86854. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék nyomdai célra való ritkítók és hasonlók öntésére

előző darab végétől kiindulólag fölfelé ferdén van kiképezve, úgyhogy a mellső, vagyis jobb oldal alacsonyabb, mint a hátsó vagy bal vég. A fém összehúzódása 5 azután akként következik be, hogy a megmerevedés után minden egyes darab végig egyenlő magas és az összes darabok felső oldala egy síkban fekszik. A 4. ábrában (9)-nél pontozott vonalak-10 kai egy öntőminta van jelezve, melyben az egyes darabok egymásután öntetnek, amennyiben az öntőminta üregébe a (10) fúvóka segélyével olvasztott fémet fecskendezünk és az öntőminta felső oldalát egy 15 (11) matrica képezi. Az öntőminta üregében a (12) mintalemez ide-oda mozog, mely rendesen az öntőminta hátsó falát képezi, míg az előzőleg öntött s már megmerevedett fémből álló darab az üreg mellső 20 falát képezi. A fémet az öntőmintának előrenyúló részei fogva tartják, míg az a mintalemez ide-oda menő mozgása állal előre tolatik, hogy a következő darab számára az üreget képezze. A (11) matrica 25 az öntőmintát fölül határoló ferde (13) felülettel bír, melynek hajlása a rajzon túlzottan van feltüntetve. A legkisebb mélység azon a helyen van, ahol a szalag előző darabja az üreg mellső falát képezi. A 30 matricának az öntőmintát határoló felülete célszerűen ezen utóbb említett helyen túl ér és gyengén le van ferdítve, hogy az öntőminta üregéből való kitolásánál a megmerevedett fém számára hézagot ké-35 pezzen. Ezen matricák előállításánál nehézséget okozott a matrica mélységét a fémnek a megmerevedésnél és kihűlésnél beálló összehúzódáshoz mérten pontosan megállapítani. 40 A legcélszerűbb előállítási mód abban áll, hogy a matricának az öntőminta határolására való felületét először egyenletes mélységűvé készítjük, mire a matricát azon a helyen, mely az öntőminta üregének1 45 mellső vagy jobb végének felel meg, meghajlítjuk. Hogy ezt a meghajlítást megkönnyítsük, a matricában a (11) bevágást eszközöljük. A matricának a megadott módon való hajlítása után annak felső és 50 alsó oldalát a szükségelt mélységig egymással párhuzamosan addig munkál juk le, hogy a matrica a helyes mélységet kapja. A matrica ezen előállítási módja azt igen egyszerűvé teszi és lehetővé teszi, az öntőmintát határoló matricafelületet tetszés- 55 szerinti mintával ellátni, hogy pontos nyomtatófelülelekkel bíró díszlécck legyenek előállíthatók, melyek magassága pontosan megfelel a többi szedés magasságának. Szabadalmi igények: 60 1. Öntőminta nyomdai célokra való lécek, ritkítok s hasonlók öntésére, egymásra következő az egymáshoz fekvő felületeken összeolvasztott egyes darabokból, azzal jellemezve, hogy az előző egyes 65 darab felé fordított végén annyival alacsonyabb a másik végénél, hogy a fémnek a lehűlésnél bekövetkező egyenlőtlen összehúzódásának hatása kiegyenlíttetik és a léc sík felső felülete ére- 70 tik el. 2. Matrica az 1. igénypont szerinti öntőminta számára, azzal jellemezve, hogy az öntőminta egyenlőtlen magasságát azáltal kapjuk, hogy a (11) matrica (13) 75 mintavájata a mellső végtől a hátsó felé emelkedik. 3. A 2. igénypont szerinti matrica kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a (11) matrica (13) mintavájalának mellső vége 80 kifelé fölemelkedik. 4. A 2. vagy 3. igém'pont szerinti matrica kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a (11) matrica felső oldalán (14) bevágással van ellátva és pedig azon 85 hely közelében, mely az öntésnél az öntőminta üregének mellső vége fölött fekszik. 5. Eljárás a 2., 3. vagy 4. igénypontok szerinti matrica előállítására, azzal jel- 90 lemezve, hogy az öntőminta határolására való felületébe először egy egyenletes mélységű mintavájatot munkálunk be, azután a matricát az öntőminta mellső végének megfelelő részén, illetve 95 a (14) bevágás helyén meghajlítjuk, mire a matricát, felső és alsó határoló felületeinek megmunkálása által, parallelo pipedikus alakra hozzuk. 2 rajzlap melléklettel. I'allae nyomda, Budapest.