86210. lajstromszámú szabadalom • Lőfegyver

irán y zó kész ii lékek, pl. a (T) irányzék és a (rajzon nem ábrázolt) célgömb. Az agyat, tokot és csövet szokásos oldható megerősítőeszközök tartják össze (ame-5 lyeknek részletes leírása felesleges) és (M)-nél a tölténytár van alkalmazva, amelyből a (C) tok rendes fenéknyílásán át a szabványos szolgálati töltények adagolása a (hátrahúzott) (D) závárzatdu-10 gattyú elé ismert módon történik. Az (M) tölténytár a 4. és 6. ábrán látható, de a rendesen benne elrendezett rugó és adogató el vannak hagyva, mert ezek a részek ismeretesek és nem szerepelnek a ta-15 lálmány tárgyával kapcsolatban. Minthogy az 1., la. és lb. ábrákon látható részek általánosan ismeretesek, azoknak részletes leírása és ábrázolása felesleges és azokra nem is terjeszkedünk ki tovább, 20 mint amennyiben a következő ábrákkal való összehasonlítás céljára szükséges. A találmány egyik főcélja az, hogy arra, alkalmas, bármely hátultöltő lőfegyvert — különösen az említett „Springfield"-25 rendszerű dugattyúzávárzatos lőfegyvert — két különféle lőszerrel (38. ábra) szereljük fel és a szükségletnek megfelelően gyorsain válitoztathassuk a különféle lőszereket. Ezért a másodlagos lőszerkezet 30 (F) tokja (2., 3., 3a. ós 4. ábra) a rajz szerint dugattyúalakú elülső résszel van kiképezve és oly külső méretekkel ós alakkal bír, hogy a (C) felvevőben vagy főtokban működésre kész helyzetbe előre-35 tolható legyen, miután az eredeti lőszerkezet i(D) závárzatát a felvevő záváraaitkamrájából eltávolítottuk. A másodlagos (F) tóik ily módon eltávolíthatóan beillesztve és helyén rögzítve (4., 9. és 10. 40 ábra) az eredeti fegyver (B) csöve számára závárzatelemet alkot. Minthogy a másodlagos (6b) cső jelentékeny része a (B) főesőbe van bezárva, ez a rövid (6b) cső vékony falakkal, tehát kis súllyal ké-45 pezhető ki. Minthogy továbbá a másodlagos (F) tok az ábrázolásra kiválasztott elrendezés szerint az eredeti lőfegyver (C) főtokjában részben szintén be van zárva, ez a másodlagos tok, valamint az egész 50 másodlagos lőszerkezet a lehető legkisebb súllyal szerkeszthető és pedig sokkal kisebb súllyal, mint máskülönben lehetséges volna, még hia a pAsztolyremdszerű lőfegyver ugyanoly nagyságú és hajtó-M erejű lőszerrel való használatra volna is szerkesztve. Ha a 33. ábrán ilátható nagy lőtávolságú (b) töltényt összehasonlítjuk a másodlagos lőszerkezetnek a 9. és 10. ábrán látható rövid (6b) csövével, kitűnik, hogy ez 60 a cső és a nagy hajtóerejű (b) töltény méreteikben és arányaikban egymásnak külsőleg megfelelnek, úgy, liogy a (6b) segédcső szorosan beleillik az eredeti lőfegyver csövének rendes tölténykamrájába. (4. és 65 10. ábra). Ennek folytán azt lehet mondani, hogy a másodlagos lőszerkezet (F) tokjánjak elülső része vagy nyúlványa egyúttal a (B) főtök hátsó nyúlványát alkotja, valamint, hogy a rövid (6c) furat 70 a másodlagos szerkezet (B) főtokjámiak furatához és (6d) tölténykamrájához (9. ábra) csatlakozik és azzal korrespondeál. A (6b) nyúlvány tehát bizonyos értelemben „adapter"-t (átalakítót) képez, egy- 75 úttal pedig a másodlagos lőszerkezet számára rövid csövet szolgáltat, úgy, hogy a (6b) nyúlvány az eredeti lőfegyver számára kombinált átalakító és csőnyúlvány, a másodlagos lőszerkezet számára pedig so eső gyiaináint szolgál. A gyakorlatban a másodlagos (6b) eső külön darabból készíthető és eltávolíthatóan lehet megerősítve a másodlagos (F) tok elülső végében vagy esetleg az a 85 rövid cső ezzel a tokkal egy darabban készíthető. A külön darabból álló szerkezet azonban, amint a rajzok szerint van elrendezve, általában előmyösebhnek mutatkozott és ennek megfelelően a rajzok sze- 90 rint a (6b) cső csavarmenetes (6e) véggel van ellátva, amely hasonló módon van az (F) tokba becsavaroiva, mint a (B) cső a (C) tokba. A beiktatható (F) ltokban a (6d) töltény- 95 kamra hátrafelé terjed ós oly módon van kiszélesbítve, hogy (6f) závárzatkamrát alkot, amelyben a (G) závárzatdugattyú előre a (7) hajtórugó útján és hátrafelé — egy töltény elsütésekor — a visszalökós 100 útján mozgatható. A (G) dugattyú a (7a) karral vagy toldattal van ellátva, amely a tok (6g) hasítékán (11. ós 12. ábra) nyúl ki ós itt a (7,b) súlyt hordja, amely egyúttal oly fogantyú gyanánt szolgál, 105 amelynek segélyével a dugattyú kézzel hátrahúzható, hogy az alkalmas agancskészüléken kiképezett (d2) agancsfelület mögött levő (7c) akasztófelülettel kapcsolódjék. (14. ábra). Ily módon a (7a) kar no oly eszközt képez, amely megakadályozza, hogy a (G) dugattyú az (F) tokban forogjon. Ha a (G) dugattyú akár kézzel, akár pedig a töltény visszalökő hatása folytán a 115 9. ábrán látható töltési helyzetbe hátrahúzatott, az ide-odamozgatható dugattyú (7f) elülső vége a tokban elrendezett (éh)