86846. lajstromszámú szabadalom • Telefon

Megjelent 1931. évi május lió 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 86846. SZÁM. — Vll j. OSZTÁLY. Telefon. Signal Gesellschaft m. b. H. cég Kiel. A bejelentés napja 1922. évi junius hó 21-ike. Németországi elsőbbsége 1921. évi augusztus hó 1 je. A találmány tárgya újszerű és jelentékenyen javított elektromágneses hatásfokú telefon. Azonban természetesen minden más elektromágneses rezgőszervre is 5 vonatkozik, mely megfelelő részében a telefonhoz hasonlít. A találmány azon alapvető megfigyelésen alapul, hogy nem elegendő a telefon hatásfokának javítására a veszteségek valamely fajának vagy bizo-10 nyos csoportjának csökkentése, amint az eddig történt. A találmány értelmében arra törekszünk, hogy a telefonnál jelentkező összes különböző fajtájú veszteségeket ós pedig mindenekelőtt az összes elek-15 tromos és mágneses veszteségeket egyidejűleg csökkentsük a lehető legkisebb mértékre. A találmány értelmében ezt 1. a vasveszteségek csökkentésével, 20 2. az armatúra és a telefonmembrán rezgő tömegének kisebbítésével, 3. a rézveszteségek csökkentésével érjük el. A telefon vagy hasonló elektromágneses rezgőszerv jóságára a (c) állandó 25 mérvadó, melyre a következő vonatkozás érvényes : m e ahol (m) a rezgő tömeg (armatúra a ruganyos felfüggesztéssel együtt), (B) az in-30 dukció, (k) egy további állandó ós (e) a vasveszteségi szám. Minél kisebb (m) és (e) és minél nagyobb (B), annál magasabb a (c) értéke és annál jobb lesz a készülék elektromágneses hatásfoka. Ezen iránytó ban hatnak az 1. és 2. alatti javítások. A találmány alapjául szolgáló felismerés szerint azonban a maximális hatásfokot csupán akkor érhetjük el, ha még a rézveszteségeket is redukáljuk és pedig a legjobb összeredmény akkor érhető el, 40 ha a vasveszteségek közel egyenlők a rézveszteségekkel, ezért aztán valóban jelentékeny tökéletesítés elérése végett a rézveszteségeket is ezen mértékre kellett csökkenteni. 45 Ami elsősorban a vasveszteségeket illeti, az ismeretes telefonnal szemben a találmány gondolatmenete a következő volt: Az ismeretes és majdnem általánosan használt telefonban a permanens mágnes- 50 ség erővonaláramlása és az indukció váltóáramlása számára két különböző út van; előbbinek a gyűrű- vagy U-alakú mágnes, utóbbinak az erre helyezett sarksaruk. Emellett nem lehetett elkerülni, 55 hogy a permanens áramlás nagy része közvetlenül az egyik sarksarutól a másikhoz vonult, miáltal nem szándékolt mel- , lékzárlat létesült. Ezzel szemben a találmány szerinti te- 60 lefonban úgy az egyenáramú, mint a váltóáramú áramlás számára csak egy út van; ezen célra előnyösen U-alakú, teljesen bádoglamellákból összetett mezőmágnest használhatunk, mint az az 1. ábrán 65 látható, amelyben az egyenáramlás és a váltóáramlás pontosan ugyanazt az utat követik. A lemezek mágnesezhető acélból vannak, ha permanens mágnesű telefonról van szó, máskülönben pedig, a telefon 70 elektromágneses gerjesztésénél, lágyvasbádogból készülnek. Egyúttal előnyösen ezzel kapcsolatban lemezekből összetett