86040. lajstromszámú szabadalom • Elem és eljárás elektromos áramtermelésre és fémek redukálására
Megjelent 1931. évi jvinius hó 15-én. MAGYAR KIRÍLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 86040. SZÁM. — VII/Í. OSZTÁLY. Elem és eljárás elektromos áramtermelésre és fémek redukálására. Dr. Rhorer László állatorvosi főiskolai nyűg-, r. tanár Budapest. A bejelentés napja 1915. évi junius hó 4-ike. A találmány tárgyát elem és eljárás teszi eleketromos áramnak termelésére és . fémeknek redukálására. A találmány kiindulási pontja az a közismert reakció, 5 amely szerint a szén kellő magas hőmérséken a fémeket oxidjaiból és egyéb vegyületeiből redukálja. A találmány szerint összeállított elem elektródái közül szén az anód, a fém pedig a kathód, 10 amely utóbbi a fémoxiddal vezető összeköttetésben van. Hogy már most a reakció csakis elektrochemiai úton folyjék le, szükséges, hogy a két elektróda egymással ne közvetlenül, hanem megfelelő elek-15 trolit közvetítésével érintkezzék, lényegileg a következő séma értelmében: szénanód — elektrolit — fémoxid (fémvegyület) — fémkathód. Az ezen séma értelmében összeállított 20 elem természetesen csak akkor működik, ha azt a szénredukcióhoz szükséges magas, a redukálandó fém természetéhez alkalmazva, 700—1300 C° körüli hőmérsékre hevítjük, amely hőfokon az elektrolit is 25 megömlik. Ha már most az elemet zárjuk, a fémelektródán a fémelektróda elhasználódásának megfelelőleg a fémoxidból fém válik le, miközben elektromos áram termelődik, tehát a folyamat külső meg-80 jelenésében hasonlatos pl. a Daniell-féle elem működéséhez, amelynél rézszulfát oldatból cinkkel elektromos áram termelődése mellett réz válik le. Az új elemnél fellépő reakciók természetesen egészen 85 mások. Elektrolitként célszerűen valamely könnyen olvadó sót, vagy ilyen sók keverékét, például alkálikarbonátokat, alkáliszilikátokat, borátokat avagy megpmlesztett alkálihidroxidokat stb. is használha- 40 tünk. Az elektrolit a reakciót lényegileg csak közvetíti, amennyiben folytonosan visszaalakul, úgy hogy a reakció végeredményében a közismert egyenlet szerint folyik le: 45 fémoxid + szén = szénoxid + fém. A fémoxidot fémelektródával tetszésszerinti alkalmas módon hozzuk vezető összeköttetésbe. Történhetik ez például akként, hogy az oxidot a fémelektródára 50 rásajtoljuk, vagy pedig az elektródát meghajlítva az oxidot annak vízszintes szára fölé rétegezzük. Eljárhatunk akként is, hogy pl. a fémelektródát rácsszerűen vagy szitaszövetből háló alakjában 55 képezve ki, ezzel tartjuk együtt a fémoxidot. Ezen és egyéb tetszés szerinti kiviteli módok a találmány lényegét természetesen nem érintik. Célszerű, ha az elektródákat, a magas 60 hőmérséken a levegő oxigénjének behatása folytán könnyen bekövetkező oxidáció illetve elégés meggátlása céljából az elektrolitból kiálló végükön tűzálló anyagból készült burkolattal pl. porcéi- 65 Ián- vagy magnéziacsövekkel megvédjük. Ugyancsak tűzálló anyagból kell az elemet felvevő tégelynek is készülnie s egyúttal tekintettel kell arra is lenni, hogy a tégelyt a megömlesztett elektrolit 70 tönkfe ne tegye. Célirányos, ha a tégelyt s ezzel együtt az egész elemet akár külső, akár belső fűtéssel kemenceszerűleg képezzük ki. Az ilyképp összeállított elemet illetőleg 75