesztett, tehát vele mechaniku- 100 san és elektromosan egyesített fémes (32) kontaktustömbökkel láthatjuk el, melyek­hez szorosan ós helytállóan rögzíthetők a rézből, alumíniumból, vagy más alkalmas fémből való vezetéksínek. A vezetéksínek 105 az alsó edényrészt körülölelő hosszú lapos (33) lemezek lehetnek, melyeknek végei az edény egyik oldalán, nyúlnak kifelé, úgy hogy könnyen kapcsolhatók egy alkalmas folytonos vagy egyenirányú áram fórrá- uo sának egyik pólusához. A finomítási mű­veletnél ezen vezetéksínek az áramforrás positív polusálioz kapcsoltatnak, úgy hogy az áram a fenéken át lép az edénybe. A (29) fenékbélést tehát egyszerűség ked- 115 véért a készülék alsó elektródájának ne­vezhetjük. A többrészes felső elektródát hőálló ve-

Next

/
Oldalképek
Tartalom