87218. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ólomnak és zinknek kitermelésére érceikből

1. Burmahból származó Ölom-zink-sulphidércet, mely 23% ólmot és 40.5% zinket tartalmaz, olyképpen őriünk meg,hogy az őrlemény egy 60-as normál szír 5 tán még átjárjon. 20 kg őrleményt egy ólommal bélelt, gőzzel melegített tartályban 20 1 1.84 fajsúlyú kénsavval összekeverünk és a keveréket 100° C hőmérsékleten addig hevítjük, míg a kén-dioxyd 10 fejlődése gyakorlatilag vége meg nem szűnik. Ezután vizet bocsátunk a tartályba, melynek tartalmát jól felkeverjük és ülepedni engedjük, majd a vizet el folyatjuk és ezt a mosást másodszor is 15 megismételjük. Ezen kétszeri mosás után 100 1 közönséges sóoldatot bocsátunk a tartályba^ melynek tartalmát ismét jól felkeverjük és a keveréket kb. 'Vi óra Rosszat 100° C hőmérsékleten tartjuk, mi-20 alatt a fel nem oldott anyagot leülepedni engedjük, a forró oldatot pedig oly hűtő kádba folyatjuk, melyben az ólom-sulphatr és -chlorid-keverék elválik a folyadéktól és kohászati célokra összegyűjthető. A 25 maradékot a hevítő tartályban a szükséghez képest először lúggal, azután vízzel mossuk és a zink kitermelésére kohászati r kezelésnek vetjük alá. Ha az 1.84 fajsúlyú kénsav helyett ki-30 sebb koncentrálású savat alkalmazunk, az ólmot ólomsulpháttá alakíthatjuk át, amikor is a zink nagyobb arányban alakítható át zinksulpháttá. Annál az elhatározásnál, hogy tömény vagy gyengébb sa-35 vat használjunk-e, gyakorlati megfontolásokat kell tekintetbe vennünk, mint amilyenek a zinknek értéke és a különböző erősségű savnak ára. Ha tömény vagy valamivel gyengébb savat haszná-40 lünk, az ólomsulphidnak reactióját kéndioxynak fejlődése és szabad kénnek keletkezése kíséri. Még gyengébb savaknak használatánál pedig a reactió főleg lcénhydrogénnek fejlődése mellett megy 45 végbe. Bármely módon is szabadul fel azonban a kén, ismert módon, felhasználható kénsavnak előállítására. Ha külön mennyiségeket kezelünk külön-külön erős és gyengébb savval, kéndioxydot vagy 50 kénhydrogént lehet ismert módon közvetlenül felhasználni kénnek vagy kénsavnak előállítására és pedig úgy, hogy a > kéndioxydot, melyet az erős savval kezelt mennyiségből kaptunk, bevezetjük a 55 gyenge savval kezelt mennyiségbe, miáltal úgy a kéndioxydnak, mint a kénhydrogénnek kárös kiáramlását nagyban meggátoljuk. A jelen találmánynak egy másik foganatosítási módja szerint a finoman fel- 60 aprított ércet sónak, például konyhasónak jelenlétében valamely savval kezeljük, amikor is gyengébb savat használhatunk; ezután, a finoman felaprított ércet forrp, erős lúggal kezelhetjük, melyhez kén- 65 saA^at adagolunk. 2. Az 1. példában említett ércből 20 kg-ot akként őrölünk meg, hogy az őrlemény egy 100-as normál szitán átjárhasson és egy agyagból készült, gőzzel me- 70 legített tartályban 100 1 közönséges telített sóoldattal összekeverjük, a keveréket ezután 85° C hőmérsékletre felhevítjük és a tartályba 6 1 1.84 fajsúlyú kénsavat fokozatosan bebocsátunk, a hevítést pedig 75 folytatjuk. Az ólomsulphidot ezáltal elbontjuk, amikor is az ólom oldatba 'megy át, míg a zinksulphid teljes egészében olj dalian marad. Ha a kénhydrogénnek fej lődése gyakorlatilag véve megszűnt, a 80 forró lúgot elválasztjuk az oldatlan anyagtól ós a folyadékot hűtő kádba folyatjuk, amelyben az ólomsók leülepednek. A lúgot hevítés után ismét felhasználhatjuk. 85 Ha sav gyanánt sósavat alkalmazunk ; alkalmas sóoldat jelenlétében, akkor.' ólomchloridot és kénhydrogén alakjában ként kapunk. 3. Az 1. pédában említett, finoman meg- 90 őrölt ércből 20 kg-ot egy agyagból' ké- J sziilt, gőzzel melegített tartályban 65 1 közönséges telített sóoldattal keverünk és a keveréket 80° C. hőmérsékletre hevítjük. Ezután 18 1 1,11 fajsúlyú sósavat folya- 95 tunk a tartályba, a keverést és hevítést pedig mindaddig folytatjuk, míg gyakorlatilag véve a kénhydrogénnek fejlődése meg nem szűnik. Ezután a forró lúgot oly hűtő kádba folyatjuk, amelyben az ólom 10 kikristályosodik. A lúgot ismét felhasználhatjuk. 4. 20 kg. 44,2% ziniket és 9,2% ólmot tartalmazó feltárt ércet, melyet akként őrölünk meg, hogy az őrlemény egy 30-as 10! normalszitán átjárhat, agyagból készült, gőzzel melegített tartályban 120 1 közönséges telített sóoldattal keverünk, melyhez még 27 kg. nátriumbisulphátot (Na H So4) adagolunk. A keveréket addig főzzük, míg n a kénhydrogénnek fejlődése gyakorlatilag véve meg nem szűnt. A forró lúgot azután elválasztjuk az oldatlan anyagtól és oly hűtő kádba folyatjuk, amelyben az ólomsók leülepednek. A lúgot ismét fel- 11 melegíthetjük és újra felhasználhatjuk.