86664. lajstromszámú szabadalom • Orthotropikus vetítő ernyő és eljárás annak alkalmazására reliefhatást keltő mozgóképvetítéshez
— 220 — egy tizedét, ami = —^—, s az így nyert öli (j) pont az alkotó hyperbola csúcspontja. Ezután (j) ponttól (k) pont felé felviszünk eh et* '} j. egy j-n = 1 0 + 1( ) 0 = 3Ü 0 eh távolságot, s 5 az (n) pont lesz a hyperbola egyik focusa. Hogy a középpontot is megkaphassuk, (j)ből (i) felé felviszünk egy ef 4 eh 1 , ~ 20 <>0 =15e h . távolságot. 10 A hyperbola egyik karakterisztikuma, még pedig a közönségesen (2c)-vel jelölt távolság, vagyis a hyperbola állandója eh ef 54 ~~T + 50 = l5U A másik karakterisztikum, még pedig 15 a közönségesen (2a)-val jelölt távolság ef 4 eh A hyperbola ily módon teljesen meg van határozva, úgy hogy azt belerajzolhatjuk abba a téglányba, amely az ernyő 20 keskeny oldalát képezi és amelynek mélysége (ik). Ha a hyperbola síkjára merőleges és a hyperbola (r, s) csúcsponti érintőjét magában foglaló síkban megrajzolunk egy 25 (1) ellipsist, aminek nagyobb tengelye 4 eh 3 eh ——, kisebb tengelye pedig —_—, akkor o o megkapjuk az ernyősík vezérellipsisét. Ha készítünk egy sablont a (2) hyperbola alakjára és azt alkotó gyanánt úgy 30 mozdítjuk el, hogy síkja párhuzamos maradjon az (a, e, h, d) oldallal, közben pedig hyperbolikus szelvénye állandóan érintkezésben maradjon a vezérellipsissel, akkor a hyperbola (j) csúcspontja egy gör-35 bét ír le, amely annak az ellipsisnek egy részét képezi, amelytől az ernyő (a, b, c), (d) alapsíkjától mért távolságokat számíthatjuk. A vezérellipsist egy ellipsis alakú lyuknak határfalai szolgáltatják, amit vi-40 szont az ernyőkeretben belül képezünk ki. A hyperbola szárain az (a, b, f, e) síkkal párhuzamosan elmozgó ezen görbe által képezett felület ugyancsak az orthotropikus ernyő felületét adja. 45 Amint a 2. és 3. ábrabeli tervekből látható, az orthotropikus felület valamennyi jellemző méretét az (a, b, c, d) síktól számítva megkaphatjuk, így tehát megszerkeszthetünk egy vázat, amire azután pél-50 dául egy fehér vászonborítást alkalmazunk, amely az ernyőnek képvetítő felületét képezi. Ha a vetítőtengely rézsútos az (a, b, c, d) síkhoz képest, akkor az ernyő orthotropikus felületét iigy keressük meg, hogy 55 a fénynyaláb tengelye szerint meghajlított (i, o, j, n, k) tengelyből indulunk ki. Más szóval a vezérellipsis síkja merőleges a fénynyalábnak az ellipsis középpontját átdöfő tengelyére. 60 Egyébiránt a Marion-féle 505.180. sz. francia szabadalomban le van írva egy jelenség, amely reliefhatást kelt és arra emlékeztet, hogy a szemlélő azt a képet, amit egy fényképészeti objektív a sötét 65 kamra homályos üvegére vetít, reliefben látja. Ez a jelenség a distorsió tüneményeinek következménye, amely tünemények felhasználtatnak a Marion-féle 517.167. sz. francia szabadalom tárgyát ké- 70 pező correcteur objektív megszerkesztésében. Ez a helyesbítő objektív lényegileg valamely konvergens lencse, amely ugyan a szokott módon van közbehelyezve a vetítő fényforrás és az ernyő közé, azonban 75 egy, a fénynyaláb külső határlapjaival pár_ huzamos határfalu csőben buktatható az ernyő síkjához képest. A buktatással hasznos ellenelferdítést (contra-distorsiót) nyerünk, amely természetes állásba helyes- 80 biti vissza a máskülönben helytelennek mutatkozó elferdülést (distorsiót). A helyesbítő (correcteur), amely megszünteti a deformátiókat, rézsútos vetítés esetén ez utóbbit tetszés szerint rendes 85 vetítéssé alakíthatja, ha buktatjuk a lencsét, vagy pedig ha egy lencserendszert helyettesítünk egy convergens lencsével. Ezen helyesbítő objektív segélyével az imént leírt orthotropikus ernyőn hordó- 90 szerű deformiatio mutatkozik, amely az ernyő és a néző közötti távolság folytán olyan reliefszerű hatást kelt, amihez az ernyő magában nem volna elegendő. Ezt a jelenséget avval a körülménnyel 95 magyarázhatjuk, hogy amik a valóságban vízszintesek, azok a néző számára domborúaknak látszanak és így bizonyos térbeli domborúság benyomását keltik, ami a reliefszerű hatást elősegíti. Ezenkívül 1CM a függélyeseknek azon distor sióján ál, amely a vetületekben mutatkozik, egy melléksugárpont, amely csatlakozik a valóságos kép sugárpontjához, még csak növeli a reliefhatást. 101 E két tényező és pedig az orthotropikus ernyő és a correcteur közül egyik sem elegendő magában, hogy reliefszerű hatást keltsen; csak e két rendszer kombinációja
