87448. lajstromszámú szabadalom • Gép az izzólámpák úgynevezett tányérlábának előállítására

— 8 — jfínak végén pedig (FB63) állítócsavarral van ellátva, mely az ékrúd alsó végén fekszik fel és ha az (FB69) bütyök emelkedése érvényre jut, ezt felemeli. Az 5 (FB69) bütyök körvonala úgy van kiszámítva, hogy az ékrúd rendesen legmagasabb állásában marad, hogy a két metszőtárcsa, illetve az (FB15) és (FB44) támasztékok között bizonyos távolságot 10 biztosítson, míg a vágási folyamat keresztülvitele céljából az ékrúd az (FB66) rugó hatása alatt lefelé mozdul, úgy hpgy a vágótárcsa állványok egymáshoz közeledhetnek. Az ékrúd lefelé mozgását 15 az (FB74) állítócsavar határolja (17. és 17a. ábra), mely az ékrúd felső végén megerősített (FB75) karba van becsavarva és az (FB64) esúszódarab felső végébe ütközik. Ezen állítócsavar megfelelő 20 beállítása által az ékrúd lökete szabályozható. A metszőtárcsák vízszintes állása a. (10) üvegcsőhöz viszonyítva egy (FB76) rúd segélyével szabályozható (16., 17. és 18. 25 ábra), melynek (FB77) feje a (22) alaplemezből oldalirányban kiáll és mely egy rávágott menettel van ellátva, mely az (FB64) vezetődarabba csavarodik. Ezen rúd vége az (FB78) pontnál az (FB65) 30 pofában forgathatóan van ágyazva. Az (FB76) rúd elfordítása által a vezetődarab az (FB65) pofán eltolódik, mimellett az ékrúd az (FB15) és (FB44) támasztékokat magával viszi, azaz csapjai 85 körül lengeti. A vágótárcsáknak a (10) üvegcsőhöz képest való vízszintes beállítása által a levágandó hengerek felső vége az üvegcső többi részével lényegében egy vonalban képezhető ki, vagy 40 :-issé befelé, vagy kissé kifelé hajlítható, , mint a 26. ábrán fel van tüntetve. A vágási hely kifelé hajlítása [a 26. ábrán (C)] bizonyos előnyt jelent a henger számára a. drótok bevezetésénél, az izzólámpa gyár-45 1,ásnál és az üvegcsövek számára annyiban, hogy ezáltal a következő felhajlítás előmunkálata történik meg. Az üvegcsőről az (F) állásban lemetszett (F10) hengert az (F18) és (F26) uj-50 jak elengedik (22. ábra), amely aztán egy íerde (FC10) vályúra esik (1. ábra), mely a tartókészülék (FA10) körülforgó testén van megerősítve és az (FC11) kidobó csatorna felé van irányítva (1. és 3. ábra), -55 mely a (22) alaplemez oldalán megerősített (FC12) gyűjtőtartányhoz vezet. Az alaplemezen elrendezett (FC13) nyomólégfúvóka (3. ábra) az (F10) henger felé légáramot fúj ennek az (FC11) vályúba való szállítása céljából. A hengernek az 60 (FC12) tartányba való hozására az (FC11) vályú következőképen mozog. Egy (FC14) golyócsukló (1. ábra) egyik vége az (FCll)) vályún elrendezett (FC15) csészébe nyúlik, másik vége pedig 65 az (FC16) excentrikus tárcsába, mely egy rövid (FC17) tengely felső végén van megerősítve. Ez a tengely a (22) alaplemezen megerősített (FC18) csapágyban van ágyazva és a (26) fő- '0 hajtótengely egy szíjhajtás segélyével hajtja. A (26) főtengelyen egy (FC20) szíjtárcsa ül, mely az (FC19) szíj közvetítésével az (FC17) függélyes tengely (FC21) szljtárcsáját hajtja (3. és 4. ábra). 75 Az (FCll) vályú és az (FC18) csapágy között megerősített (FC22) rugó az előbbit az alaplemez felé törekszik húzni. Az (FCll) vályú alsó vége az (FC24) csapágy által hordott (FC23) csapon ül (3. 80 ábra), mely csapágyat az (FC25) csavar eltolhatóan rögzíti az alaplemezhez. Ha az (FC17) tengely forgásnak indul az (FC15) excentrikus csészében dolgozó (FC14) golyós csukló az (FCll) vályút az 85 (FC23) csap körül felváltva emeli és sülyeszti, mely mozgás következtében az (F10) henger a vályún lassanként az (FC12) tartóba csúszik. A felhajlítókészülék. A (10) üvegcső- 90 vek alsó végét, mely a (G) állásban felhevíttetik, a (K) felhajlítókészülék (1. és 3. ábra) a (H) állásban egy tányérszerű karimával látja el. A (K10) karima (25. ábra) emellett a (K12) keresztlécen meg- 95 erősített (KII) tüske segélyével képeztetik ki (23—25. ábra), melyet két (K13) állvány lengethetően tart. Ezen állványok a (K14) lemezre vannak szerelve, melyet a (K15) csőhüvely vége hord. A (K15) cső- 100 hüvelyt egy (K16) állítóhüvely, mely egy (K18) tartón megerősített (K17) vállba van becsavarva, forgathatóan tartja. A (K17) vállban lévő (K19) nyomócsavar a f(K16) állítóhüvely menetéhez egy (K20) 105 puha fémtestet szorít, úgy hogy ez helyzetében rögzíttetik. A (K15) csőhüvely alsó végén lévő (K22) karima által hordott (K21) golyós csapágy ezen karima és a (K16) állítóhüvely közti nyomást, azon 110 esetben, ha a csőhüvely utóbbi felé emeltetik, felveszi. Mindegyik függélyes (K23) állvány felső végén egy (K12) keresztléc van megerősítve, míg ezek alsó végei a (K24) 115 lemezhez csatlakoznak, mely maga részéről egy (K25) emelőhüvely felső végéhez