87553. lajstromszámú szabadalom • Csőkapcsolás a mezőn fektetendő csővezetékekhez

Megjelent 1931. évi február hó lfe*-»áii. MAGYAR KIRiLTI JMggJ| SZABADALMI WEáS.Úi SZABADALMI LEÍRÁS 87553. SZÁM. — X/LI. OSZTÁLY. Gsőkapcsolás a mezőn fektetendő csővezetékekhez. Lanaing«i' Károly L mérnök Frankfurt a/M. Hődelheim. A tejelaatés u*fja 1922. évi Apriüs bé fi4-ike. A mesterséges esőszórásnál a csőszaka­szoknak egymással *és st helytálló víztáp­lálóállomásokkal való kapcsolásán ál azzal a nehézséggel találkozunk, hogy a csőkap -5 csalásoknak a talajegyenl'őtlefl'Ségeket kö­vetniök kell és — kiváltképpen hordozható vezetékek esetében — emellett még a kap­csolásnak a továbbvitel céljából gyorsan bonthatónak is kell lennie. 10 A jelzett feltóteleknek a találmány tár­gyát tevő csőkapcsolás mindenben meg­felel. Ennél a csőkapcsolásnál az ismert manzsettatömítós közvetlenül a sima cső­végekre van felhúzva és egy burkolatba 15 van bezárva, amelyen a kapcsolandó eső­véggel vagy a helytálló tápláló vízcsapok­kal való összeköttetés céljából megfelelő szervek vannak kiképezve. Ha a csőveze­téket csupán csak a talajegyenlőtlensé-20 gekhez kell hozzáidomítani, a vezeték részei egyébként azonban egymással kap­csolva maradhatnak, úgy e célra a bur­kolat rugalmasan van kiképezve, például oly módon, hogy merev zárólapok között, 25 melyek a tömítés homlokfelületeire fek­szenek rá, egy a tömítés köpenyét burkoló drótbevonat — tekercselés — van elren­dezve. A találmány szerinti csőkapcsolás azonban mégis főként mozgó vezetékek 80 részére van kiképezve. A manzsettatömí­tést körülvevő burkolaton orrok vagy karmok vannak kiképezve, melyek segé­lyével a kapcsolás részei egymással vagy a helytálló tápláló vízcsap kiömlő csonk-35 jávai könnyen oldhatóan egyesíthetők. A rajzon a találmány tárgyát tevő cső­kapcsolásnak több példaképem foganato­sítási alakját látjuk. Az 1. ábra két egymásai kapcsolt csővég 40 hosszmetszete. A 2. ábra az elbontott csőkapcsolást táy­latilag szemlélteti. A 3. és 4. ábrák egy tápláló vízcsaphoz való csatlakozást és két csővégnek egy­máshoz való illeszkedését mutatják hossz- 45 metszetben, illetve távlati képben. Az 5. és 6. ábra egy rugalmas drótburkolat­tal bíró kapcsolásnak hossemetszete, il­letve keresztmetszete. A 7. ábra vázlatosan a teljes vezetéket mu- 50 tatja. A (cl) csővégre felhúzott (a) kapcsoló­rész a (b) manzsettát zárja körül és egy belső (k) bordakoszorúval van ellátva, mely az (a) hüvelyalakú kapcsolásrészbe 55 betolt másik (c2) csővég előretolását hatá­rolja. A nyomás alatt álló víz a (k) bor­dák között lép be a (b) manzsetta üregébe és ezáltal tömítőzárást biztosít. Az (a) kapcsolásrészen egy kiálló (r) peremet 60 látunk, ezt az (m) gyűrű fogja körül, amelyben (s) csavarok vannak elrendezve. Ily kiképzés mellett az (m) gyűrű az (a) kapcsolásrész körül elfordulhat és a ten­gely mentén bizonyos mértékű elmozdu- 65 lást is végezhet. Az (m) gyűrűnek (n) ka­rimája van, egy bajonettzár részére való (o, ol) kivágásokkal. Az illesztendő (c2) csőrészen egymással szemben (q, q) csapok vannak elrendezve, ezek az (o) nyílások 70 (ol) kibővítésein átjárhatnak, úgy hogy a (c2) csővég az (a) kapcsolásba tolható be. Ha az (m) gyűrűt kézzel elforgatjuk, az (n) karima a (c2) csőrész (q) csapját meg­fogja, miáltal a kapcsolás létesítve van. 75 A 3. és 4. ábrán látható kiképzésnél az (al) kapcsolásrész T alakban van kiké­pezve, rajta a (p, p) karmokkal bíró (a2) csonkát látjuk, ehhez egy víztápláló töm­lőt lehet kapcsolni, mely célból az (i) záró- 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom