85957. lajstromszámú szabadalom • Eljárás celluloze derivátok előállítására

Mt'jijeleiit 1931. évi junius hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI jfönL SZABADALMI RÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 85951. SZÁM. — XIVa 1. OSZTÁI.Y. Eljárás celluloze derivátok előállítására. Dreyfus Henry vegyész London. A bejelentés napja 1923. évi április hó 30-ika. Angolországi elsőbbsége 1922. évi május hó 24-ike. A találmány tárgya új dús savas cellulózé észtereiknek — különösen cellulózé acetátoknak — cellulozeböl vagy eeilluloze képződményekből való előállítására 5 vonatkozik. Oly eljárás ismeretes, mely szerint oly acetizált oldatok kapihlaltók, melyeik már oly viscozitással bírnak, bogy teljesen merevek. Az így előállított celluloze ace-10 látok az ismeretes legnagyobb viscoizii'tással bírnak, ami azt jelenti, hogy acetizált oldataik, valaminlt más oldataik is a legnagyobb viscozitásnaik és különleges jellegzetes tulajdoniságoíkkal birniaik, különö-15 sen bizonyos fizikai és mechanikai szilárdsági követeiliményelkkel szemben, műselyemnél, plasztikus masszáknál, filmeknél és más belőlük készült gyártmáinyoknál. 20 A találmiáiny tárgya új cellulozie eszite-* rek, különösen celluloze acetátok előállítására vonatkozik, melyek az ismeretes el járásokkal : előállít attakkal szeimlben, nagyobb viscozitással birinak s melyek 25 eszterizáiláisukkor erősebb és jobb műselymet, vagy más ipari terméket szolgáltatnak, mint amilyenek ezideig a celluloze dús eszterjedből előállíthatók voltaik. Ezen eljárás szerint előállított celluloze 30 acetátok olyan nagy visecziiitiájssial bírnák, hogy az acetizált oldatok egészen merevek és ellleinállóképesiségük olyan níagy, hogy feldolgozásukhoz igen erős gyúróós keverőgépeket kell használni az anyag 85 egyenletessé téteile céljából, miközben úgy az erős súrlódás, valamint a kémiai hatások következilében melegifeijlődés áll be, melyet, hűtéssel 'keill ellensúlyozni, különösen ha nagyfokú sűrítő batóanya-40 gok, mint szénkéineg van jelen. A celluloze aceitizáilására oldószerül rendesem ecetsavat használnak, de amól^ kiil is eszközölhető. Az oldószerül eddig használt ecetsav nem több minit 4—5-szöröse a celluiloze 15 mennyiségének. Ez megfelel laz eddigi gyakorlatnak. A hasznáillt ecetisiavkópző oxidok (ecetsav anhydridok) mennyisége va, 2vagy többszöröse volt a celluloze mennyiségnek (főképen a celluiloziemeny- 50 nyiség 2 >2-szeresét használták) de vannaik eljánásck melyeknél az ecetsiav-anhydíridek mennyisége 4—5-szöröse a cellulozemennyiségnek, sőt (különösein ha ecetsavanhydrid magában használtatik, ecetsav 55 nélkül) némelykor a hatszorosélt is elérte. Mostanáig általánosságban feltételezték. hogy az ecetsav az egyetlen oldószer s hogy az ecets&v-ainhydrid túltengése 60 mjegkömnyíti és elősegíti az acetiláoiót. A jelen találmány szerint azt állapítottam meg, hogy az, ecetsav mennyisége fontos szerepet játszik egyéb a találmány tárgyát képező nagyobb visioozitású ter- 65 mélkek előállításiáinál és hogy a túlnagy merőben használt ecetsav-ianhydridéknek is fontos szerepük van az aeeitiláeió előidézésében. Ugy találtam, hogy ha az ecetsav mennyisége az ezideiig alkalma- 70 zott mértéken felül növeltetik, akkor lehetséges magasabb viscozitástú új acetátokat előállítani és olyan aceltélt oldatok képezhetők, amelyek dacára a túlsók ecetsav következtébeni hígításnak, ép olyan 75 v'fiscozitásúak, mirnt a kevesebb ecetsavval képzettek. Miután az aeetizált oldatok ezen higítoitt oldószeres állapotukban ugyanolyan viscozitásúak, mint a kevesebb mennyiségű ecetsavval előállítottak, 80