86222. lajstromszámú szabadalom • Önműködően visszaugró cipészár

Megjelent 1931. évi junius hó 1-én. MAGYAR KIRÁLTI ^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 86222. SZÁM. — I/b. OSZTÁLY. Önműködően visszaugró cipészár. Pauer János villamszerelő és lakatos Balassagyarmat. A bejelentés napja 1922. évi augusztus hó 31-ike. A találmány tárgya oly cipészár, mely a talpbőrbe való beverése után abból önműködően kiugrik, miáltal e cipészár használata mellett a munka lényegesen gyor-5 sabban halad. Emellett e cipészár oly segédeszközökkel van felszerelve, melyek lehetővé teszik, hogy az árat a talp szélétől mindenkor azonos távolságban verjük be és az árral készített lyukak egymás-10 közti távolságai is állandóak legyenek anélkül, hogy erre különösebb figyelmet kellene fordítani. Előbbi célt a találmány azáltal éri el, hogy az árat az árnyélhez képest hosszirányban rugalmasan eltolha-15 tóan rendezi el olykép, hogy az ár beverésekor összenyomódó rugó az ütés megszűnte után az árat a talpbőrből önműködően kihúzza. Továbbá az árnyélnek pereme van, melynek segélyével az ár a talp 20 szélétől állandó távolságban vezethető, egyszerűen azáltal, hogy e peremet állandóan a talp széléhez szorítjuk. Végül az árnyélen, az árhegytől kellő távolságban, kis tű van, melyet mindig az előzőleg ké-25 szült lyukak távolsága mindig azonos. A rajzon a találmánynak példaképeni kiviteli alakja látható, melytől a gyakorlatban, lényegének érintése nélkül számog eltérés is képzelhető. 80 1. ábra az ár függélyes hosszmetszetét mutatja, nagyított léptékben, 2. ábra az ár nézetét kb. természetes nagyságban, míg 3. ábra az ár munkafejét mutatja távla-85 tilag. A (C) ártű a (b) nyél (f) vezetékében hosszirányban mozgékonyan elrendezett (e) orsóhoz van oldhatóan, pl. (d) csavar segélyével hozzáerősítve. Az (e) orsót az 1. 40 ábra szerinti visszahúzott helyzetében a (g) orsónyaknak támaszkodó (h) rugó igyekszik megtartani. Az orsónak a (g) nyakon túlérő és a nyélből kinyúló (h') részére (i) verőfej van oldhatóan ráerősítve. Erre mérjük a kalapácsütéseket és 45 ezt elkopása után újjal helyettesítjük. Az 1. ábra szerinti helyzetben az (e) orsót a (b) nyélből való kihullás ellen a (b) nyél felső végéhez, pl. (k) csavar segélyével erősített (n) burkolat biztosítja, melynek csak 50 akkora központos furata van, hogy azon a (h') orsónyúlvány fér keresztül, a (g) kiszélesedő orsórész azonban már nem. A (b) nyél alsó (1) vége előnyösen fémhüvelyalakú és (m) hosszréssel van el- 55 látva, melyben a (d) rögzítőcsavar vezetődik. Célja ennek, hogy az (e) orsó a (b) nyélhez képest el ne foroghasson. Előfordulhat ugyanis, hogy a (c) ár megszorul a bőrben és nem ugrik ki belőle a (h) rugó gg hatására. Ekkor a (b) nyél forgatása által a (c) árat is forgatjuk, miáltal az a bőrben meglazul és a (h) rugó hatására azonnal visszaugrik. Az ár (1') munkafejének a 3. ábrán látható módon egyfelől oldalsó (o) 65 peremnyúlványa van, melyet munkaközben állandóan a talp széléhez szorítunk és ezáltal elérjük, hogy a (c) ár a talp szélétől állandóan állandó távolságban veretik be a talpba. Az ár munkafejének továbbá 70 szilárdan megerősített (p) tűhegynyúlványa van, melyet mindig beillesztünk az előzőleg készült lyukba, miáltal az árral készített lyukak távolsága mindig pontosan ugyanaz anélkül, hogy ez állandó tá- 75 volság betartására különös gondot vagy figyelmet kellene fordítani. Természetesen úgy az (o) perem, valamint a (p) tűhegy állíthatóan is elrendezhető, hogy a készült lyukaknak a talp szélétől, valamint egy- 80