86280. lajstromszámú szabadalom • Forgó vagy mű-ujj

Megjelent 1931. évi junius lió 1-én. » MAGYAR KIRÁLYI- jSSSjÍL SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 86280. SZÁM. — Vll/e. OSZTÁLY. Fogó vagy műujj. Palencsár Andor gépművezető Wien. A bejelentés napja 1918. évi február hó 4-ike. A műkarok vagy műkezek számára eddig­elé ajánlott fogók vagy műujjak azt a 'hátrányt mulatják, hogy különösen vé­kony és sima tárgyak szilárd tartása lehe-5 tetlen és az ezen szervek zárására vagy, behajlítására felhasznált erő az elért szo­rítóhatással vagy a fogó- vagy ujjízek ki­(nyujtása ellen érvényesítendő ellenállással semmiféle arányban sincsen. Tapasztalat 10 Szerint a szorító- vagy behajlított hely-' zetbe hozott tagok, dacára a húzó- vagy 'állítószerveikre gyakorolt nagy erőkifej­tésnek, igen csekély külső erők által a tar­tott tárgyaktól eltávolíthatók, úgy hogy 15 tennekfolytán utóbbiak szilárd tartása na­gyon kétségessé válik, de erős és biztos taódon egyáltalán nem érhető el. Jelen találmány tárgya oly fogó vagy műujj, melynek ízei a behajlított vagy 20 szorítóhelyzetből kívülről beható erők által nem mozgathatók vissza a kinyújtott hely­zetbe, ellenben a húzó- vagy állítószervek taiegfelelő működtetését kívánják, ha azo­kat ismét ki akarjuk nyújtani és a meg-25 fogott tárgytól el akarjuk távolítani. A találmány lényege ahban áll, hogy a fogó vagy műujj ízei könyökemeltyűk ál­tal vannak összekötve, melyek ezen kö­nyökemeltyűk egyikére ható húzó- vagy 80 állítászerv által a fogó vagy ujj kinyújtott helyzetének megfelelő szöghelyzetből a teljesen behajlított helyzetbe hozhatók vagy fordítva, amidőn az utóbbi helyzetben a könyökemeltyűkarok csuklós kapcsoló-85 pontjai és csuklópontja közelítőleg egy egyenesbe jutnak. Ily módon a fogó- vagy ujjízekre gyakorolt nagy külső erőbeha­tásnál sem lehet azok helyzetét megváltó­tatni és ez a helyzetváltoztatás csakis a % egymással összekötött könyöke in e 1 ty .ikre 40 ható állítószervvel lehetséges. A csatolt rajzok kiviteli példák gya­nánt műujjak hosszmetszeteit mutatják és pedig kinyújtott és összehajlított helyzet­ben. Az 45 1. és 2. ábra szerinti példa a páratlan és páros számú ujjízek ne k egy-egy kő­nyökemeltyűvel való összekötését mutatja; a 3. és 4. ábrán feltüntetett pékla azt mu­tatja, hogy az ízek sorhan egymásután is 50 köthetők össze könyökemeltyűk által. Az 5. és 6. áhra ezen két kivitel kombi­nációját mutatja. Az (a, b, c, d) ujjízek (tő-, vég-, közép­'és körömíz) egymással az (e, f, g) forgás- 55 pontokban csuklósan vannak összekötve és a tányéroldalukon ki vannak vágva, hogy a behajlítást lehetővé tegyék; a meghajlí­tott ujjnál az ujj külső oldalán az ízek közöt: keletkező szabad terek (h, i, k) 60 süvegekkel vannak elfödve. A találmány értelmében az 1. és 2. ábra szerinti kivitelnél az (a) tőíz és a (c), középíz egy (m, n) könyökemeltyű által Vannak összekötve, míg a (b) végíz és a 65 (d) körömíz egy második (p, q) könyök­emeltyíi által vannak összekapcsolva. Az első (m, n) könyökemeiltyű (o) csukló­pontjára az (r) húzó- vagy állítászerv hat, mely pl. egy műkézbe van vezetve és; 70 ebben ismert módon zárókészülékkel le-> bet összekötve. A másik (p, q) könyökemeltyű (s) csukló­pontjára egy merev kapcsolórúd vagy mint a rajzon fel van tüntetve, egy (t) 75 rugó hat, mely másrészt az (n) könyök­emeltyűkarra csuklósan van erősítve. Ily­módon az (r) állítászerv az (m, n) könyök­emeltyűre közvetlenül és a következő (p,

Next

/
Oldalképek
Tartalom