86821. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés tricalcium foszfát kezelésére

Megjelent 1931. évi május lió 132-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 86821. SZÁM. — X/h. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés tricalcium foszfát kezelésére. Compagnié (les Phosphates de Constantine cég1 Páris. A bejelentés napja 1919. évi julius hó 2-ika. Spanyolországi elsőbbsége 1919. évi január hó 7-ike. Jelen találmány tárgya eljárás és be­rendezés trikalciumfoszfát mechanikai ke­zelésére azon célból, hogy egyrészt a ki­indulási anyagnál foszfátdúsabb termé-5 keket, másrészt pedig igen íinoman el­osztott foszfátszegényebb port kapjunk, mely utóbbinak foszfáttartalma a mecha­nikai kezelés következtében majdnem a maga teljes egészében citromsavban old-10 ható és azért legnagyobbrészt a növények gyökere által asszimilálhatónak tekint­hető. A kísérletekből tudniillik kitűnt, hogy a rendesen „szegénynek" tekintett íosz-15 fátok nagyon jól értékesíthetők, ha oly mechanikai kezelésnek vetjük őket alá, mely a foszforsavban dúsabb részeknek a foszforsav ban szegényebb részektől való különválását csaknem költségmentesen 20 viszi végbe és a szegényebb részt oly íinoman szétosztja, hogy foszl'orsavtar­talma citromsavoldatban csaknem telje­sen oldható és így a növények gyökerei­től asszimilálható lesz, mely tulajdonsá-25 got az eredeti foszfát csaknem teljesen nélkülözi. Ismeretes, hogy a növények gyökerei által feldolgozott savak a talaj foszfátjai­ban levő foszforsavat csaknem teljesen 80 ugyanazon módon oldják fel, mint labora­tóriumi kísérleteknél az ismert citromsav, csak lassabban. Kitűnt már most a kísér­letekből, hogy az oldódás gyorsasága csaknem kizárólag az anyag porfinomsá-35 gától függ, úgy hogy a foszfátok liszt­íinomságú pora csaknem a maga teljes egészében oldható citromsavoldatban. Ha feltesszük, hogy a foszfát PsOs-ben dús, esetleg közepesen dús csomócskáktól 40 kísért és kalciumkarbonatporral kevert golyócskákból áll akkor a kezelendő fosz­fátokat a meghatározott finomsági fokra aprózzuk fel, amikor azonban ügyelnünk kell arra, hogy a P2Ü5-ban dús csomóes­kákat szét ne romboljuk, hanem csak 45 nagyságukban kisebbítsük meg és azokat a kalciumkarbonát jelenléte folytán arány­lag foszforszegény foszfáttal keverjük. Erre az így felaprózott anyagot automa­tikusan oly előnyösen vízszintes, forgó 50 dobban kezeljük, mely csavarvonalban futó bordákkal van ellátva. Ezen bordák a tömeget előrefelé mozgatják, egyidejű­leg minden dobfordulatná.1 felemelik s aztán a dob tengelyében ágyazott tengely 55. karjaira ejtik, amikor is ezen karok ellen­kező irányban forognak, hogy az ismétel­ten egymáshoz vert foszfátgolyócskák a súrlódás következtében a kalciumkarbo­nátportól elváljanak, míg az egész tömeg 60 mint por a levegőben, szuszpendálva marad. Erős és egy vagy több szabályozható erősségű ventilátor által előállított lég­áram járja át a dob belsejét ós az egész 65' előállott port több szakaszból álló csator­nában vezeti. Minden csatorna kiürítő­szeleppel ellátott tölcsérben végződik. A légárammal távozó por fajsúlya sze­rint osztályozódik. Legelőször a dúsabb, 70 a súrlódás által a kalciumkarbonátportól megszabadított golyócskák ülepednek le, míg a finomságuk miatt citromsavban oldható porrészek csak egészen a végén szállanak le, úgy hogy ily módon vala- 75 mely akár szegény foszfátból is csaknem költségmentesen kaphatunk: 1. dús golyócskákat, melyek PsOs-ben dús és emiatt a szuperfoszfátiparban ke­resett foszfátot alkotnak; 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom