86787. lajstromszámú szabadalom • Mechanikailag hajtott nagyfeszültségű áramirányító gáztisztítók, röntgencsövek és hasonlók táplálására

— 2 — kommutátoroknál önmagábanvéve ismert rnódon a többfázisú áram periódus-számával sinoehrom úgy létesíttetnek, hogy az egyes fázisok átmenetileg egymással kap-5 csoltatnak és egy kétvezetékes áramkörre olyként kapcsoltatnak át, hogy ebben közelítőleg a láncolatos többfázisú feszültség effektív értéke jut érvényre mint közelítőleg állandó egyenáramú feszültség. 10 A kommutátor elvén alapuló kapcsolásnak mechanikai, többfázisú, nagyfeszültségű egyenirányító számára való alkalmazását eddig azért tartották kilátástalannak, mert rendkívül veszedelmesnek 15 látszott pl. egy forgóáramú transzformátornak két sarkát, hacsak átmenetileg is egymással összekötni, akkor, ha ezen sarkok egyidejűleg közelítőleg egyenlő potenciálon vannak. Még a kommutátorok 20 aránylag kisfeszültségű áramainál is a szikraképződés meggátlására periodikusan bekapcsolandó ellenállások alkalmazását tartották szükségesnek. Ezzel szemben a találmány annak felismerésén alapszik, 25 hogy .többfázisú mechanikai magasfeszültségű egyenirányítóknál nem túl nagy energiának átalakításakor két tényező hozza két fázis röviürezárását a megvalósíthatóság körébe. Az egyik tényező az 30 áramátvitelnek nagyfeszültségű egyenirányítóknál ismert módon szikrák segélyével való megoldása és az ezzel elért energiakiegyenlítődés, míg a másik tényező abban rejlik, hogy két fázis rövidzárása-35 kor a szikra- vagy kefeellenállás még mindig fennáll, amely pedig az áramerősségeit annyira korlátozza, hogy csupán milli amperekre terjedhet. Kitűnt, hogy a kommutátorelvet mechanikai nagyfeszült-40 ségű egyenirányítók számára közvetetlentil használhatjuk és hogy meglepő módon még tekintélyes energiák átalakítása esetén is lehetővé válik ily mechanikai egyenirányítónak kifogástalan működése. 45 Ez.t azzal magyarázhatjuk, hogy a nagyfeszültségű többfázisú áramnak hozzávezetési helyein keletkező szikrák a feszültségingadozásoknak bizonyos mérvű szabályozását idézik elő és kellő beállítás mel-50 lett az annyira rettegett körülívelést és a veszedelmes kiegyenlítőáramok fellépését meggátolják. Az alábbiakban a találmánynak egyszerű megoldását ismertetjük példaképen, 55 amely természetesen nem meríti ki a gyakorlati megvalósítás szempontjából tekintetbe jövő lehetőségieket. Az 1. ábrában az (a) szigetelő tárcsa az egyenirányitandó magasfeszültségű többfázisú árammal synchron forog, pl. £ forgóáram esetén egy teljes periódus alatt egy fordulatot végez. A tárcsára két, egymással diametrálisan szemközt fekvő, vezetőanyagból álló (bl) és (b2) szegmens van megrősítve, amelyek egyenként 120°- 6 nyi ívre terjednek. A (b2) szegmens a pozitív (fl) leszedőkapoccsal és a (bl) szegmens a negatív (f2) leszedőkapoccsal van a (dl) és (d2) csusztatógyűrűk és (11, 12) áramszedőkefék segélyével összekötve. r

' Három helytálló, a (g) forgóáramforrás pl. transzformátor nagyfeszültségű sarkaival összekötött (cl, c2, c3) kontaktusdarab révén, melyek pl. csúcsok, gömbök stb. alakjával bírhatnak, az áram szikrák 7 alakjában megy át a (bl, b2) szegmensekre. A készülék működési módja a 2. ábrából tűnik ki, amelyben a forgóáram a szokásos módon van feltüntetve. I az első, II a S második és III a harmadik fázist jelenti. Az 1. ábrában feltüntetett állás pl. az 1—1 időpontnak felel meg. A II fázis ekkor pozitív maximális értékét érte el, míg a I és III fázisok valamivel kisebb, g azonban egymással egyenlő negatív poteneiálértékűek. Ennélfogva a két utóbbi fázist közvetlenül rövidrezárhatjuk. Ezt tényleg a (bl) szegmens végzi, amely tehát (m—ml) amplitúdójú potenciállal bír. Az 8 (a) kommutátortárcsának az 1. ábrabeli nyíl irányában való forgatásakor a (bl) szegmens a (c2) kontaktustól tehát a III fázistól elszakíttatik. A kettő között előbb csekély feszültségkülönbség áll be, amely 9 azonban növekvő távolsággal fokozódik. Ezen távolságok úgy vannak megszabva, hogy nagyobbak, mint a szikrafeszültség által megszabott távolság. A (bl) szegmens végül csupán az I fázissal [(c3) kon- i taktussal] áll összeköttetésben és fokozódó negatív potenciálértéket kap, míg a (cl) sarkkal, tehát a II fázissal kapcsolt (b2) fázis csökkenő potenciálértéket nyer. Ez mindaddig tart, ameddig a (c3) sark a l (bl) szegmens közepén fekszik és a (b2) szegmens a (cl) és (c2) sarkokat egymással kapcsolja, amelyek ekkor a II ós III fázisok egyenlő pozitív potenciáljaival bírnak. A folyamat hasonlóképen ismétlő- l dik és így láthatjuk, hogy csupán a 2. ábrabeli (h, i, k, 1, m, n, o) zegzúgvonal esik el és a nyert egyenáram oly amplitúdóértékeket kap. amelyeket a 2. ábrában sraffozottan jelzett felület ábrázolhat. 1 A 3. ábrában az ilyként nyert egyenáramú feszültséget vittük át a 2. ábrából és így látható, hogy nem intermittáló