85616. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szintartó festékeknek és nyomatoknak rostanyagokon és más impregnálható anyagokon való előállítására

tatófestékek alkalitartalma folytán, mely egyébként is több tekintetben kellemetlen. (Egyéb festékek velenyomása, a szövetnek és a vele járó anyagoknak mercerizálása 5 stb.) A nyomtatott cikkek terén egyéb csávafestőanyagok sakkal jobban voltak bevezethetők, de a nyomtatófestékek előkészítése és a festékeknek gőzölés útján való rögzítése bizonyos nehézségeket okoz. 10 Ezenkívül, a festési eljárással ellentétben, a festőanyagok kiadóssága itt nem kielégítő. Az indigó kivételével némely csávafestőanyagot világos színek számára sulykolás 15 alkalmazásával is használnak. Azonban ez a gyártás is kényes, ha ugyanazon árnyalatra és mindenütt egyenlően kell festeni. Sötét árnyalatok céljaira a legtöbb csávafestőanyaggal u. n. csáva-alsófürdő-jigge-20 ren festenek, hogy a szövetpálya szélei és közepe egyformák legyenek; ebben az esetben sem lehet szó a fürdőnek teljes kihasználásáról. Nem maradtak el oly kísérletek, ame-25 lyek az indigófestések és nyomások előállításánál a csávázás megkerülésére irányultak. Ezen javaslatba hozott eljárásoknak azonban nem volt tartós sikerük. Ilyenek: a Baeyer A.-féle o-nitro-fenil-propiolsav-30 eljárás, amelyet (a 15.516. és 14.997. számú német szabadalmi leírások szerint) az indigónyomás számára javasoltak. A vegyületet alkaliákkal, redukáló szer jelenlétében nyomtatják rá és azután a roston 35 indigóvá fejlesztik. A fejlesztés alkalmával azonban az,anyag részben izatinná alakul át, minek folytán oly veszteségek állnak elő, hogy itt gazdaságos eljárásról nem lehet szó; 40 a Baeyer A.-féle o-nitrofeniltejsavmetilketon-eljárás, mely általában Kalleféle indigósé — T — eljárás gyanánt ismeretes i(l. a 105.630., 108.722. és 109.800. sz. német szabadalmi leírásokat), mely szerint 45 a fentemlített ketonnak diszulfitvegyületét nyomtatják az anyagra és 12—20° Bé sűrűségű forró nátronlúg-fürdő útján a roston indigóvá fejlesztik. Ezen eljárás hátrányai a vegyületnek vízben való csekély oldható-50 sága, az indigóban való rossz termelési hányadok aránylag magas ár mellett és a pamutszövetnek nagymérvű mercerizálása : 1 a Kalb L.-féle dehidroindigo-eljárás 55 (222.460. számú német szabadalmi leírás), mely szerint a dehidroindigónak és analóg vegyületeinek vízben oldható biszulfitvegyületeit sulykolás vagy nyomtatás útján rakják fel a rostokra ós nem oxidáló hatású befolyások, mint pl. sav- vagy al- 60 kalijáratok, fény- vagy hőhatás útján fejlesztik ki az indigóid festőanyagokká. Ez az eljárás az indigóban és hasonló festőanyagokban való hiányos és ingadozó termelési hányadok folytán a gyakorlatban 65 nem honosodott meg; a B. A. S. F.-féle „indofor" = indoxilkarbonsav, mely a szövetre rányomtatva, savanyított vaskloridoldat-járat révén indigót fejleszt és mely bomlékonysága, va- 70 lamint a rossz termelési hányad folytán szintén nem tudott meghonosodni. Egyéb kísérletek oly készítményekre vonatkoztak, amelyek csak orgános oldószerekben oldhatók (v. ö. 120.318., 121.866. és 75 126.299. számú német szabadalmi leírásokat), gyakorlati eredményük azonban ezen eljárásoknak sem volt. Mindezen eljárások, mint látható, az indigóra szorítkoznak, kivéve a Kalb-féle el- 80 járást, mely halogénezett indigóra is kiterjeszthető. Már most az indigó- és egyéb csávafestések előállításának az eddigiekkel teljesen eltérő módját nyújtják a sz. szaba- 85 dalom (B. 9269/a. sz. bejelentés) szerint készíthető anyagok alkalmazásai. Ezek az anyagok a leuko-csávafestőanyagok eszterszerű származékai (esztersók). Anyagukban vagy oldott állapotban tartósak, 90 különösen pedig légállóak. Oldataik minden hátrány nélkül kezelhetők, tárolhatók és melegíthetők; alkaliákkal szemben érzéketlenek, de nem az ásványsavakkal szemben, magasabb hőmérsékleten, amikor is 95 többé-kevésbbé könnyen hasadnak. E vegyületek azt a meglepő sajátosságot mutatják, hogy az alapjukat képező csávafestőanyagot !(indigót, halogénezett indigót, tioindigót stb.) könnyen, gyorsan és io< quantitativ termelési hányaddal fejlesztik, mihelyt azokat vizes, célszerűen savanyított oldatban oxidáló anyagokkal, akár enyíhe oxidálószerekkel kezeljük. Ily módon rendkívül egyszerű eljárás áll rendel- IOÍ kezésünkre ahhoz, hogy a festésnek minden intenzitását simán, vagy helyi nyomtatás útján állítsuk elő. Evégből pl. a következőképpen járunk el: A fonalat, szálat, szövetpályát stb. e ve- IK gyületeknek — semmiféle hozagot nem igénylő — oldatával impregnáljuk, veszteségek elkerülése céljából szárítjuk és vaskloridból, vagy savanyított kromátból, vagy másefféléből álló fürdőben, közönsé- HJ ges vagy magasabb hőmérsékleten való