86210. lajstromszámú szabadalom • Lőfegyver

— 6 — zés alkalmazható, pl. az (e5) ütközőfelület, amely a (d3) felülethez súrlódik, ha a részek a 14. ábrán látható helyzetet foglalják el. 5 Avégett, hogy a (d) agancsnak működtetését az (e) retesszel való, fent leírt együttműködése dacára befolyásolni lehessen, a következőkben leírt berendezés van alkalmazva. Az eredeti fegyver (4) 10 főravasaa (4a)-nál (4. ábra) oly módon van lendíthetően ágyazva, hogy ismert módon működtesse a (3) főemelőt, amely a (C) felvevőn vagy tokon (3a)-nál van lendíthetően ágyazva és az erős (3b) rugó 15 hatása alatt áll. Ily módon a (3) emelő (3c) osúosa rendesen a 4. és 15. ábrán látható felemelt helyzetében tartatik és ezt a helyzetét megtartja, ha a rendes (D) závárzatot alkalmazzuk (1. és la. ábra), úgy 20 hogy a rendes ütőszeget ismert módon megfogja és visszahúzva tartja. Avégett, hogy a (3) emelőnek a másodlagos lőszerkezettel kapcsolatban való alkalmazása által bizonyos előnyöket biztosítsunk, a 25 (d) agancs és az (e) retesz oly módon rendezhető el az (F) tokbain és kapcsolható össze ezzel a tokkal, hogy .a (d és e) elemek mindegyike közvetlen kapcsolatba legyen hoziható a (3) emelő (3c) csúcsával; 30 ily módon, amint a rajzokon látható, a kombinált* lőfegyvernek különleges és bizonyos tekintetben aránylag önműködő működése biztosítható. Ha a kombinált fegyver használatra ké-35 szen össze van állítva, egyik kézzel megfogjuk a fegyvert és a (4) ravaszt (amely az eredeti fegyverhez tartozik hozzá) hátrahúzzuk, a másik kézzel pedig a (7b) fogantyúit fogjuk meg és a (G) závárzatot a 4., 9. és 14. ábrán látható módon hátrahúzzuk. Eközben a (3) emelő (3c) csúcsa vissaahúzatik (9., 10., 14. és 16. áhra), úgy, hogy az (e) iratesz és a (d) agancs a 9. és 14. ábrán látható helyzetü-45 ket a már leírt módon elfoglalhatják, miáltal a (G) závárzatot hátrahúzott vagy tüzelésre kész helyzetben elreteszelik. Ha ezután a (4) ravaszt elbocsájtjuk, az aránylag erős (3b) rugó (4. áhra) a (3c) 50 emelőosúcsot felfelé szorítja, ezáltal a reteszt a 15. ábrán látható helyzetbe (amely helyzet a 4. ábrán is látható) felemeli és lehetővé teszi, hogy a (d) agancs kis mértékben lefelé leng jen ki (15. ábra), míg 55 (d4) csúcsa vagy karja a (3) főemelőhöz nem üitközik, amint a 4. és 15. ábrán látható. A fegyver most automatikus működésire készen fel van húzva. A tüzeléshez azután csak az szükséges, hogy a (4) ravaszt rendes módon hátrahúzzuk, miáltal 60 a (3c) emelőosúcsot a 4. és 15. ábrán látható helyzetből a 9., 10. és 16. ábrán látható helyzeitbe mozgatjuk el, mire a (G) závárzat előreosúszik, a (d) agancs a 10. és 16. ábra szerint lefelé lendített helyzeit- 65 ben elreteszeltetik, a (c) töltény a csőbe helyeztetik, elsüttetik és ezustán a (G) závárzat hátria haj tátik és a 4., 9. és 14. áhrán látható helyzetben el reteszel tetik. Ezzel az önműködő töltési és tüzelési mű- 70 veletek be vannak fejezve. Ezeknek a műveleteknek rendkívüli gyorsasága folytán a (4) ravasz a fegyver elsütése céljából működtetve rendesen a (3c) emelőcsúcsot a 9. és 14. ábra szerint 75 leszorítva tartja, míg a (G) závárzat egészen hátra nem húzatott. Ennek folytán a (d) és (e) részek azonnal elfoglalják a 14. ábrán látható helyzetüket, úgy, hogy a (4) ravasz elbocsátása után ezek a részek 80 a már leírt módom a 15. ábrán látható helyzetükbe jutniak. Ily módon a segédfegyver, valahányszor azit elsütjük, önműködően állíttatik be, úgy, hogy a (4) ravasz legközelebbi hátrahúzása által új 85 ból elsüthető. Ez a ravasz az eredeti lőfegyverhez tartozik, a (d) agamcs pedig az (F) tokhoz, tehát a segédlőszerkezethez. A töltény elsütésénél a visszalökő erő 90 annak (c) hüvelyét (10. ábra) a (G) závárzatdugattyúhoz szorítja hátrafelé, amely saját súlya és a (7) rugó ereje folytán, elég niagy ellenállást fejt ki, hogy a lövedék a csövön áthaladjon és azt elhagyja, 95 miközben maga a závárzat lassan mozog addig, amíg benne elégséges lendítőerő halmozódik fel, hogy saját mozgási nyomatéka folytán fejezze be a hátrafelé való löketet a 9. ábrán látható helyzeitig. Eköz- ioo ben a (8) csőhöz támaszkodó (7) rugó öszszenyomatik és ily módon a závárzatot ismét előre hajtani képes, ha a (d) agancsot újból kioldjuk. Az ütőszeg hátsó vége a hátsó helyzethez közeledve (9. ábra) a 105 (8) cső végével kapcsolódik [amelyet a (H) kupak tart fogva] és ezáltal az ütőszeg (f"3) csúcsa a (7f) felületen vagy töltényhüvelytámaszon túl jelentékeny távolsággal előreitasziíttatik (9. ábra) és ez- no által az ütőszegnek ez a csúcsa a kilőtt töltény hüvelye számára töltényvető gyanánt működik. Eközben az (í'3) csúcs a (h2) töltényhúzó kampóval működik együtt,' amellyel a závárzatdugattyú al- 115 kalmas vagy ismert módon lehet felszerelve. A jelen esetben a (h2) kampó a (h) töltényhúzó elülső végén van kiképezve,