87217. lajstromszámú szabadalom • Gép, üreges tárgyaknak lemezanyagból való előállítására

— 4 — alkalmas ragasztóanyaggal vonandó be. Az anyag előbb a (45) rúdra., azután pedig a (46) rúd alá fut, majd innen a be­vonókészülék fölé jut. Ez a bevonókészü-5 lék a vízszintes (47) csőből áll, mely, felső részén, hosszirányú csatornával van el­látva, mely kis vezetékek útján közleke­dik a cső belsejével. A csatorna felső része a (47) cső fölé húzódó anyag hala-10 dási irányába eső nyílásokkal van el­látva, amelyeken át a ragasztóanyag a hosszirányú csatornából az anyag felüle­tére folyik. A ragasztóanyagot megfelelő (48) tartályból az (50) szeleppel ellátott 15 (49) cső útján szolgáltatjuk, mely (50) sze­lep a (47) cső szintje alatt van elhelyezve, ami a ragasztóanyag szolgáltatásának megszűnését biztosítja, mihelyt a szelepet elzárjuk. A szelep az (51) rúd útján az (52) 20 fogantyúval van összekötve, mely a gép­kezelő részéről való kényelmes kezelést lehetővé tevő helyen van elrendezve. A találmány szerint a (47) cső egyik vége az (53) cső útján az említett (49) tápcsőhöz 25 és a szelephez, másik vége pedig az (54) cső lítján ugyancsak a tápcsőhöz van kapcsolva, úgy hogy a ragasztóanyag a (47) csőbe, ennek mindkét végén át ömöl­hetik be, ami a ragasztóanyagnak egyen-30 letesebb táplálását idézi elő és biztosítja azt, hogy a lemezanyag minden része a ragasztóanyaggal kellően bevonódjék, mi­előtt az anyag a tekerecselőmaghoz jut. Ily bevonókészülékeknél már javasolt mó-35 don a (47) cső a maga hossztengelye fölé kissé el is forgatható avégből, hogy az anyag felülete és a ragasztóanyagot ki­bocsátó nyílások viszonylagos helyzetét megváltoztassuk és ezzel az anyagra bo-40 csátott ragasztóanyag mennyiségét mó­dosítsuk. Az 5., 6. és 7. ábrák szerinti foganatosí­tási alaknál a mag négyszögletes kereszt­metszetű, ahol is avégből, hogy az anyag 45 minden tekervénye a mag sík oldalai mentén a megelőző tekervénnyel egyesül­jön, oly elemekről kell gondoskodnunk, amelyek az anyagra a tekercselő művelet tartama alatt nyomást fejtenek ki, mert 50 különben az anyag rétegei egymástól el­válni iparkodnak, amikor is azok szilárd egyesülése nem következik be. Az anyagra nyomást kifejtő szerkezet, feltüntetett alakjában, az (55) hengerből áll, mely 55 lényegileg a maggal azonos hosszúságú. Ezt a hengert utánengedő anyaggal, pl. gumival vagy nemezzel vonjuk be avég­ből, hogy az mintegy kitapogassa az anyagban lévő szabálytalanságokat és a magra felgombolyodó lemezanyagra a 60 legeredményesebb nyomóhatást fejtse ki. Az (55) henger az (56) keretbe van for­gathatóan szerelve, melyet a hengertől bizonyos távolságban az (57) kar hord. A henger oly tömegű, hogy súlya az 65 anyagra elegendő nyomást fejt ki, szük­ségessé válhatik azonban az, hogy ki­egészítő nyomásról gondoskodjunk, mely célból az (56) keretre elállítható (55') súlyokat szerelhetünk fel. Az (55) súly- 70 henger kifejtette nyomás e henger saját súlyának és az azt hordó keret súlyának, valamint az esetleg a keretre helyezett kiegészítő súlynak összegétől függ. A gya­korlat azt mutatta, hogy a feltekercse- 75 lendő lemez szélességének minden cm-ére hozzávetőlegesen legalább 3 kg-nyi nyo­más alkalmazandó. Ha a lemez vastag és merev, akkor a nyomás lényegesen növe­lendő. 80 A henger oly felfüggesztési módja, hogy az súlyánál fogva" a maghoz, szorulva tar­tassék, eredményesen alkalmazható oly esetben, amidőn a mag aránylag nagy­méretű és aránylag kis sebességgel forog, 85 oly esetben azonban, amidőn a mag mé­retei aránylag kicsinyek és a mag forga­tása nagyobb sebességekkel történik, a hengernek a magról való elcsapódására irányuló tendencia mutatkozik, valahány- 90 szor a mag sarkai a henger alatt tova­mozognak, mimellett a henger nem érint­kezik azonnal a mag következő lapos oldalával avégből, hogy az anyagot töké­letesen odaszorítsa ehhez az oldalhoz és 95 így meggátolja az anyag felszökkenését. A súlyhenger ezen hátrányának elkerü­lése végett az (56) keretet az (57) karon túl meghosszabbíthatjuk és ott oly (58) rúgóval köthetjük össze, melynek fessz- 100 ereje elegendő arra, hogy kiküszöbölje a gyorsan forgó mag azon tendenciáját, hogy az (55) hengert a mag oldalfalaival való érintkezésből kicsapja. Az (55) henger oly esetben alkalma- 105 zandó, amidőn a gépben lapos oldalakkal bíró magokat használunk, míg hengeres mag alkalmazása esetén a súlyhengerre nincsen szükség, ámbár az itt is felhasz­nálható, ha az anyag teker vényei között 110 bensőbb kötést kívánunk előidézni, mint amilyent a hengeres magra felfutó lemez­anyagra futó feszültség képes létrehozni. Az (55) hengernek a maggal való műkö­dési kapcsolatból való célszerű kiiktatá- 115 sára az (59) kilincset alkalmazzuk, mely­nek vállrésze az (56) keret végén lévő (60) toldattal kapcsolódhatik oly célból, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom