85877. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas tenmgelykapcsoló
Megjelent 1931. évi junius hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 85877. szám. — Ve/l. osztály. Rugalmas tengelykapcsoló. Drag’os Traján Kispest. A bejelentés napja 1916 évi junius hó 10 ike. Jelen találmány tárgya olyan mindkét forgásirányban ható, rugalmas tengelykapcsoló, melynek lényege, hogy az erőátadás a két kapcsolótárcsában a kapcsolandó ten- 5 gelyekkel párhuzamosan elhelyezett, forgatható csapokra támaszkodó, az átviendő erők által csakis tengelyirányban terhelt rugók által történik. Ezen új; tengelykapcsoló úgy egyszerű- 10 ségénél, valamint kis méreteinél és üzembiztonságánál fogva a legnehezebb, nagy lökésekkel járó üzemeknél, mint pl. hengersorhajtásoknál is az eddig ismert, egyszerűknek legnagyobbrészt nem mondható 15 kapcsolókkal szemben legjobb sikerrel és igen előnyösen alkalmazható. A mellékelt rajz a találmány tárgyának egy példakép vett kivitelét mutatja és pedig az 20 1. ábra az új tengelykapcsolót hosszmetszetben tünteti fel, míg a 2. ábra az 1. ábra A—B vonala szerinti metszete, illetve oldalnézete. Az (a) hajtó tengelyre a (b) kapcsoló- 25 tárcsa, a (c) hajtott tengelyre pedig a (d) ellenkapcsolótárcsa van felékelve, mely utóbbi a (b) kapcsolótárcsával teljesen azonos. Úgy a (b), mint a (d) kapcsolótárcsák az (e) szemekkel — a rajz szerinti kivitel- 30 nél 4—4 szemmel — vannak ellátva, melyeknek megfelelő furataik vannak. Ezen furatokban a teljesen azonos kivitelű, forgatható (f, g) csapok vannak elhelyezve és pedig a (b) kapcsolótárcsa furataiban 35 az (f) csapok, a (d) tárcsa furataiban pedig a (g) csapok. Ezen (f) és (g) csapok viszont a tengelyükre merőleges (h) furatokkal bírnak, melyekben a két végükön, pl. csavarmenettel és ellencsavaranyákkal ellá- 40 toll (i) orsók tolódhatnak el. Utóbbiak részint az (f) és (g) csapok, részint pedig a (k) és (1) tekercsrugók vezetésére, valamint az erők átvitelére szolgálnak. A (k) rugók egyrészt közvetlenül az (f) csapokra, másrészt az (m) rugótányérok köz- 45 vetítésével a (g) csapokra támaszkodnak, míg az (1) rugók a (g) csapokra ugyancsak rugótányérokkal támaszkodva, feszítőerejüket az (i) orsókon levő alátétlemezek, valamint csavaranyák által az (f) 50 csapokra vezetik vissza. Az (1) nyíl által megadott forgásirány esetén a (b) hajtótárcsába forgathatóan erősített (f) csapok az erőket a (k) rugókon át a (g) csapokra és így a (d) ellen- 55 kapcsolótárcsára viszik át. A (2) nyílnak megfelelő forgásértelem esetén ellenben az (f) csapok az (i) orsók, az azokon levő csavaranyák, valamint az (1) rugókon át viszik át az erőket a (g) csapokra és így 60 a (d) tárcsákra. Mindkét esetben az. (f) és (g) csapok középpontjai egy körpályán mozognak. Hogy ennek dacára a (k) és (1) rugók állandóan csakis tengelyirányban •legyenek megterhelve, úgy az (f), mint a 65 (g) csapok forgathatóvá vannak téve és így ezek a mindenkori rugódeformációnak megfelelően szabadon beállhatnak. Megemlítendő még, hogy amennyiben a (b) és (d) tárcsák nincsenek úgy szerelve, 70 hogy az (f) és (g) csapokban levő furatok középvonalai pontosan a kapcsolandó tengelyekre merőleges síkban legyenek, célszerű az (f) és (g) csapok (h) furatait nagyobbra készíteni, mint amennyire ez 75 az (i) orsóknak megfelelne, hogy a csapok bizonyos játéka lehetővé tétessék. Szintúgy célszerű a rugótányéroknak a (g) csapokkal érintkező felületét, valamint a (g) csapokat is megfelelő gömbfelülettel ellátni 80
