86448. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olyan poralakú massza előállítására, amelynek bázisát álkáli földfémek vagy lithium képzik, és amely különösen a nitrogén lekötésére való folyamatoknál katalisátor gyanánt szolgál

Megjelent 1931. évi junius lió 1-én. MAGYAR KIRÁLYI JnBffi SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 86448. SZÁM. — IVh/1. OSZTÁLY. Eljárás olyan poralakú massza előállítására, amelynek bázisát alkáli földfémek vagy lithium képezik és amely különösen a nitrogén lekötésére való folyamatoknál katalizátor gyanánt szolgál. Urfer Károly tanár Genf. A bejelentés napja 1923. évi junius hó 8-ika. Svájci elsőbbsége 1922. évi junius hó 12-ike Ha meg akarjuk oldani az ammónia szintézisének problémáját, kiindulva annak elemeiből, nyomás alkalmazásával vagy anélkül és katalizátor gyanánt nit-5 rideket, amideket, stb. alkalmazunk vagy pedig olyan fémeket, amelyek képesek a nitrogént nitridek alakjában lekötni, ha azokat ebben a gázban hevítjük, amely nitridek viszont megbomla-10 riak, ha azokat hidrogénben hevítjük, egyebek között egy nehézségbe ütköztünk, amely azt okozza, hog3^ a termelési hányad NH i-ban semmi vagy legalább is rendkívül csekély. Csakis a nagy nyo-15 más, amely több száz atmoszféráig terjedhet, teszi lehetővé a termelési hányadnak csekély emelkedését. Az említett nehézség abban áll, hogy a legtöbb anyag nehezen köti le a nitro-20 gént vagy pedig ezen gáz lekötése csak magas hőmérsékleten megy végbe. így a cerium 875° C-on ég el nitrogénben, a mangan ezt a gázt S00 C, míg a káleium 500° és 600° C között köti le. A nyomás 25 nyilván elősegíti ezen anyagoknak nitrogénnel való egyesülését. Ha az amomnia szintézisét közönséges vagy gyenge nyomások alatt akarjuk fo ganatosítni, akkor mindenekelőtt gyorsí-30 tani kell a nitrogén lekötését valamely fémen. Ezt a legcélszerűbben úgy érjük el, hogy a fémet, mielőtt azt érintkezésbe hozzuk a nitrogénnel, kémiai vagy fizilcokémiai módszerekkel szétosztjuk. 35 Ajánlották már bizonyos fémeknek igen finom elosztásban való előállítását akképpen, hogy azoknak oxidjait magnézium, káleium és alumínium segélyével redukálták (1. Duparc és Urfer 93.806. sz. svájci szabadalmát). Ez az eljárás azon- 40 ban több hátránnyal jár és annak alkalmazása katalizátorok készítésére még nehezebb, mert egyrészt bizonyos oxidokat (lithium-, bárium-, stroncium-oxidokat) igen nehéz készíteni és másrészt, 45 minden várakozás ellenére, ezen módszerrel általában olyan fémnitrldet kapunk, amely használható az oxid redukálására. Igaz ugyan, hogy dolgozhatunk hidrogénben vagy vákuumban. Mindenesetre 50 azonban, a lithiumoxidnak és az alkaliföldek oxidjainak redukálása mindig nehéz és tökéletlen. Feltaláló más módszereket talált porítható katalizátorok előállítására, amely 55 módszerek egyszerűbbek és jobbak, mint azok, amelyek oxidoknak alumínium, magnézium vagy káleium segélyével való redukálásán alapszanak. A jelen találmány ezen módszerek <50 egyikére vonatkozik és tárgya egy eljárás olyan poralakú massza előállítására, amelynek bázisát alkaliföldfémek vagy lithium képezi és amely különösen a nitrogén lekötési folyamatoknál katalizátor 65 gyanánt alkalmazható. Ezen eljárás szerint legalább egyikét a fent említett fémeknek, a kereskedelemben előforduló tömör alakban, hevítjük olyan tiszta és száraz gáz áramában, 70 amely képes a fémmel egyesülni és ezzel olyan poralakú, disszociálható vegyületet ad, amely inert oxid jelenlétében és az olvadás megakadályozásával hevítve és vákuumban megbontva, inert oxidból és 75 tiszta fémből álló, poralakú keveréket