85391. lajstromszámú szabadalom • Mechanikailag hajtott elektromos áramfejlesztővel bíró zseblámpa
Megjelent 1934. évi május hó 1 -éu . MAGYAR KIRÁLYI ' SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 85391. SZÁM. — Vll/g. OSZTÁLY. Mechanikailag hajtott elektromos áramfejlesztővel bíró zseblámpa. Luzy Antoine mérnök Páris. A bejelentés napja 1921. évi január hó 25-ike. Franciaországi elsőbbsége 1919. évi augusztus hó 4-ike. A találmány tárgya oly zseblámpás, amely kézzel működtetendő mechanikai áramfejlesztővel van ellátva és célja a szerkezet lehetőleg egyszerű és olcsó ki-5 képzése, úgy hogy az egyes alkatrészek könnyen szerelhetők és kicserélhetők legyenek, a kerékmű által okozott búgó zaj lehető kiküszöbölésével. A szerkezet részleteit tekintve, különleges elrendezésű a .0 hajtóemeltyű kiképzése és rögzítő szerkezete, valamint a tok hézagainak tömített elrendezése, továbbá a két- vagy többpólusú áramgerjesztő mágnes oly kiképzése, mely szerint az tetszőleges számú 15 póluspárból áll és bipoláris mágneses elemekből tevődik össze, amelyek úgy is kapcsolhatók egymással, hogy a gerjesztett elektromotoros erő önműködően szabályoztassék. }0 A mellékelt rajzon ilyen tökéletesbítésekkel ellátott elektromos zseblámpás példaképpeni berendezését mutatjuk be: Az 1. ábra a tok függélyes metszete, mely U5 feltünteti a belső szerkezetet, a 2. ábra pedig erre merőleges metszet. A 3. és 4. ábra két bipoláris elemből képezett többpólusú mágnes nézete, illetve középmetszete. Az B0 5. ábra három bipoláris elemből képezett mágnes nézete. A 6. és 7. ábrán az áram önműködő szabályozására berendezett kétpólusií mágnes elől- és oldalnézete látható. A 85 8. ábra pedig ugyancsak önműködő áramszabályozásra berendezett többpólusú mágnes nézetét mutatja. A (14) működtető emeltyű a (15) csapokon van és (44, 45) pofák révén ágyazva, amelyek a lámpatok falában elrendezett 40 alkalmas kivágásokban vezéreltetnek. Ezen pofák egyike (pl. 44) a vele egy darabból kiképezett vagy hozzáerősített (11a) fogassegmenssel van ellátva, amely a (9) fogaskerékkel összefüggő (10) fogaskerékkel 45 kapcsolódik. A (9) kerék a (8) fogaskerék révén a (7) kereket hajtja és ez utóbbi mozgását a mágnes tengelyén lazán ágyazott (6) fogaskerékre viszi át. Ez az elrendezés lehetővé teszi a tengelynek gyor- 50 sított meghajtását, átvivő karok közbeiktatása nélkül. A (6) fogaskerék forgásakor magával viszi a hozzáerősített (13) kilincskereket, amely viszont a (19) kilincs révén a mozgást meghatározott forgási 55 értelemben az (5) tengelyre szerelt (4) mágnessel közli. A (44, 45) pofák ágyazó csapjain megerősített és az (1) tok falához támaszkodó (20) rugók a (14) emelőt felemelt helyzet- 60 ben, vagyis nyitott állapotban tartani törekszenek. Ez utóbbinak ezen mozgását azonban gátolja a (47) csapon ágyazott (46) kar, amelyet egy (48) rugó tart állandó érintkezésbe a (45) pofa szélével, 65 olykép, hogy a (46) kar (49) nyúlványa az emelő mozgása közben ezen a szélen csúszik és az (50) rovátkába behatol, mihelyt azzal találkozik, vagyis mihelyt a (14) emelő záró helyzetbe kerül. Hogy a (14) 70 emelő ismét felemelkedjék és működtethető legyen, a (46) emelőt visszafelé kell mozgatni, hogy az említett rovátkából kikapcsoltassék; ezt az (51) nyomógomb működtetése által érjük el, amelynek (52) 75 összekötő csapja az (1) tok falában elrendezett alkalmas résben eltolható. Célszerű az (1) tok falában mutatkozó
