87450. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék különösen távirati továbbításra szolgáló siffrírozott iratok előállítására

— 7 — érintkezésbe hozza. (Ha pl. az „a" betűt választjuk váltóbetűnek, úgy az (M) elektromágnes tekercselésének egyik végét a (17) vezeték útján az „a" betűvel jelzett 6 (T) billentyű (2) vezetékével, a tekercselés másik végét pedig a (18) vezeték útján az (5) vezetékkel kötjük össze, úgy a siffrirozószervek nyugalomban maradnak, amint a szöveg betűjét siffriroztuk, mi-10 által a siffrirozásnak a szövegtől függő szabálytalanságát érjük el. Ha a desiíírirozásnál ugyanazon (M) mágnest azon (S3) solenoid (7) vezetékébe kapcsoljuk, amely az „a" betűnek (T2) író- vagy lyu-15 kasztóbillentyűjét működteti, úgy ugyanazon alkalommal következik be a siffrirozószervek nyugalomba maradása, ill. ugyanazon szabálytalanságok állanak be, amint az „a" szövegbetűnek megfelelő 30 siffre-jelet, amely valamelyik kiindulási billentyűhöz tartozik, leütjük. A desiffrirozás ezenkívül úgy történik, hogy a (T) billentyűzet a nyert siffre-vel összhangban működtettetik, amidőn a (T2) írógépben az eredeti szöveget kapjuk. Ha a desiffrirozandó siffreben egynél több váltóbetűt használtak, úgy a váltóbetűknek megfelelő (S2) solenoidokat egy-egy (M) elektromágnessel kell össze-30 kötni, mert különben a váltóbetűknek megfelelő összes (S2) solenoidok gerjednének, valahányszor a váltóbetűknek megfelelő jelet desiffrirozunk. Ha a váltóbetű siffrirozás alkalmával e J5 siffrirozószerveknek nem nyugalomban maradását, hanem a (k5, k6) kontaktusok által előidézett mozgástól független mozgatását kívánjuk elérni, úgy a (d, dl) átkapcsolót az (S4) és (S5) solenoidok 10 áramkörébe, vagyis a (13) és (12), ill. (14) és (12a) vezetékek közé kapcsoljuk és az átkapcsolót úgy rendezzük be, hogy rendesen megszakított helyzetben áll, ellenben az (M) mágnes révén záratik, ha a ib váltóbetűt, lenyomják, ill. siffrirozzák. A különböző szerveknek működését vázlatosan ismertettük, az alábbiakban pedig ezen szerveknek szerkezetét fogjuk a 2—7. ábrák kapcsán leírni. 60 A 2. ábrában feltüntetett (Cl) és (C2) siffrirozó szervek a coaxiálisan elrendezett (21) és (22) tengelyeken vannak meg erősítve, amelyek a (26, 27) és (28) csapágyakban forgathatók, melyek a készülék 55 külső (68, 68a) falaiban és a (36) középfalban vannak alkalmazva. Mindegyik siffrirozószerv a tengelyt bizonyos üreggel burkoló, azzal koncentrikus (23, 23a) fémcsőből áll, melyet a tengelyre megerősített két (29, 30), ill. (29a, 30aa) rész rögzít. A (29, 60 29a) részek kilincskerekek gyanánt, a (30) és (30a) részek pedig hengeres karimával ellátott tárcsák gyanánt vannak kiképezve. A csövekre ezektől és egymástól elszigetelt (25, 25a) gyűrűk vannak fel- 65 tolva. A két siffrirozószerv a (T) billentyűk (1. ábra) számával megegyező számú gyűrűvel van felszerelve. A tengelyekre szigetelő anyagból álló (34, 34a) tárcsák vannak erősítve, melyek egyenlő távolságokban 70 elrendezett (35, 35a) kontaktuspeckekkel vannak ellátva. Mindegyik tárcsa a (25, 25a) fémgyűrűk számával megegyező számú kontaktuspecket hord. Mindegyik (35, 35a) kontaktuspecek szigetelt (67a) 75 vezeték révén a (25, 25a) gyűrűk egyikével van összekötve, még pedig egészen önkényes sorrendben. Ezen önkényes sorrend a két siffrirozószervnél ellentétes úgy, hogy ha a két siffrirozószervet a (29, 29a) kilincs- 80 kerekekkel ugyanazon oldal felé fordítva helyeznők egymás mellé, a két siffrirozószerv egymással teljesen azonos volna. A szilárd (36) középfalban a (37) fémhüvelyekbe helyezett (38, 38a) kontaktuspeckek 85 vannak mindkét oldalon elrendezve, melyeket (39) rúgók szorítanak kifelé. Ezen kontaktuspeckek körben és ugyanoly távolságokban vannak elhelyezve, mint a (35, 35a) peckek úgy, hogy a (Cl, C2) siff- 90 rirozószervek megfelelő beállítással egymással párosával elektromos összekötteköttetésbe kerülhetnek. Mindegyik fémgyűrűhöz a (69), ill. (69a) helytálló részre erősített (66) kontaktusrugó fekszik. Ezen 95 rúgók az 1. ábrában (k3)-mal, ill. (k4)-gyel jelzett kontaktusrúgóknak felelnek meg. A (Cl, C2) siffrirozószervek külső végén alkalmazott (29, 29a) kilincskerekek a kilincsfogazáson kívül még a (35, 35a) 100 kontaktuspeckek számával megegyező számú (41, 41a) akasztófoggal vannak ellátva (3. ábra). A kilincskerekeket a (43) lengő emelő (44) csapja körül forgatható (42) kilincs forgatja. A (43) emelőket (46) 105 rugók szorítják a helytálló (45) ütközők felé, azonban a (47) elektromágnesek gerjesztésük alkalmával az emelőket az ütközőtől eltávolíthatják, miáltal a kilincskerekeket egy foggal továbbiktatják. A (43) 110 emelőkön alkalmazott (48) orrok, melyek az emelő kilengésének végén a (41) akasztófogak elé kerülnek, meggátolják a kilincskereket abban, hogy eleven erejénél fogva a kelleténél tovább forogjon. 115