87139. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cukorrépakivonat előállítására

Megjelent 1931. évi május hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 87139. SZÁM. — IV/d. OSZTÁLY. Eljárás cukorrépakivonat előállítására. Kestiier Pál Lille. A bejelentés napja 1920. évi junius hó 23-ika. Franciaországi elsőbbsége 1918. évi szeptember hó 5-ike. A találmány cukorrépa kivonat előállí­tására vonatkozik és tárgya oly eljárás, amellyel a répaléből minden kellemetlen szagtól és íztől mentes, tehát közvetlenül élvezhető kivonatot állíthatunk elő. A találmány értelmében a cukorrépából bármely ismert eljárással kivont és eset­leg egyszer már besűrített cukros ló végső koncentrációját olyan bepároló készülék­ben végezzük, amelyben a lé igen rövid időre magas hőmérsékletnek vethető alá. Ezt olyképen érjük el, hogy a levet a be­pároló készüléken való áthaladásakor bár­minő ismert módon létesített ellennyomás legyőzésére kényszerítjük, amelynek érté­két a szerint szabályozzuk, hogy milyen magasabb hőmérsékletre akarjuk hozni a levet bepárolása előtt. Az eljárás a következőképen foganato­sítható: A levet valamely szivattyú folytonos áramban szállítja a bepároló készülékbe, amelyen a lé csak egyszer vonul keresz­tül. Előnyös a Kestner-féle jól ismert be­pároló készüléknek használata, amely csőnyalábos álló szekrényből áll, amely­nek függőleges csöveibe alul vezetjük be a bepárolandó folyadékot. A folyadék a fejlődő gőz hatása alatt emelkedik fel. A gőzt és a kondenzvizet külön csatorna­rendszeren vezetjük ki. Ezekkel a készü­lékekkel a ló egy munkafolyamatban majdnem teljesen vízteleníthető, úgy hogy koncentrált szirup áll elő, amely a kon­centrálás mérvéhez képest hűtéssel, eset­leg szilárd massza alakjában kapható meg. Ha a cukorlevet, amint az a találmány foganatosítása céljából szükséges, nem légköri nyomáson, hanem ellennyomás le­győzésével vezetjük át a bepároló készülő- 40 ken, akkor a bepárolás magasabb hőmér­sékleten megy végbe mint légköri nyomá­son. Annak következtében, hogy a bepárolás magasabb hőmérsékleten történik, a ter 45 mék minden kellemetlen ízét és szagát el­veszti és a szagtalanítás mérve annál tö­kéletesebb, minél nagyobb ellennyomás mellett, azaz minél magasabb hőmérsék­leten végeztük a bepárolást. A hőmérsék- 50 letnek egyébként határt szab az a körül­mény, hogy a cukornak nem szabad feara­mellizálódnia. E kettős követelménynek akként teszünk eleget, hogy a levet a be­pároló készülékben magas hőmérsékletnek 55 vetjük alá, de csak igen rövid időre. En nek a két tényezőnek, ú. m. a magas be­párlási hőmérsékletnek és a rövid bepár­lási időtartamnak a kombinációja teszi az eljárás lényeges jellemvonását. 60 Az eljárás foganatosításával közvetle­nül akár szirupot, akár amorf masszát alkotó szilárd halmazállapotú kivonatot, akár pedig kristályos szerkezetű szilárd testet állíthatunk elő, amely utóbbit úgy 65 kapjuk, hogy a hűtés folyamán szemcséz­tetünk. A bepároló készülékből a légköri­nél nagyobb nyomással távozó gőzt a pép­szárító céljaira hasznosíthatjuk. Ez eset­ben a bepároló és a szárító berendezések 70 kombinációja révén egyszerű és gazdasá­gos kétszeres kihasználással dolgozó rend­szert kapunk. A koncentrálást is két fokozatban vé­gezhetjük, amikor is a híg levet a második 75 fokozatba vezetjük be s a végső koncén trálást az első fokozatban végezzük és pe-

Next

/
Oldalképek
Tartalom