86616. lajstromszámú szabadalom • Elektromos fűtőkészülék

Megjelent 1931. évi május hó 15-én. MAO TAS KIRÁLYI J||||S1L SZABADALMI BIRÓSÁ6 SZABADALMI LEÍRÁS 86616. SZÁM. — Vll/i. OSZTÁLY. Elektromos fűtőkészülék. Gyuris János mérnök Budapest. Magyar Elekthermax R.-T. budapesti cég- mint jog-utódja. A bejelentés napja 1919. évi augusztus hó 22-ike. Elektromos fűtőtestek és fűtőkészülé­kek hatásfoka és élettartama szempontjá­ból igen fontos, hogy a hő a fűtőtestről a f ütendő felületre minél kisebb ellen-5 állással menjen át. Nagy ellenállás, tehát pl. nagyobb vastagságú szigetelőréteg közbeiktatása azzal a következménnyel jár, hogy a kellő üzemi hőfok elérése vé­gett a fűtőtestet erősen az elérendő üzemi 10 hőfokon túl kell hevíteni, tehát nagy hő­igénybevételnek kell kitenni, ami a fűtő­test vékony fémhuzalainak korai kiégé­sét vonja maga után. A fűtőtest és a fű­tendő felület közötti hőátvitel megköny 15 nyítése azzal az előnnyel is jár, hogy a megterheletlenül áram alatt álló fűtő­készülék fűtőtestéből a hő elvezettetik és így a fűtőtest kiégés veszélyének kevésbé van kitéve. 20 Ezen szempontok tekintet be vételé vei már ismételten megkísérelték azon ismert és általánosan használt fűtőtesteket, me­lyeknél a vékony fémhuzal szilárd hőálló anyagokra van feltekercselve vagy ilyen 25 anyagokba van beágyazva és mely fűtő­testek hőoldása igen rossz, más olyan fűtőtestekkel pótolni, melyeknél a fém­huzal és a fűtendő felület érintkezése köz­vetlenebb. Így pl. megkísérelték a fé:n-30 ellenállást üveg- vagy zománcanyaggal keverve a szigetelőre felvinni és abba be­égetni, továbbá úgy is jártak el, hogy könnyen folyó nemes fémeket lakkszerű oldatban ráfestették a hevítendő felii-35 létre, ahol is a fém az oldatból csak az égetés közben vált ki. Ezen eljárások leg­lényegesebb hátránya, hogy csak nemes fémeknél alkalmazhatók, míg a sokkal olcsóbb szokásos ellenállásanyagokhoz, pl. nikkelhez és nikkelötvözetekhez nem, ami 40 az eljárást aránytalanul megdrágítja. Ajánlották továbbá a fémhuzaloknak aszbeszt és agyag keverékébe való be­ágyazását, illetve fémeknek vagy fém­oxidoknak ilyen keverékre való kicsapá- 45 sát is, ezen eljárásnál azonban szintén aránylag vastag (2—5 mm vastagságú) aszbeszt - agyaglemezeket kellett hasz­nálni. A találmány értelmében vékony fém- 60 huzalokat vízben vagy más folyadékban oldható vagy szuszpendált ragasztó-, illetve szigetelőanyagok útján, előnyösen nyomás alatt végbemenő szárítással, illetve kiégetéssel rögzítünk a fűtendő 55 felületen. Beható kísérletek és mérések azt mu­tatták, hogy az ily módon felvitt és elő­nyösen nyomás alatt hőhatás útján rög­zített szigetelőanyagoknak 0,03—0,05 mm 60 vastagságú rétege elegendő arra, hogy pl. 110 Volt feszültségnél 600° C hőfokon tökéletes szigetelést érjünk el, míg eddig ugyanezen célra 1—8 mm vastagságú szi­getelőtesteket használtak. A szigetelő- 65 réteg rendkívüli vékonysága következte ben az ellenállást képező fémhuzalt csak néhány fokkal kell a kívánt üzemi hőfo­kon túl hevíteni, a hőközlés tehát teljesen közvetlen, a fémhuzal igénybevétele azo- 70 nos üzemi hőmérsékletnél jóval kisebb és így annak tartóssága az addigi fűtőtes­tek tartósságát sokszorosan felülmúlja. Szigetelő- és rögzítőanyag gyanánt minden oly oldat alkalmas, melyből az 7"; oldószernek a szárításnál vagy beégetés­nél alkalmazott hő hatása alatt végbe­menő elpárolgása után a fémhuzp't elszi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom