85490. lajstromszámú szabadalom • Elektrotherapikus készülék

— 2 — rolja, mely a (19) szigetelőlapba van szerelve s az exeenter szélén kiképezett (37) öböl két pofájának bármelyikével működhet össze. Nyilvánvaló, hogy a fegyverzet kilengésének ilyen szabályozása a fegyverzet sebességét növeli, vagy csökkenti s ez által az áramimpulzusok számát befolyásolja. A megszakító szerkezet két ellentétes oldalához, nevezetesen a (16, 17) kontaktusokat megfelelő szerelvényeikhez rögzítő (40, 41) csavarokhoz kapcsolt külön (38, 39) vezetékek révén mellékáramkör létesül a (14) főkapcsoló két ellentétes oldalával szomszédos hátsó tokrészen elrendezett (42, 43) kapcsolótömbökön keresztül, melyekhez a (2) fenék behelyezésekor az ennek belső oldalára erősített felnyúló rugalmas (44, 45) pólusok csúszva szorulnak. Ezen (44, 45) pólusok áramkörükbe kapcsolják a nagyszánm (46, 46) stb., (47, 47) stb. elektródákat, melyek a testtel való érintkezés céljából a (2) fenék külső oldalán vannak elrendezve ellentétes polaritású sorokban, úgy, hogy mindegyik elektróda független pólust képez az áramkörben és egy, vagy több ellentett polaritású elektróda szomszédságában foglal helyet. Ezen (46, 46) stb., (47, 47) stb. kontaktusok szárai keresztülnyúlnak a fenéken és a fenék belső oldalán az átlósan elrendezett (48, 48) stb., (49, 49) stb. fémszalagokhoz vannak kapcsolva, melyek váltakozva vannak a (44, 45) pólusokhoz kapcsolva s keresztezési helyeiken egymástól el vannak szigetelve. Alkalmas pótszerelvény révén a (44, 45) pólusokról külön mellékáramkört irányíthatunk az eddig szokásos elektrotherapiás kezelésnek megfelelően a test távollevő pontjain keresztül is, s ezen pótszerelvényt a helyi kezelésre szolgáló imént leírt szerkezettel egyidejűleg, vagy attól függetlenül használhatjuk. E célra szolgálnak az egymástól függetlenül mozgatható (50, 50) fogantyú-elektródák, melyeket szokott módon markol meg a páciens, de amelyek más alakúak is lehetnek s a test más részeire is helyezhetők; ezen (50) elektródák (51, 51) vezetékek révén vannak kapcsolva a (42, 43) kapcsolótömbökkel; e célból az (51) vezetékek az (52) kontaktuscsapokkal vannak felszerelve, melyek a (42, 43) kapcsolótömbök megfelelő furataiba nyomhatók. Az induktortekercselés áramerősségének szabályozására is módot nyújt a találmány tárgya. E célból a tekercselés huzalának átmérőjénél nagyobb átmérőjű, zománcozott, vagy egyébként szigetelt huzalból készült (53) szabályozó tekercset alkalmazzuk, mely az induktortekercset körülfogja 60 3 ezzel ellentétes irányú tekercsekből áll. A szabályzótekercsben a főáramkörrel nem kapcsolt független áramkör létesül a mag és az induktortekercs mágneses mezejének hatása folytán s ezen külön áram az előbbi- 65 vei ellentett irányú és saját mágneses mezeje révén ellenáramot indukál a főtekercsben, úgy, hogy lényegileg az ily módon létesített impedantia arányban fog állni a szabályzótekercs hatékony kanyarulatai- 70 nak számával. Az (53) szabályzótekercs hatékony kanyarulatainak számát egy kapcsolóval módosíthatjuk, mely a kanyarulatokat részben, vagy teljesen kikapcsolhatja; e kapcsolónak a tokból 75 kinyúló (54) forgógombja az (55) foroghatóan ágyazott orsóra van rögzítve, melynek alsó vége a (8) keret külső oldalához szigetelten erősített (56) ágyban van vezetve. Az (55) orsó (57) karja a szabályzó- 80 tekercs felé és ezen túl nyúlik s az (58) rugókontaktust hordja, mely csúszva érintkezhet az (53) tekerccsel, mely utóbbi az érintkezési felület mentén a szigetelő bevonattól meg van fosztva. Az (58) kontak- 85 tus célszerűen rugalmas hurkot képez, melynek belső vége az (59) átfúrt fémtömbhöz van erősítve, mely a tekercsek két végén elrendezett (61, 61) tekercsfejekben ágyazott s az (53) tekerccsel párhuzamos 90 (60) rúdon tolható el. Az (59) tömb (62) pecke kulisszásan fog az (57) kar külső végének (63) hosszrésébe; a (62) pecek az (57) karon túl le van karimázva. Az (53) szabályzótekercs egyik vége a 95 (60) rúdhoz van elektromosan kapcsolva, míg a. másik vég szabadon végződik s a (61) tekercsfejek egyikéhez van rögzítve, úgy, hogy a szabályozó tekercs áramkörét a (60) rúd és az (57) kar zárja. Ha tehát az 100 (58) kontaktust a szabályzótekercs szabad vége felől, vagyis a legnagyobb impedantiát szolgáltató helyzetből a tekercs másik vége felé toljuk el, fokozatosan több és több tekercset iktatunk ki az áramkörből. 105 amíg végül az indukált áram 0-ra redukálódik. Az (54) szabályzógomb a (32) mutatóhoz hasonlagos (65) mutatóval van ellátva, mely a tok tetején elrendezett (66) beosztáson jelzi a minimális és maximális 110* áramerősségeknek megfelelő beállítási helyzeteket. A készüléket tápláló áramot a (14) kapcsolóhoz a (67) vezeték révén juttatjuk, melynek oldható kapcsolódugasza a lecsa- 115 varható (70) szigetelőkupakba szerelt (69)