87759. lajstromszámú szabadalom • Félachromatikus objectív művészi fényképezéshez

Megjelent 1931. évi február hó 186-án. MAftYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIRŐSÁ6 SZABADALMI LEÍRÁS 87759. SZÁM. — IX/f. OSZTÁLY. Félachromatikus objectív művészi fényképezéshez. Wessely János mérnök Budapest. A bejelentés napja 1933. évi április hó 14-ike. A fotográfiában általában a legkitűnőbben korrigált objektivek használatosak, . melyeknél az ismert optikai hibák egy bizonyos képszögre vonatkozólag — amelyet 5 a használat célja szab meg — a minimumra vannak redukálva, amelyek tehát az objektív tengelyére merőleges síkban levő tárgyakat a lehető legnagyobb élességgel ábrázolnak. Az ilyen objektivek tu-10 dományos célokra, reproduktiókhoz stb. nagyon kívánatosak, képszerű művészi ábrázolásokhoz ellenben kevésbbé alkalmasak. Az ilyen objektivek analyzálnak, sok aprólékos részletet adnak, miáltal a 15 kép összhatása veszendőbe megy s csak nyugtalanságot és keménységet hoz a képbe. A korrigált objektivek élességi mélysége is Csekély, különösen nagy nyílás és hosszú gyújtótávolság mellett és az B0 élesre beállított sík előtt és mögött jelentkező életlenség vattás, a szemlélő érzékére kellemetlen hatású. Művészi érzékkel rendelkező szak- és műkedvelő fotográfusok már hosszú idő 16 óta azon voltak, hogy az így alkotott képnek ezen sajátságos metszett élességét valami módon egyáltalában nem korrigált, vagy nem eléggé korrigált lencsék, finom rácsok vagy szóróanyagok használata ál$0 tal megszüntessék, miáltal a kép sok haszontalan részlete elnyomassák s egyúttal redukálódjék az az ellentét is, amely pl. az anasztigmát beállított éles lcépsíkja és az előtte és mögötte levő nem éles képsíkok 15 között szembeötlik; a kép tehát mélységet kapjon. „Művészi célok számára" oly objektivek is kerültek forgalomba, amelyek csupán egy pozitív lencséből (monokli), vagy két szabadon álló meniszkuszból állottak (Pugo); ezeknek az a közös hibájuk 40 volt, hogy színi és gömbi eltérésben szenvedtek, azaz eltérés volt a chemiai és az optikai fókusz között, a felvétel tehát kényelmetlen ós bizonytalan kiigazítási művelethez volt kötve, ami csak szaporította 45 a hibás felvételek számát, azonfelül pedig ezen objektívekkel kapcsolatban a színérzékeny lemezek használata ki volt zárva, pedig ezek nélkül színek helyes tónusértékekben való visszaadása teljesen lehe- 50 tetlen. (Újabb irodalom: H. Kühn „Technik der Lichtbildnerei" With. Knapp. Helle kiadása 1921, 107. oldal és Dr. Phil. Strausz: „Ein billiges Objektív" Photogr. Rundschau 1922. 175. oldal.) 55 Más szerkesztők igyekezete odairányult, hogy más-más törésű üvegek összeragasztása által a színi eltérést egészen megszüntessék, miáltal az objektív festői rajza, amely a szííii és gömbi eltérésből adódik, 60 természetesen veszített szépségéből; vagy pedig csak részben szüntették meg, akkor pedig nagyon, nehéz lett a beállítás. Ilyen konstrukció pl. az amerikai Srnith-lencse és a német Kronár-objektív. Az összes 65 ilyen összetett és félig korrigált lencsék azonban a monoklihoz képest nagyon drágák, rajzuk nélkülözi a monokli művészi kvalitását, vagy nagyon kemény, vagy pedig egészen elmosódott. 70 Az összes a kereskedelmben megjelent „Objektivek művészi fotográfia részére" kellemetlen tulajdonságait összefoglalva a következőt mondhatjuk, fényerejük csekély (monokli, Pugo teleanachromát) kép- 75 szögük kicsi, amely hiba csak kevés feladat megoldására képesíti őket (majdnem az összes eddigi szerkezetek), vagy a kí-