86319. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aluminium kezelésére

Megjelent 1931. évi junius hó 1-én. HAGYÁS KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 86319. SZÁM. — XVI/e. OSZTÁLY. Eljárás alumínium kezelésére. Pacz; Aladár mérnök Cleveland. A bejelentés napja 1923. évi március hó 28-ika. É A. E. Á.-beli elsőbbsége 1922. évi április hó 3-ika. A találmány alumíniumnak és ötvözeteinek burkolására és megvédésére, továbbá a szokásos roncsoló behatásokkal szemben rendkívül ellentálló alumíniumötvözetek 5 előállítására vonatkozik. Rég ismeretes, hogy az alumínium csak igen körülményes úton elektroplattirozható és hogy az alumíniumhoz és ötvözeteihez a festék és a fénymáz igen rosszul tapad. Minthogy pedig 10 az alumínium úgy tiszta, mint ötvözött állapotában lágy és könnyen korrodálódik, levegőn csakhamar piszkolódik, tengervíz és lúgos oldatok által erősen megtámadtatik, védelméről gondoskodni kell, külö-15 nősen ha díszítési célokra szolgál, minthogy külseje nem állandó. Kitűnt, hogy ha az alaminiumot siliciummal ötvözzük, a fenti nehézségek kiküszöbölhetők, vagy teljesen vagy majdnem 20 teljesen elkerülhetők, különösen ha az ilyen ötvözetet további járulékos kezelésnek vetjük alá. Már 5<y« siliciumot tartalmazó alumíniumötvözet is igen ellentálló az alkálikus oldatok és a közönséges tengeri víz 25 maró hatásaival szemben; az ilyen ötvözet, savas vagy lúgos oldatban való pácolás után minden nehézség nélkül elektroplattirozható, ha pedig siliciumtartalma nagyobb, az ennek folytán csökkent tágulási 80 együtthatója alkalmassá teszi, hogy festéket és fénymázt lényegesen jobban rögzíthessen, mint a tiszta alumínium vagy egyéb aluminiumötvözetek. Lehetővé válik továbbá még festés, fény-85 mázolás vagy elektroplattirozás nélkül is olyan védőbevonatot létesíteni, mely bizonyos esetekben az egyéb bevonatoknál jobban véd; e mellett azonban ezen védőbevonat maga még különb alzatot képez festék, fénymáz vagy elektroplattirozás számára, 40 mint maga a fém. Ha egy aluminiumötvözetet, mely számottevő arányban (kb. 4«/o vagy ennél több) siliciumot tartalmaz, előbb egy ideig savban, vagy lúgban, vagy egymásután mind- 45 kettőben pácolunk s azután 50—80° közötti hőfokon ammoniákvíz behatásának vetjük alá, a tárgy felülete világosszürkétől barna vagy kék színig változó színű lesz aszerint, hogy milyen mennyiségű 50 silicium és milyen egyéb fém van az ötvözetben. A felszínek ezen állapotát valószínűleg az okozza, hogy a tárgy külső rétege főtömegében amorf vagy grafitos siliciummá alakul. Pácoló oldat gyanánt 55 5%-os lúg, vagy 10o/o-os kénsavoldat ajánlatos. Időmegtakarítás céljából e két pácot egymásután is használhatjuk; a lúg minden esetre óvatosan használandó, mert igen erős oldóhatást fejt ki; mindkét pácnak az a 60 feladata, hogy a tárgyat a zsírtól és szennytől, valamint a felületi oxidrétegtől megszabadítsa, amihez talán a felület durvítása is járul. A nevezett pácok mindegyike megtámadja a tárgyat, ameny- 65 nyiben az alumíniumot feloldja s a siliciumot oldhatatlan por alakjában hagyja vissza. Az amóniákvíz eltérő és kevésbé maró hatással bír, amennyiben csak az alumi- 70 niumot távolítja el, a siliciumot ellenben tapadó bevonat alakjában hagyja vissza. A kísérletek azt igazolják, hogy ha a tárgy tiszta és zsírtól mentes, a kívánt célt pácolás nélkül, magával az ammoniákvízzel 75 is elérhetjük, noha az eljárás ezen módja lassúbb s az eredmények, különösen magasabb silicium tartalom esetén nem lesznek