85920. lajstromszámú szabadalom • Famegmunkáló gép különösen kerekek készítésére

1. ábra az esztergapadnak oldalnézete, a 2. ábra harántmetszet az 1. ábra A—B vonalában, a 3. ábra a 2. ábrának megfelelő felülné-5 zet. A 4. ábra a padot fúrási munkára felszerelten mutatja, az 5. ábra harántmetszet a 4. ábra C—D vonalában. A 10 6. ábra a pad kerek csapok marására van felszerelve, a 7. ábra harántmetszet a 6. ábra E—F vonalában. A 8. ábrán a pad lapos csapok marására 15 felszerelten látható, a 9. ábra harántmetszet a

8. ábra G—H vonalában, s a 10. ábra a 9.-nek megfelelő felülnézet. Az esztergapadnak (1) ágyán elrende-20 zett (2) állóbábban van a (3) orsó ágyazva, melyet a szokásos módon (4) lépcsős koronggal hazunk forgásba és a rajzon fel nem tüntetett kéziemelő segítségével hosszirányban eltolhatunk. A szegnyereg az 25 esztergapad tengelyétől oldalvást (6) talp segítségével az (1) ágyra erősített (5) tartóból áll, amelyet az ágy alsó felületére támaszkodó (8) lemezen átdugott (7) csavar tart. Az (5) tartó az esztergapad ten-80 gelyének magasságában (9) csapággyal van felszerelve, amelynek az esztergapad tengelyére merőlegesen álló vízszintes (10) furata van. A (11) szegnyeregorsót (12) csavarház tartja, amely hosszirányára me-35 rőlegesen álló (13) csappal van ellátva, amellyel a (9) csapágynak (10) harántfuratába úgy illeszthető be, hogy a (3) orsónak meghosszabbításába esik. A (13) csapnak két hosszirányú (14, 15) hornya 40 van, amelyekbe (16) állítócsavar becsavarolható, úgy hogy ez a (11) szegnyeregorsót vagy vízszintes vagy függőleges helyzetben rögzíti. A (11) szegnyeregorsó vízszintes helyze-45 tében a készítendő fakeréknek (17) agyát, a (11) orsó segítségével a szokásos módon befogva (1. és 2. ábra), leesztergályozhatjuk. Ha ezután a küllők külső végeinek be-50 illesztésére való (18) lyukakat akarjuk a (3) hajtóorsóra dugott (20) fúró segítségével a (19) keréktalprészekbe befúrni, akkor az (5, 6, 11) szegnyerget a gép (1) ágyáról levesszük és (6) talpával úgy kap-55 csoljuk össze az (1) ágyra a (7) csavar és (8) lemez segítségével ráerősített (21) lábbal, hogy a (6) talp a (20) fúró felé van fordítva. A (21) láb magasságirányában beállíthatóan van (22) bakban ágyazva és (23) áílítócsavarral rögzíthető. A (11) szeg- ® nyeregorsót függőleges helyzetébe hozzuk és rögzítjük. A (24) befogócsúcsot (1. ábra), amely ismert módon kúpalakú (25) csappal a (11) szegnyerégorsó elülső végének megfelelő furatába lazán van be- 6í illesztve, kivesszük és helyébe a szintén kúpalakú (26) csappal ellátott (27) befogópofát tesszük be (4, és 5. ábra). Most a (19) keréktalprészt a (11) orsó segítségével a munkaasztalt alkotó (6) tal- 7( pon befogjuk és a (20) fúrót a (3) orsó eltolásával a keréktalprészhez közelítjük. A (28) kerek csapoknak a (29) küllők külső végén való kimarása céljából a küllőket belső végeikkel a (30) lábon lazán for- 7í gathatóan elrendezett (17) agyba erősítjük. A (30) lábat (31) bak segítségével a (3) hajtóorsón alkalmazott (32) kupás- és homlokmarótól olyan távolságban erősítjük a gép (1) ágyára, hogy az orsó előre- 8( tolásával a kerek (28) csapokat kimarhatjuk. A (29) küllők külső végeinek befogására ismét az (5, 6, 11) szegnyerget használjuk, amelyet (21) láb és (22) bak segítségével & úgy erősítünk a gép (1) ágyára, hogy az (5) tartónak (33) nyílása a (32) maró és a (29) küllők közé esik. A (33) nyílás akkora, hogy a maró rajta átjárhat. A (11) szegnyeregorsót az (5) tartó (9) csap- 9( ágyából kivesszük és ebbe az (5) tartónak a (32) marótól elfordított oldalán illesztjük ismét be és rögzítjük. A tartónak erre az oldalára továbbá egy munkaasztalként használandó (34) kengyelt erősítünk. Ezt 9í a kengyeli az (5) tartó száraiban alkalmazott (35) furatokba dughatjuk be és (36) áílítócsavarral rögzíthetjük. A megmunkálandó küllővéget a (34) kengyel és a (11) szegnyeregorsónak (27) be- IC fogópofája közé fogjuk be és a (32) marót a (3) orsó előretolásával az (5) tartó (33) nyílásán keresztül közelítjük a küllő végéhez (6. és 7. ábra). A (29) küllők belső végén lévő lapos IC csapokat, amelyek a (17) agynak derékszögű (38) lyukaiba illeszfendők be (6. áhra), magában véve ismert módon a (3) hajtóorsóra egymástól bizonyos távolságban szerelt két (39) marókorong segítségével u marjuk olyképpen, hogy a küllő végét a marók között függőleges irányban keresztül vezetjük. Az (5) tartón annak egyik keskenyebb oldalán fecskefarkalakú (40) vezeték (1. és 10. ábra) van kiképezve, u amelyre (41) szánt tolunk, miután a (34) kengyelt az (5) tartó (35) furataiból kihúztuk. A szán lent az (5) tartónak a (6)