86302. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék oajok és viaszszerű anyagok finomítására
rőjétől függ. A csőben levő folyadék gőznyomáscsökkentést szenved, amely azonban csak akkor válik észrevehetővé, ha a cső átmérője rendkívül csekély és az át-5 mérő csökkenésével egyenes arányban növekedik. Valamely likacsos test által adott hőmérsékleten és adott parciális nyomáson adszorbeált víz mennyisége úgy az egyes likacsok nagyságától, mint 10 azok össztérfogatától függ. Valamely adott folyadék, pl. víz azon mennyiségének meghatározása által, amelyet az egyik vagy a másik likacsos test adott hőmérsékleten és adott parciális nyomá-15 son adszorbeál, módunkban van a két adszorpciós anyagban levő likacsok nagyságát ós térfogatát összehasonlítani. Így pl. egy gram kovasav-gel teljes iiregtérfogata 0.41 cm3 fölött van. Más szóval ha 20 a kovasav-gel likacsai teljesen megtelnek vízzel, a felvett vízmennyiség a gel eredeti súlyának kb. 41%-a. A kovasav-gel ezen teljes üregtérfogatának elég nagy százalékát olyan nagyságú likacsok al-25 kotják, hogy a gel 30" C-on és 22 mm higanyoszlopnál kisebb parciális nyomáson, a vízből saját súlyának kb. 21%-át adszorbeálja, ha a vízgőzzel egyensúlyban van. Kovaföld és csontszén a fentemlített 30 viszonyok mellett gyakorlatilag nem adszorbeálnak vizet, míg a nagy aktivitású faszén, mint pl. kókuszdiófaszén több vizet vesz fel, mint a fentemlített kovasavgel. Ebből az következik, hogy a kova-85 földnek és csontszénnek figyelembe vehető mennyiségben nincsenek oly kicsiny likacsai, mint amilyenek a kovasav-gel likacsainak nagyobb részét teszik. Viszont a nagy aktivitású faszénben több 40 ilyen kis nagyságrendű likacs van, mint a kovasav-gelben. Megállapítottuk, hogy azok az anyagok, amelyek 30° C-on és kb. 22 mm higanyoszlopnak megfelelő parciális nyo-45 máson vízből saját súlyuknak kb. 10%-ánál kevesebbet adszorbeálnak, nem elég finom likacsúak ahhoz, hogy oldatok oldott alkatrészeinek adszorpciójánál gyakorlatilag számba jöhessenek. A jelen el-50 .járáshoz tehát csak olyan adszorpciós anyagok alkalmasak, amelyek képesek arra, hogy 30° C-on és kb. 22 mm higanyoszlopnak megfelelő parciális nyomáson eaját súlyuknak legalább 10%-át tevő víz-55 mennyiséget adszorbeálnak, amikor a vízgőzzel egyensúlyban vannak. Az eljárás foganatosítására különösen alkalmas az olyan strukturájú kovasavgel, amilyent akkor kapunk, ha a gelt az 1,297.724. sz. amerikai szabadalomban is- 60 mertetett eljárás szerint állítjuk elő. Oly esetekben, mikor a kovasav-gel nem alkalmas, másfajta geleket, vagy egyéb adszorpciós anyagokat alkalmazhatunk, feltéve, hogy azoknak elegendő nagyszáma, 65 megfelelően kicsiny likacsai vannak, mint pl. nagy aktivitású növényi szén (faszén) vasoxid, ónoxid, alumíniumoxid, Avolframoxid, cirkoniumoxid és titaniumoxid gelei. 70 A kemény, likacsos kovasav-gel, amelyet a jelen eljáráshoz előnyösen alkalmazunk adszorpciós anyag gyanánt, jól megkülönböztetendő attól a szárított, zselatinos csapadéktól, amelyet pl. akkor ka- 75 punk, ha nátrium szilikátot savval elegyítünk és az itt keletkezett csapadékot szárítjuk. Ennek a terméknek nincs olyan likacsos strukturája, mint az említett szabadalom szerint vagy dialízis segélyé- 80 vei (Graham szerint) előállított gelnek és azért gyakorlatilag kielégítő mértékben nem is távolíthatja el valamely oldatból az oldott alkatrészt adszorpció útján. Az említett szabadalom értelmében a 85 két komponenset, t. i. a savoldatot és az illető kovasavtartalmú kiindulási-anyag oldatát olyan koncentrációkban és olyan mennyiségi arányokban alkalmazzák, hogy a szilikátnak a savval való reak- 90 ciója következtében kovasasvnak homogén kolloid oldata keletkezik. A masszának azonnali koagulását az elegyítés közbeni alapos, igen élénk keveréssel lehet megakadályozni. A keverés befejezte után 95 3, vagy 4 óra múlva az elegy, anélkül, hogy csapadék képződne, homogén kocsonyaszerű tömeggé merevedik, amely, ha azt oly módon szárítjuk, mint az az említett szabadalomban ismertetve van, 100 ultramikroszkópos likacsú, kemény, likacsos gelt ad. Amint az a 85227. sz. szabadalmi leírásban ismertetve van, valamely oldatból az az alkatrész adszorbeálódik, amely a lika- 105 esős adszorpciós anyag falaihoz viszonyítva, a legkisebb felületi feszültségű, vagyis az az alkotórész, amely az adszorpciós anyagot a legkönnyebben megnedvesíti. Továbbá valamely új fázisnak no az oldatból való kiválasztása annál könynyebb, minél kisebb az illető anyag oldhatósága az oldószerben. Az oldhatóság mértéke gyanánt a kritikus oldási hőmérsékletet tekinthetjük. A legnagyobb ad- 115 szorpció hatást oly oldatnál kapjuk,
