86731. lajstromszámú szabadalom • Finom fémhuzatokból való fémszelence tömítés és eljárás annak előállítására

Megjelent 1931. évi május hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 86731. SZÁM. — Ve/l. OSZTÁLY. Finom fémhuzalokból való tömszelence-tömítés és eljárás annak előállítására. Laue Oszkár igazgató Osnabrück. A bejelentés napja 1923. évi január hó S-ike. A tömszelencék számára használt tö­mítések rendszerint vagy rostos anyag­ból, vagy fémből állanak. Az előbbieket lágytömítéseknek nevezzük és ezek elő­nye, hogy a tömszelencékbe jól helyezhe­tők be, hátrányuk azonban, hogy külö­nösen túlhevített gőzzel való üzem esetén igen kevéssé tartósak. A fémtömítések ugyan jóval tartósabbak és a dugattyú­rudak jó minősége, valamint a tömítések pontos beillesztése esetén jól tömítenek, azonban ezen tömítések, miután a töm­szelencébe beöntés vagy nagy nyomás ál­tal való beszorítás útján hozatnak be, annyira merevek, hogy kenőképességük csak kicsiny és a tömszelencehüvely meghúzása alkalmával a dugattyúrúdra merőleges irányban csak kismértékben tágulnak ki, vagyis más szóval nem tö­mítenek eléggé, mely hátrány különösen elhasználódott vagy nem egyenes dugaty­tyúrudaknál mutatkozik érezhetően. Ezen­kívül mindenféle nagyságú tömszelence számára külön tömítést kell raktáron tartani, miután a fémtömítések merevsé­gük folytán különböző nagyságokhoz nem alkalmazkodhatnak. Javasolták továbbá fémből és rostos anyagból való tömítések együttes alkal­mazását a legkülönbözőbb módokon, ami­koris a rostos anyag volt hivatva elvé­gezni a tömítést, míg a fém a tömítés erősbítésére szolgált. Ezáltal azonban a rostos anyag kismértékű tartósságán ma­gától értetődően változtatni nem voltak képesek, amiből következik, hogy való­ban tartós tömítést csak azáltal létesíthe­tünk, ha maga a fém eszközli a tömítést. A fémtömítéseket sokféle módon állít­ják elő, pl. aránylag rövid fémdarabok­ból, szemcsékből, lemezkékből, forgácsok­ból vagy hosszéi, lapos fémszálakból (fémgyapot) vagy pedig finom fémhuza­lokból. Mindezen esetekben a fémet nagy nyomással szorították vagy csömöszölték 45 be és a sajtolás előtt vagy azután látták el a kenőanyaggal. Hogy finom fémhuza­lok alkalmazása esetén azok könnyen le­gyenek raktározhatok anélkül, hogy ösz­szecsomósodnának, javasolták a fémhuza- 50 lóknak nyalábokká való egyesítését és azok laza összesodrását. Az ezáltal adódó kidudorodások és mélyedések a huzalok beesőm öszölése alkalmával egymáshoz si­mulnak és ezáltal az egymáson fekvő ré- 55 tegek elcsúszását megakadályozzák. Mind­ezen esetekben a tömítést aránylag me­rev fémtömeg képezi. A jelen találmány tárgya finom fém­huzalokból képezett oly tömszelence-tömí- 60 fés, mely az eddigiekkel ellentétben ru­ganyos. Ezt azáltal érjük el, hogy a nem rugalmas fémből álló huzalok zsinórokká és ez utóbbiak a külső felületén simított kötéllé vannak összesodorva. A huzalok 65 és a kötél a huzaloknak zsinórokká és az utóbbiaknak kötéllé való összesodrása kö­vetkeztében oly rugalmasságot nyernek, mely a tömszelence hüvelyének meghú­zása alkalmával a tömítésnek a dugattyú- 70 rúdra merőleges irányban való kitágulá­sában mutatkozik. A huzalok rugalmasan támaszkodnak a dugattyúrúdhoz és a tömszelence falazatához és ezáltal jó tö­mítést létesítenek. 75 A huzalok közötti közbenső terek köz­vetlenül a kötél előállítása alkalmával igen kényelmes módon tölthetők meg kenőanyaggal (zsír, grafit vagy efféle) vagy pedig töltés nélkül is maradhatnak, 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom