87764. lajstromszámú szabadalom • Önműködő emelő- és szülyesztő-készülék vízművekhez

Megjelent 1931. évi február hó 188-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 87164. SZÁM. — Vd/3. OSZTÁLY. Önműködő emelő- és sülyesztő-készülék vízművekhez. Kladek Károly malom technikus, Deszk és Elg-ecz József malomtnlajdonos Szeged. A bejelentés napja 1922. évi augusztus hó 25-ike. A találmány tárgyát oly készülék képezi, melynek segélyével a vízművek vízi kerekének a víz színéhez viszonyított helyzete önműködően szabályozódik, úgy, 5 hogy a víz szintjének változása a vízikerék teljesítőképességét nem befolyásolhatja. A találmány tárgya a csatolt rajzon példaképen felvett foganatosítási alakjá-10 ban függélyes metszetben és részben nézetben van feltüntetve. Az (a) vízikerék (b) tengelye a (c) vázon függélyes irányban csúsztatható (d) tartótestben van csapágyazva. A víz fo-15 lyásában rejlő energia a tengely egyik végére szerelt (f) kúpkerék, valamint az ezzel kapcsolódó (g) kúpkerék, továbbá a (h) tengely és az (i, j) kúpkerekek révén vitetik át a vízszintes közlőtengelyre. A 20 tengely azon végén, mely a közlőművel áll összeköttetésben a (d) csapágytartó• test a (k) huzalokra van felfüggesztve, mely huzalok felső vége a (c) váz (cl) födémére helyezett (1) bakokon ágyazott 25 és (m) fogaskerékkel ellátott hengerre van felcsavarva. Az (m) fogaskerekek az (n) tengelyre erősített (o) végtelen csavarmenetes orsókba kapaszkodnak, mimellett az (n) tengely, a (pl, p2) kúpkerék 30 áttétel révén a függélyes (r) tengellyel áll összeköttetésben. Az (r) tengelyre az egymással szembenéző (sl, s2) kúpkerekek vannak felékelve és e két kúpkerék között helyezkedik el a (t) úszó (tl) tartó-35 rúdjával (t2) pontban csuklósan összekötött és (t3) forgástengellyel bíró (t4) kar végén megerősített (u) kúpkerék. Az (u) kúpkerékbe a (t3) pontban helytállóan csapágyazott (v) kúpkerék kapaszkodik belé, mely a (zl, z2, z3) kúpkerekek köz- 40 beigtatásával a (h) tengellyel áll kapcsolatban. A vízikerék for ^íclScL közben az (f, g) kúpkerekek a (h) tengely, továbbá a (z3, z2, zl és u) kúpkerekek állandó forgásban vannak. Ha a víz nívója ál- 45 landó, az (u) kúpkerék az (sl), (s2) kúpkerekek egyikével sem kapcsolódik. Ha a víz színe síilyed, a (t) úszó a (t4) kart a rajzon látható helyzetbe hozza, úgy, hogy az (u) kúpkerék a felső (sl) kúpkerékkel 50 kapcsolódik, miáltal az (r), (p2, pl), (0) áttételek közbeigtatásával a (k) huzalok tartóhengerei forgásba jönnek és a huzalok a hengerről lecsavarodnak. Ilymódon a (d) csapágytartótest lesiilyed abban az 55 arányban, amint a vízszine sülyedt. A vízszin emelkedésekor az (u) kúpkerék az alsó (s2) kúpkerékkel kapcsolódik, miáltal a (k) huzalok tartóhengerei az előbb leírt forgással ellentétes forgásba jönnek 60 és a (d) csapágytartótestet a vízszin emelkedésének arányában felemelik. A vízikerék (b) tengelyének azon végén, mely nincs a közlőművel összekötve, az emelőszerkezet olymódon van kiké- 65 pezve, hogy annak minden része a (cl) födém alatt marad. A (k) huzalok felső vége itt a födémből lenyúló (kl) fülekhez van erősítve, a huzalok alsó vége viszont a (d) csapágytartótestre ráerősített (ml) 70 dobra van rácsavarva. A (t4) karra szerelt és az (sl, s2) kúpkerekek közé helyezett (u) kiipkerék a (v, zl) kúpkerekek, továbbá az (yl, y2) fogaskerekek révén áll összeköttetésben a vízikerék (b) tenge- 75 lyével. Az (s2) kúpkerék a vízszintes ten-