87109. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés, fám és sziliciumtartalmú anyag, mint agyag és más efélék feltárására

— 4 -Az alumíniumkloridnak á (34) konden­zátorrekeszben végbemenő első kondenzá­tumában könnyen tisztátlanságok, főképen vasklorid van, ha csak nem gondoskodunk 5 kettőnél több kondenzátorrekeszről meg­felelően különböző hőmérsékletekkel. Az eljárás fentemlített műveletének célja már most ezt a vasat kiküszöbölni és tiszta alumíniumklorid képződését biztosítani. 10 Ezért a Rodenhauser-féle kemencét alumi­niummal töltjük meg és a folyós alumí­niumkloridot ezen ömlesztett alumínium­fürdőbe a fenék közelében vezetjük be. Az alumíniumklorid a nyomás megszűnése és 15 a fürdő hőmérséklete következtében azon nal ismét gázzá alakul vissza és az ömlesz­tett alumíniumon keresztül felszáll. Mint­hogy a klór affinitása az alumíniumhoz nagyobb, mint a vashoz vagy más tisztát-20 lanságokhoz, ennélfogva a vastól elválik és megfelelő mennyiségű alumíniummal egyesül. A tisztított alumíniumklorid az alumíniumfürdőből távozik és a kemencét a (81) csövön át elhagyja. A (81) cső két 25 (82) és (83) csőre ágazik el, amelyek (84), illetve (85) szelepekkel vannak felszerelve. Ha a tisztított alumíniumkloridot tovább tisztítani akarjuk, úgy a (84) szelepet zárva és a (85) szelepet nyitva tartjuk, 30 úgy hogy az alumíniumklorid gáz a (83) csövön át újabb kondenzálása céljából a (34) kondenzátorrekeszbe tér vissza és tisztított állapotban ismét — ismertetett módon — a Rodenhauser-féle kemencébe 35 tölthető. Ez a művelet ismételhető mind­addig, amíg a tisztaságnak kívánt fokát el nem értük. Ekkor a (85) szelepet zárjuk és a (84) szelepet nyitjuk, úgy hogy a lényegileg tiszta aluminiumkloridot a (861 ) 40 utolsó kondenzátorba bocsátjuk. Ez a kon­denzátor ugyanolyan szerkezetű, mint a (34) kondenzátorrekesz és belőle a konden­zált alumíniumklorid fehér por alakjában a (86) tartányba jut. Ebben a (86) tartány-45 ban az alumíniumklorid a (48) komprimált­levegő-tartányhoz vezető (87) cső útján nyomás alá helyezhető és tűzálló falak között a (69) lángzó segítségével hevíthető. Ily módon a tiszta alumíniumklorid újból 50 megömlik és a (.90) szeleppel szabályoz­ható (89) csövön át a (88) gyüjtőtartányba jut, mimellett a tiszta alumíniumklorid a (86) tartányban uralkodó nyomás alatt marad és a (68) lángzó segítségével hevít-55 hető, hogy megömlesztett állapotban tar­tassék. A (88) gyüjtőtartányból a folyékony aluminiumkloridot a (91) szelepen és (92) csövön át az elektrolitos kádba vezetjük, amely ugyancsak zárva van, úgy hogy az 60 alumíniumklorid itt is folyékony állapot­ban tartható. Az elektrolitos kádat részle­tesen a 4., 5. és 6. ábrák tüntetik fel. Mint látható, az elektrolitos kád a (93) grafit­fenékből áll, amelyet a (95, 95) magnezit- 65 béléssel ellátott (94, 94) tűzálló falak vesz­nek körül, mimellett az egész kád (96, 96) támasztólemezekkel van körülvéve. A kád szemben fekvő oldalain (97, 97) bevezető­nyílások vannak, amelyek (98, 98) fedelek- 70 kel zárva vannak, míg valamivel a kád feneke fölött a (99) csapolónyílás van el­rendezve, amely a (100) dugasszal zárható. A (101) klórelvezetőnyílás, mint az 1. áb­rán látható, a (103) szeleppel felszerelt 75 (102) cső útján a (104) klórkompresszorral van összekötve, amely a maga részéről a (105) cső révén a (106) klórhűtővel áll összeköttetésben, mely két alkatrész csak sematikusan van feltüntetve. A (106) hűtő, 80 alkalmas módon a (107) cső útján a folyé­kony klór (31) tartányával van összekötve, mimellett a (107) összekötő cső (108) szelep­pel van felszerelve. Az 5. és 6. ábrából látható, hogy az anó- 85 dák (109) grafittömbök gyanánt vannak kiképezve, amelyek mindegyikét három (110, 110) nyél rögzíti, amelyek maguk a fegyverzett tűzálló (111) záróíedelén men­nek keresztül. Az anódák mindegyike a go (112) foglalattal van felszerelve, amely a laza (113) gyűrűvel van ellátva, amely fel-és lefelé mozgatható a (115) csapszegeken alkalmazott (114) csavaranyák segítségé­vel. A (115) csapszegek a (116) tömítő- 95 szelencékből emelkednek ki. Ezen elrende­zés következtében az anódanyelek íüggé­lyes irányban beállíthatók. A (110) anóda­nyelek felső részét rézből való (118) kon­taktusrudak kötik össze egymással és ily 100 módon az áramot a fürdőbe vezetik, mi­mellett a grafitfenék katóda gyanánt szol­gál. A három anódanyélsorozat mind­egyikének középsője tengelyirányban (119)-nél ki van fúrva és ez a furat a meg- 105 felelő grafittömb (120, 120) elosztócsator­náival van összekötve. Ezen furatok mind­egyike a (121) cső útján a fentebb ismer­tetett (92) bevezetőcsővel áll összeköttetés­ben és mindegyik (121) cső (122) szeleppel 110 van felszerelve és a (123) menesztő működ­teti, amelyek a (124) forgótengelyre vannak szerelve. Ily módon, ha a (124) forgó ten­gelyeket működésbe hozzuk és — amint említettük — a (91) szelep nyílik és sza- 115 baddá teszi a folyékony alumíniumklorid útját, az időegységben állandó táplálás megy végbe a (119) csatornákon át a für-

Next

/
Oldalképek
Tartalom