87306. lajstromszámú szabadalom • Változó nyomás kifejtésére szolgáló szerkezet

— 2 — bakon van megerősítve. A (60) emeltyűn egy fogas segmens (603

) van elrendezve. Ha a (60) emeltyűt a (P) nyíl irányában elmozdítjuk, úgy azt mozgásában a 5 (69) csap követi és a (70) sektor a (69) csap közül a (P) nyíl irányában elfordul, mert a (703

) emeltyű végpontja a (74") görgőnek a (742

) hasítékba való benyúlá&a által mozgásában akadályozva van. 10 A (70) sektor elfordulása következtében a (712

) kerék és így a (71) emeltyű is oly értelemben fordulnak el, hogy az (la) fékpofák azonnal felieküsznek a fékkorongra. Ezek felfekvésének pillana-15 tában azonban (603

) fogassegmens a (72) kilincs közelében van, anélkül, liogy azzal érintkeznék. Ha a (60) emeltyűt még tovább előre forgatjuk, úgy a (74°) görgő a (742

) ki metszésből kiugrik és ezzel egy-20 idejüleg a (72) kilincset a (603

) sektorba nyomja, a (70) sektor a (60) emeltyűvel mereven van összekötve és a (60) emeltyű továbbmozgatásakor a (70) sektor és a (71a

) fogaskerék egymásba kapcsolódó 25 fogai mint továbbító szervek működnek. A fékpofák által kifejtett nyomás a (71) és (60) emeltyűk áttételi viszonyával arányos. A (60) emeltyű fogantyúját eleresztve a (604

) kilincs a (743

) fogas-80 segmensbe kapcsolódik és a féket ekként meghúzott állapotban tartja. A fék oldása céljából először a (60*) kilincset, majd a (72) kilincset oldjuk és a (60) emeltyűt visszavezetjük. 85 A fékkarok (1°) önmaguktól visszasülyednek a nyugalmi helyzetbe és ezáltal a (71) emeltyűt és (70) sektort kezdett helyzetükbe visszaállítják. Ha a (11) ábrában a kormányemeltyű 40 forgási pontja a (71) fogaskerék tengelyével nem esik egybe (pl. a fogaskerék tengelye a kormányemeltyű meghosszabbításán a kormányemeltyű forgási pontja alatt van ágyazva), akkor a fék-45 rudazat mozgását csak részben vezetjük le közvetlenül a fogassegmensről, míg a másik részét a kormányemeltyű szolgáltatja. A 12. ábra egy oly kiviteli alakot tüntet fel, amelynél mozgásnak ezen ket-50 tős levezetésére más eszközöket alkalmazunk. Ha pl. közvetlenül eltolja a fék (1) emeltyűjét*, eltolja azonban a (66) fogassegmenst is, amelyet a (77) zárókészülék egyelőre fogva tart, úgy hogy a 65 segmens egyelőre a (78) tengely körül nem fordulhat el. Ha a (77) zárókészülék a segmenst szabaddá teszi és az a (78) tengely körül elfordul, úgy ezt a forgó mozgást a (79) forgókerék a (81) önzáró csavarorsóra alkalmazott (80) anyára 60 viszi át, minek következtében a (81) orsó balfelé kicsavarodik. Az (1) fékemeltyűn tehát úgy a (75) kapcsolórúd azon eltolódása, amelyet a (60) kormányemeltyű elállítása idéz elő, valamint az is, amelyet 65 a (76) segmens és a (80, 81) csavarhajtás idéznek elő, összegeződik. Ha a fékpofa felfekszik és ezáltal a nyomás növekedik a (77) kapcsoló kioldódik, úgy hogy a (80, 81) csavaráttétel leáll és ismét csakis 70 az első mozgás vitetik át az (1) emeltyűre. Ezáltal a nyomás, dacára annak, hogy a kormányemeltyűre ugyanazt az erőt fejtjük ki, megnövekedik, más szóval ugyanazon erő nagyobb áttétellel érvényesül. 75 Az eddig leírt példákban úgy jártunk el, hogy a szerkezetre kifejtett erőt két részre osztottuk, az erő egyik részét megfelelő szervek segélyével a kívánt hatás helyére vezettük, a második erő támadási 80 pontját pedig az erőkifejtés szabályozásának megfelelőleg eltoltuk. A 13. ábrában a találmány egy oly kiviteli példáját tüntettük fel, amelynél nem magát az erőt osztjuk meg két részre, hanem a moz- 85 gást osztjuk meg két olyan komponensre, amelyek közül az elsőt közvetlenül a fékrudazatra visszük át, míg a másik komponens a másik erő támadási pontját tolja el. Az első erőt valamely motor (82) 90 rotora fejti ki, amely a (83) csavarorsót hajtja. A második erőt ezen motor ugyancsak a forgást végző (87) statora szolgáltatja, amely a (84) lánckerékáttétellel, valamint a (85) kúpkerékpár segélyével a 95 (2) emelőkar (86) segmensét mozgatja. Mindaddig, míg egy bizonyos előre meghatározott nyomást el nem értünk, mindkét átviteli szerv egyidejűleg működik. Ha a fékpofák felfekvése után az ellen- 100 állás növekszik, akkor a (87) rugó, amely a (83) orsó tengelynyomását veszi fel, összenyomatik, úgy hogy a (88) fék működésbe lép és úgy az orsót, mint a (82) rotort leállítja. A rudazatra tehát ezután 105 nagy áttételen aránylag kis súrlódási ellenállással csakis a stator által kifejtett erő hat. Eközben meg kell akadályoznunk azt, hogy a (83) orsó visszafelé ne forogjon, amely gátlás eszközlésére vagy a 110 (88) féket használhatjuk fel, vagy pedig az orsót önzáróan készítjük. A féknyomás szabályozása céljából a motor tápvezetékébe egy villamos szabályozókészüléket (89) iktatunk be, amellyel a motor min- 115 denkori forgatónyomatéka beállítható. A motor tömeghatásait itt is úgy küszöböltük ki, mint az 5. ábrában feltüntetett szer-