86049. lajstromszámú szabadalom • Nyeső olló
Megjelent 1931. évi jvi n iu s hó 15-én . MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 86049. SZÁM. — X/b. OSZTÁLY. Nyeső olló. Müller Henrik esztergályos Budapest. A bejelentés napja 1923. évi március hó 20-ika. A találmány tárgya ágak és venyigék elvágására szolgáló nyeső ollóra vonatkozik. Ismeretes, hogy ágak, venyigék és ehhez hasonló alakú tárgyak átvágására 5 a metszés alkalmasabb, mint a vágás, illetőleg nyírás, mert az első műveletnél a szerszám az él hosszirányában el is mozog, míg a vágás, illetőleg nyírásnál a szerszám kizárólagosan, az él irányára 10 merőlegesen mozog. A közönséges ollóknál tisztán nyírással történik az ágaknak, illetőleg venyigéknek szétválasztása, ami jelentékeny erőkifejtést igényel. Fenti tapasztalatokból kiindulva, megkísérelték 15 már oly nyesőollóknak szerkesztését, amelyeknél az élek, közeledésük közben, egymáshoz képest hosszirányban el is tolódnak és ilyképp a nyíráson kívül metszőmozgást is végeznek. A kísérletek 20 annyiban megfeleltek a várakozásoknak, hogy e javított ollókkal tényleg könnyebben voltak az ágak és venyigék elvághatok. Ellenben az eddigi ilyen fajta ollóknál aránylag bonyolult, költséges és 25 könnyen romló szerkezetek biztosítják áz éleknek viszonylagos hosszirányú eltolódását, miért is ezek a gyakorlatban csak kevéssé terjedhettek el. A jelen találmány tárgya oly nyeső olló, mely az élek 30 metsző mozgását, minden szerkezeti komplikáció nélkül, azáltal létesíti, hogy az éleknek forgáscsapját, az élek keresztezési pontjához képest, oldalirányban helyezi el, az eddig szokásos középhely-35 zettel szemben. A rajzon a nyeső ollónak egyik példaképpeni kiviteli alakja látható. Az 1. és 2. ábrák az olló működtetésének megértéséhez szükséges magyarázó váz-40 latokat, míg a 3., 4. ábrák az ollót nyitott és összecsukott helyzetben tüntetik fel. Az 1. ábra az eddig használatos nyesőollók vázlatát mutatja, melynél a (b, c) élek (d) forgáspontja beleesik a nyitott 45 élek keresztezés! pontjába, illetőleg annak közelében, az élek alkotta szög felezőjében van elrendezve. Ez elrendezésnél a (b, c) élek azonos hosszúságúak, (b' c') görbületi sugaraik egyenlő hosszúak és a 50 (b", c") görbületi középpontok, összecsukott élek mellett összeesenek. Az élek összecsukásakor a (b) él (2, 3, 4, 5, 6) pontjai a (2", 3", 4", 5", 6") köríveken mozognak, melyeknek közös középpontja a (d) 55 forgáscsapba esik és amelyek végül fedik a (c) élnek a (2', 3', 4', 5', 6') pontjait. A 2. ábra szerinti vázlatnál, az ugyancsak körívalakú és azonos hosszaságú (b') sugárral bíró (b, c) élek viszonylagos 60 forgás pontja beleesik a két (b, c) élet alkotó ívek közös (b") középpontjába. Itt tehát a (b, c) élek viszonylagos mozgatásakor azok egymáshoz képest, hosszirányban eltolódnak anélkül, hogy egy- 65 máshoz képest közelednének vagy távolodnának. Ily szerszámmal, a két él öszszeműködése által sem vágni, sem metszeni nem lehet. Azonban világos, hogy, ha a (b, c) élek 7C közös forgáspontját sem az 1. ábra szerinti, sem pedig a 2. ábra szerinti helyzetbe nem hozzuk, hanem ezektől eltérő, más elrendezést adunk, úgy a két szélső eset között egy középeset fog keletkezni, 75 amelynél a (b, c) élek viszonylagos elforgatásukkor, egymáshoz közelednek is és egymáshoz képest, hosszirányban el is tolódnak. A 3., 4. ábrák egy ilyen ollónak gyakor- 80
