86307. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cinkoxid készítésére

— 4 — adagot finom antraritszénből álló tüzelő­anyagréteggel együtt is feldolgozhatjuk, de ajánlatos a tüzelőanyagbriketteket az adagbrikettekkel, mely utóbbiak a redu-5 káló szernek cinktartalmű anyaggal valr keverékéből állanak, együttesen feldől gozni. A gyakorlatban megállapítottuk, hogy a redukáló szénnek cinktartalmú, illetve 10 cink és ólomtartalmú anyaggal való ke­verékéből készített brikettek alakjában megfelelő réteg egyenlő alakú és nagy­ságú tüzelőanyagbrikettel való együttes alkalmazása esetén jelen találmány íen-15 tebb felsorolt előnyeit elérhetjük. Más szó­val a megadott alakú és jól meggyúlladt, illetve teljes égésben levő tüzelőanyag­brikettekből álló alapon levő adag a teljes adagnak az átfutott légárammal szemben 20 való oly kis ellenállását biztosítja, hogy a szélnyomás a hamutérben lényegesen kisebb lehet, illetve közönséges ventilátor­nak a szívó hatásával helyettesíthető, amilyet pl. a Wetherill-eljárásnál a füst-25 nek a kemencéből való kiszívására alkal­maznak, mert az a szívóhatás már elegen­dő, hogy elégséges légmennyiséget szívjon át az adagon. Az eljárást már most tetszés szerint 30 folytathatjuk, anélkül, hogy kráterek, vagy meleg helyek képződnének és anél­kül, hogy a levegőnek az adag egész tar­talmán való eloszlását valami zavarná. A javított eljárás alapján megállapítot-35 tuk, hogy a cinknek a redukciója és el­gázosítása, oxidálása és a füstből való visszakapása más anyagok, mint ólom, vagy más hasonló oxidálható fém vegyü­let jelenlétében sokkal tökéletesebben 40 megy végbe, mint a Wetherill-eljárás ren­des foganatosításánál, továbbá hogy a ma­radékok sokkal kevesebb mennyiségű cin­ket tartalmaznak. Jellemzőnek a jelen eljárásra a követ -45 kező arányokat tekinthetjük: 400 kg. tü­zelőanyagbrikettet (mely a maga egészé­ben porszénből való lehet) 30.5 m2 Wethe­rill rostélyfelületre terítünk ki, oly egyen­letesen, amint csak lehet. Ezen brikettek 50 az előbbi munkamenettől a kemencében maradt meleg hatása alatt meggyiiladnak. Mihelyt jól kifejlődött sárga izzást értünk el, redukáló szén cinktartalmú anyag ke­verékéből álló mintegy 3600 kg. súlyú bri-55 kettadagot rakunk rá. Az eljárás folytatásánál sokkal gyen­gébb íúvóáramot használhatunk, mint a Wetherill-eljárásnál eddig szokásos volt. A maradékokat 6—12 órás időközökben távolíthatjuk el, de 8 órás munkaszaka- 6i szok adják a legjobb eredményt. A kezelő munkások száma ugyanaz, mint a rendes 2700 kg-os Wetherill-adagnál, úgy hogy az ugyanakkora munkával kezelt anyag­mennyiség itt egyharmaddal növelhető. 61 A javított eljárás egyik további előnye az, hogy a salak sokkal kevésbé tapad a kemencefalakhoz, úgy hogy annak a fel­törése és eltávolítása nem oly megerőltető és fáradságos, mint eddig. 7( Említettük volt, hogy az eljárás javított foganatosítási módjával a kemence többet termelhet. Ehhez még azt akarjak hozzá­tenni, hogy ha úgy a tüzelőanyagszénhez, mint a cinktartalmú anyaghoz és a redu- 7í kálószerhez sajtoló formákat használunk, ugyanakkora tüzelőanyag fogyasztása mellett nagyobb cinktermelési hányadot kapunk, (mert a maradékokban kevesebb cink marad), mint a Wetherill-eljárás szo- 8( kásos végrehajtásánál és ugyanazon idő alatt kezelt adagban egyharmaddal több sajtolt cinktartalmú anvagot dolgozhatunk fel. A fenti példák természetesen csak jelen 8! találmány előnyeinek jobb szemléltetésére valók és a bennük megadott szabályokat széles határok között változtathatjuk, anélkül, hogy a találmány lényegétől el­térnénk. 9( Az eddig használt „Wetherill-eljárás" kitétellel az ismert eljárásnak a kemencé­vel vonatkozásban levő részeit értettük kereskedelmi cinkoxid vagy ólomcinkoxid vagy cinkoxidkoncentrátum, vagy más- 9í efféle előállításánál, melyeket cinktar­talmú vagy ólom és cinktartalmú anyag­nak redukáló szerrel való keverése, tüzelő­anyagrétegen való kiterítése és az égést létrehozó fúvóáramnak erre való behatása K által kapunk, amikor is az illető keveréket elegendő magas hőmérsékletnek vetjük alá, hogy a cinkvegyületek redukálódja­nak és a redukált cink elgázosodjék (illetve hogy az ólom vegyületei reduká- l( lódjanak és elgázosodjanak) anélkül, hogy az adag oly állapotba jutna, melyben a fúvó árama nem tud rajta keresztül­hatolni. Az egész adag emellett kemence­tűzhelyen vagy rostélyon nyugszik, anél- u kül, hogy azon jelentékenyebb mennyisé­gek áthullanának, míg a feldolgozott anyag salak alakjában, vagy pedig telje­sen kiizzítva marad vissza, illetve távo­líttatik el. Ez a sajátságos technikai u üzemmenet teljesen független az elszálló

Next

/
Oldalképek
Tartalom