85257. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kupos fonalcsévék tekercselésére

van feltüntetve, hogy egy szokásos kúposságú üreges (T) papírcsévére van helyezve, melynek (t) szűkebb vége le van gömbölyítve, hogy a fonalnak a belső réte-5 gekről való lehúzásánál akadályt nem képező sima felület létesíttessék. Előnyösebb természetesen aránylag erősebben kúpos esévét vagy tartót alkalmazni, hogy a fonalnak arról való lehúzását a leteker-40 cselésnél megkönnyítsük, azonban a gyakorlatban a tartók kúposságának maximális határa meg van határozva, amit tekintetbe kell venni. Más szóval a kúpos cséve bővebb vagy talpvége megfelelő mérete-15 ken belül tartandó, minthogy másként az egész cséve túlnagy méreteket kap; a maximális kúposság más szempontból is határolva van, melyen az anyag gyakorlatilag célszerűen csévélhető. Ha a tartó 20 kúpossága, melyre az első rétegek fektetendők, túlnagy, akkor a fonal esavarulatai lecsúsznak helyükből, úgy hogy nem kaphatunk állandó strukturájú esévét. Ismeretes, hogy a csavarulatok kis átmé-25 rőjű felületen sokkal nehezebben tarthatók meg, mint nagyobb átmérőjű felületen, úgy hogy amint a eséve átmérője csévélés közben növekedik, a kúposság hátrányos következmények nélkül fokozható. Ennek 30 következtében a kúpos cséve vagy tartó bizonyos kúpossága szabvány gyanánt elfogadtatott és hogy a fonalnak a csévéről való letekercselése a külső rétegekről szabadabban és akadálytalanul mehessen 35 végbe, a rétegek hajlása csévélés közben fokozatosan növeltetik. A jelen találmány értelmében a kúposság ezen növelése céljából a cséve talprésze közelében több fonalat helyezünk a 40 csévére, mint a cséve szűkebb részén és pedig a következő módon: A (T) csévére (3. ábra) először a (c, c) rétegek egy sorozatát egyenletes hosszúságban csévéljük föl, mely rétegek végei oly felületeken 45 fekszenek, melyek a csévekúp tengelyével szöget képeznek, úgy hogy a cséve (b) alapfelülete kis mértékben domború, míg ellenben szűkebb (n) vége kis mértékben homorú (1. ábra). A cséve végeinek ezen 50 domború-homorú kiképzése nem képezi a jelen találmány tárgyát és rendesen csakis az úgynevezett dobtekercselésű csévéknél fordul elő. Miután a (T) csévére bizonyos vastagságban a fonalakat a fentleírt mó-55 don felcsévéltük, mely rétegek a 3. ábrában a (c'—c', c—c) vonalak által vannak határolva, megkezdjük a fonalvezetésnél a harántkilengést rövidíteni, úgy hogy a fokozatosan rövidülő (1—1) rétegsorozat áll elő (2. és 3. ábra). Ezen rétegek képezé- $ sénél a fonalvezetőt mindenkor a cséve (b) alapjáig vezetjük vissza és csakis a csövének mellső vagy szűkebb végén rövidítjük fokról-fokra a fonalrétegeket. A harántvezetés ezen rövidítését mindaddig foly- 6i tatjuk, míg végül a fonal harántmozgása lényegesen kisebb, mint a teljes cséve hossza; a legrövidebb réteghossz kb. az egész cséve hosszának fele (2. és 3. ábra). Innen kezdve a fonal harántvezetését új- 71 ból hosszabbítjuk és ezen hosszabbítást fokozatosan növeljük és így a folytonosan túlnyúló (1'—1') rétegeket képezzük. Miután a harántvezetés legnagyobb hosszát újból elérte, teljes hosszúságú (c2, c2) réte- 7; geket képezünk és pedig mindaddig, míg a cséve teljes átmérőjének kb. kétharmadát elérte. Ezután a fonal harántvezetését újból fokozatosan rövidítjük és a fokozatosan rövidülő (13—13) rétegeket képezzük, g( mire a rétegeket újból fokozatosan növelve a (14—14) túlnyúló rétegeket fektetjük a csévére, míg végül a (c3—c3) rétegekben a harántvezetés teljes hossza ismét eléretett. Ezután a rétegek hossza 8í állandó marad és a esévét teljes átmérőjéig a fonal maximális harántmozgásával befejezzük. Ilymódon a fonal a csévén három egymáson fekvő szakaszban van elhelyezve, 9( melyek egymással egyenlő hosszúságú rétegeket tartalmaznak és egymástól fokozatosan rövidülő, ill. hosszabbodó rétegekből álló szakaszok által vannak szétválasztva. A csavarulatok közbenső részei 91 kb. ékalakú részt képeznek, melyek a cséve főrétegei között fekszenek. A esévében ezen fokozatosan rövidülő és hosszabbodó rétegek behelyezésének hatása abban áll, hogy a cséve alaprészén nagyobb mennyi- i( ségű fonal helyeztetik el és így a cséve azon felülete, melyen a csavarulatok fekszenek, növekedő kúposságot kap. Ilymódon a cséve rétegeinek hajlása a cséve belső részétől annak külső része felé, a K fentmegadott célból fokozatosan növeltetik. Ott, ahol a fonal egyes helyeken öszszegyűlik, a fonal természetes rugalmassága vagy lágysága a külső rétegeket kisimítja, úgy hogy a eséve felülete minden 11 részében szabályos lesz. Más szóval a rétegek külső végeinek túlnyúlása nem fog semmiféle észrevehető egyenletlenségeket a cséve külső felületén létrehozni. A 3. ábrában a rétegek határait jelölő vonalak u természetesen túlzott mértékben vannak