86655. lajstromszámú szabadalom • Vezeték oszloplábazat

Megjelent 1931. évi május lió 202-én. MAGYAR KÍRÁLYI (S^Bt SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 86655. SZÁM. — VII/g. OSZTÁLY. Vezeték oszloplábazat. Dr. Sabathiel Richárd tanár és Egyesült Építőipari és Hajózási R.-T. Budapest. A bejelentés napja 1923. évi március hó 7-ike. Villamos távvezetékek kifeszítésére, ill. tartására leginkább faoszlopokat használ­nak, aminek oka főleg abban rejlik, hogy a fa más, tartósabb anyagoknál, mint vasnál vagy vasbetonnál olcsóbb és köny­nyebben kezelhető. A faoszlopoknak azon­ban két lényeges hátrányuk van. Egy­részt a földbe ágyazott részük, főleg a te­repszinthez közel, aránylag gyorsan el­korhad és így az oszlop a legjobban igénybevett helyen könnyen eltörik, míg másrészt a föld színétől magasabban el­helyezendő és nagyobb távolságban alá­támasztandó vezetékeknél a szálfák a kellő hosszban csak nehezen szerezhetők be és a nagyobb igénybevétel folytán még új állapotban sem nyújtanak kellő biztonsá­got töréssel szemben. Ezért újabb időben kísérletek történtek rövidebb faoszlopok használatára, melye­ket tartósabb anyagból készült lábaza­tokba fogtak be, úgy hogy a földbe csak a pl. vasbetonból készült lábazat ágyazta­tott be, míg a fa a föld felett bizonyos magasságban foglalt helyet. Ezáltal egy­részt a fa korhadását lehet megakadá­lyozni, másrészt pedig magas oszlopokat lehet rövid szálfák felhasználásával elő­állítani. A faoszlopoknak a vasbetonból ké­szült lábazathoz való kapcsolása azonban jelentékeny nehézségekkel jár és a fel­adatot eddig egyszerű eszközökkel meg­oldani nem sikerült. Az eddigi szerkeze­tek ugyanis nehézkeseknek és tökéletle­neknek bizonyultak. A találmány tárgyát képező lábazattal az említett feladat megoldásra talál. Ez a lábazat egyszerűen állítható elő és ke­zelhető, a faoszloppal való kapcsolása pe­dig szintén egyszerű és úgy szerkezeti, 40' mint gazdasági szempontból tökéletes. A találmány abban áll, hogy a lábaza­tot két, esetleg több vasbetontestből állít­juk elő, melyek egymással alsó részükön ékek vagy más kapcsolóeszközök útján 45, eltolhatatlanul vannak összekötve, míg felső részük villásan szétágazik és a fa­oszlop befogadására szolgál. A faoszlop a vasbetontestekkel két vagy több helyen sajátosan kiképezett kettős ékek közbe- 50 iktatása mellett össze van csavarolva. Ez­által a vasbetontestek úgy egymással, mint a faoszloppal tökéletesen egybekap­csolódnak. A mellékelt rajzon a találmány értei- 55 mében kiképezett vezetékoszloplábazatnak két foganatosítási alakja van feltün­tetve. Az 1. ábra az összelrendezés elölnézete, a 2. ábra metszet az 1. ábra A—B vonala 60 mentén, a 3. ábra metszet az 1. ábra C—D vonala mentén, a 4. ábra metszet az 1. ábra E—P vonala mentén, az 65 5. ábra a vasbetongerendáknak és a fa­oszlopnak összekapcsolására szolgáló ket­tős éknek távlati képe, a 6. és 7. ábrán a lábazatnak második fo­ganatosítási alakja elölnézetben és víz- 70 szintes metszetben látható. A földbe két (1, 1) vasbetongerenda van beágyazva, melyek egymással a közbe­helyezett (2) vasbetonékek és a (3) csava­rok útján szilárdan össze vannak kötve. 75. Az ékek a gerendákon kiképezett sarkos mélyedésekbe fogódznak és ezáltal a vas­betongerendákat viszonylagos eltolás el-

Next

/
Oldalképek
Tartalom