86250. lajstromszámú szabadalom • Fékezőtalp vasuti kocsik számára
Megjelent 1931. évi június lió 11 -én . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 86250. SZÁM. — Y/b. OSZTÁLY. Fékezőtalp vasúti kocsik számára. Müller Frig-yes kocsimester Hoheiibudberg'. A bejelentés napja 1922. évi január hó 13-ika. Németországi elsőbbsége 1920. évi augusztus hó 27-ike. Jelen találmány tárgyát vasúti kocsik számára szolgáló fékező talp képezi. Az eddig ismeretes fékező talpak a befutó kocsik által a síntől gyakran eltaszít-6 tatnak. Ez, mint ismeretes, két okból történhetik: vagy a befutó kocsi a fékező talpra billenő hatást fejt ki, miáltal az hátsó végén a sínről felemeltetik és ilyképpen egész fékező hatását elveszti, vagy Í0 pedig a fékező talp mellső széle túl vastagra van készítve, mely esetben a kocsikerék a féktalpat egyszerűen eltaszítja. Az eddig ismeretes féktalpak ezen eltaszítás ellen semmiképpen sincsenek megvédve, 15 mivel csakis oldalsó vezetéssel bírnak és ennek folytán a rendező személyzet kényszeríttetik, hogy állandóan tartalék féktalpakat tartson készenlétben. Ezenkívül általánosan ismeretes, hogy görbületekben való 20 használatnál a féktalpak majdnem mindig leugranak. Jelen találmány szerint a talp a sínről való leugrásban azáltal gátoltatik meg, hogy a fogantyú fogó alakjában van ki-25 képezve, mimellett a fogó két pofája a fogantyú megfogásánál szétnyílik, úgy hogy a talp minden további nélkül a sínre ráhelyezhető, viszont a fogantyúnak elengedésénél a két pofa a sínfej köré fekszik 80 és ebben a helyzetben rugó által tartatik meg, úgy hogy lerézselésük következtében sínillesztéseken való áthaladásnál önműködően utánaengednek és újra csukódhatnak. További előnye ennek a fékező talpnak 85 abban áll, hogy a fogó elrendezése következtében a ráfekvő vas mellső széle erősebben képezhető ki, úgy hogy hozzátoldás nem szükséges oly gyakran, mint az eddig ismeretes alakú féktalpaknál. 40 A mellékelt rajzon a találmány tárgyának példaképpeni foganatosítási alakja van feltüntetve és pedig az 1. ábra a féktalp hosszmetszetét láttatja, a 2. ábra a fogantyúnak mellső nézete, 45 csukott pofák mellett, a 3. ábra a fogón át való keresztmetszet nyitott pofák mellett. A féktalp ismeretes módon U-alakú (a) ráfekvő vasból és erre rászegezett (b) tá- 50 masztóból áll. A szokásos fogantyú helyett a talp hátsó végén fogó van elrendezve, mely a két (c) és (d) pofából áll. Ezekeít a pofákat mindkét homlokoldalukon behajlított bádoglemezek képezik, melyek az 55 (e) csapon olló módjára vannak ágyazva. Alsó végükön a pofák olyképpen vannak behajlítva, hogy a sínfejet körülvehetik (lásd 2. ábra). Az (e) csap ágyazására a> ráfekvő vas hátsó végén felfelé van haj- 60 lítva és át van fúrva, viszont a támaszték! ugyancsak furattal van ellátva, úgy hogy az (e) csap itt az (f) tárcsa és (g) csapszeg segélyével rögzíthető. A két (c) és (d) pofa felfelé, az ágyazási ponton túl meg van 65 hosszabbítva és itt egy-egy (h) és (1) csap;pal van ellátva, melyek fogantyú gyanánt szolgálnak. Az (e) csapra rátolt (k) tekercsrugó által, melynek (1) és (m) vége a pofák felső széleire támaszkodik, az utóbbiak csu- 70' kott helyzetben tartatnak meg. A talpnak a sínre való ráhelyezésénél a (h) és (i); csapokat az egyik kézzel körülfogjuk, miáltal részben a kéz nyomása által, részben a talp súlya folytán a fogó kinyilik, úgy 75 hogy a talp minden további nélkül a sínre ráfektethető. Míg a talp a kézben tartatik, a pofák (n) és (o) mellső homlokoldalainak alsó szélei a támasztón levő (p) és (q) alátétekre támaszkodnak (lásd 3. ábra), 80
