86368. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pallók, párnafák, deszkák, lécek, gerendák és hasonlók cementből vagy más kötőanyagból való készítésére vas vagy acéldrótbetétekkel

Megjelent 1931. évi junius hó 188 -én . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 86368. SZÁM. — VITI/a. OSZTÁLY. Eljárás pallók, párnafák, deszkák, lécek, gerendák és hasonlók cementből vagy más kötőanyagokból való készítésére vas- vagy acéldrótbetétekkel. Wettstein Károly építőmester Brüx. A bejelentés napja 1921. évi december hó 3-ika. Németországi elsőbbsége 1921. évi január hó 26-ika. Eddig már készítettek gyöngébb ce­mentpallókat, melyek pl. '2 m hossznál még mindig 4 cm vastagsággal bírtak. Ezekbe merevítés gyanánt mintegy 5 mm 5 és ennél vastagabb vasdrótokat ágyaztak be 4—8 cm távolságban egymástól, mi­mellett azok rendesen l A cm-nyire feküd­tek a palló felülete alatt. Ez eljárással gyengébb, egész 10 és 6 10 mm vastagságú, valamint oly pallók, melyeknek készítése jelen találmány tár­gyát képező eljárás célja és melyek már ez új eljárás szerint készültek is, nem állíthatók elő. 15 A találmány szerinti eljárás célja lehe­tőleg kis pallóvastagság elérése. Az eljá­rás először is annyiban tér el az eddig szokásos eljárásoktól, hogy az egyes erős merevítődrótok nagyszámú, sokkal véko-20 nyabb (*/*—'/M mm vastag) drótra van­nak mintegy felosztva, melyek sűrűn egymás mellé sorakozva, a palló felső, ill. alsó felületén vannak elhelyezve, úgy hogy a merevítődrótoknak az alakdara-25 bok felületétől való távolsága egyenlő zérussal. A merevítődrótoknak az alak­darabok felületétől nagyobb távolságra való elhelyezése az általánosan haszná­latos merevítési módszernél azért volt 80 szükséges, hogy elkerüljük az erősebb drótoknak az alakmasszából való kilépé­sét. Gyenge drótokból álló merevítésnél azonban, melyet a találmány szerint a 85 drótok kifeszítése mellett alkalmazunk, nem szükséges, hogy a drótokat az alak­darabok felületétől nagyobb távolságban helyezzük el. Ennek felismeréséhez az a megfigyelés vezetett, hogy a drótoknak a felületen 40 való elhelyezése által, mimellett a szük­séges vaskeresztmetszetet sok vékony drótra osztjuk el, az így nyert nagyobb felület folytán a tapadófelület többszörö­sét és a drót kilépése elleni biztonságot 45 nyerjük. Így pl. 100% nyereséget kapunk tapadó felületben, ha egy vastag drót helyett 4 vékony drótot alkalmazunk fe­lényi átmérővel, mimellett e drótok ugyanazon összkeresztmetszetet adják. 50 A drótoknak a felületre vagy közel a felülethez való áthelyezésének célja a ha­tásos keresztmetszet magasságának és ez­zel a test szilárdságának és ellenálló ké­pességének növelése a legkisebb vastag- 55 ság mellett. A sok vékony drótra való felosztás eszköz e cél elérésére, mert vas­tag, ritkán elhelyezett drótok kilépnének az alakdarabok felső rétegéből. A vékony drótok sűrű rétege, ha azok egymás 60 mellett fekszenek is, mintegy pótolja egy vaslemez felületének hatását, mely vas­lemeznél különösen a legfelső és legalsó szál veszi fel az igénybevételt. Hogy a vékony drótokat az alakdarab 65 felületén egyenletesen és egymáshoz kö­zel, egy síkban helyezhessük el, szüksé­ges, hogy a drótokat a formába való he­lyezésükkor kifeszítsük és a massza meg­keményedéséig kifeszített állapotban tart- 70 suk. Kifeszített drótok elhelyezése né­mely építkezési alkatrészben, mint vako­lattartókban, négyzetes keresztmetszetű építőtestekben, pl. cölöpökben ugyan már nem újdonság, új azonban az az eljárás, 75 mely szerint vékony, kifeszített drótokat pallók, vékony lécek és gerendák készíté­sénél alkalmazunk olycélból, hogy a dró-

Next

/
Oldalképek
Tartalom